Régi adósságunkat törlesztjük most a magyar horrorrajongói közösség felé. Azt hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy Böjtös Gábor neve előbb-utóbb felbukkan a beszélgetések során a hazai horrorimádók körében. Interjúnkban beszélgettünk vele a Magyar Fangoriáról, a Borzongás magazinról, a horror műfajáról és a magyar horrorrajongói közösségről is. Ezúton is szeretnénk megköszönni Böjtös Gábornak, hogy válaszolt a kérdéseinkre. :)

Aki ismer téged, vagy kicsit kutakodik utánad a neten annak rólad egyből a hivatásos horrorrajongó kifejezés jut az eszébe. (Remélem nem sértelek meg azzal, ha ezt a kifejezést használom.) Mikor kezdődött a műfaj iránti rajongásod?

Dehogy sértődöm. :) Egyébként ha még jól emlékszem, ezt a jelzőt a Magellán egyik adásánál aggatták rám. Amúgy mondhatni, telitalálat, mert szerintem régen nincs már értelme a kritikusi és egyéb nagyszerűen hangzó szavakkal dobálózni, mikor sok esetben elismert tény, hogy a kritika is személyes műfaj. A lényeg azon van, hogy az ember átadja a gondolatait, az érzelmeit, ehhez pedig valahol rajongás is kell az íráskészségen túl. Szóval igen, a hivatásos rajongó tökéletes, nem esztéta vagyok, hanem egy fickó, aki gyermekkora óta imádja a zsánert (meg úgy egyébként a filmeket - is), a tapasztalatait és érzéseit pedig szeretné átadni a gondolataival együtt, mert láthatóan erre is van igény.

A válasz egy része pedig tulajdonképpen tartalmazza a lényeget: amióta az eszemet tudom, imádom a filmeket, édesapám halála után sokat voltunk együtt édesanyámmal, aki nem ritkán moziba is elvitt. Először ez persze az orosz filmeket jelentette (nyolcvanas évek eleje), de aztán bejött a nyugat, meg a VHS, és hozzávetőlegesen 6-8 éves koromban találkoztam az első horrorfilmekkel, aztán az évek alatt úgy alakult, hogy rájöttem, ez a legsokoldalúbb műfaj, plusz van benne misztikum, egy rakás zseniális technikai ötlet, így rövid időn belül a kedvencemmé vált.

2004 és 2008 között működött a Magyar Fangoria magazin. Sajnos én még fiatalka voltam ebben az időszakban, így a magazin kimaradt az életemből. Mesélnél nekünk egy kicsit a kezdetekről, a szerkesztőségi munkádról és a magazinról?

A Fangoria eredetileg ugye egy amerikai magazin volt a hetvenes évek végétől, a hazai tulajdonosok pedig úgy gondolták, jó ötlet lesz áldozni a licencre, majd a lapot önállóan is értékesíteni, miközben a 2000-es évek közepén nagyon menő DVD-s magazinok közé is be lehet rakni egy filmmel megtoldott változatot. Akkoriban már régen ismertem a brandet, ezért nagyon örültem az első szám megjelenésének, de a hazai kiadást minőségileg rengeteg szempontból lehetett kritizálni. Ami nekem személy szerint a legjobban fájt: láthatóan nem olyan készítette, aki szereti a műfajt, egy üzleti vállalkozás volt, semmi több. Mert szerintem el lehet nézni sok mindent, de ez nem olyan dolog, amin lehet javítani. Emiatt először csak írónak jelentkeztem (addigra már régen túlvoltam pár éven a nyomtatott sajtóban, plusz az első magyar horror site-ot is elindítottuk), majd annyira zavartak a hozzá nem értésből származó hibák (meg a rózsaszín oldalak a cikkeimnél), hogy a főszerkesztői pozíciót is megcéloztam… az eredmény az lett, hogy a negyedik számtól az utolsóig (20 volt összesen) toltam a Magyar Fangoria szekerét.

A magazin rajongótábora, úgy néz ki, ennyi év után is megmaradt. Szerinted mi lehet ennek az oka? Mi volt a Magyar Fangoria titka?

A Magyar Fangoria a legelején még egy fordított magazin volt, ami az amcsi Fangoriából vett át mindent, a kritikáktól kezdve a forgatási cikkekig. Előbbiek sokszor semmit nem mondtak a hazai olvasóknak (Amerikából a mai napig kevesen rendelnek filmeket, ami részben a remek vámrendszerünknek is köszönhető), utóbbiak pedig teljesen egy sémára épültek, ami miatt az érdekesség hamar kifogyott, a helyét pedig a PR-nak adta át, avagy sokadik alkalommal olvasva azt, hogy "ez a rendező volt a legjobb, a színészekkel is nagyon jó együtt dolgozni, ez a legjobb feldolgozás evör" eluntam az életem is. Szóval a negyedik számtól átalakítottam a struktúrát, új rovatok születtek, egyre több lett a hazai cikk, amit rajongók és a műfajhoz értők fogalmaztak meg, a fordítások pedig egyre inkább eltűntek. A koncepcióm a kezdetektől fogva az volt, hogy a rajongóknak írjunk, de úgy, hogy aki még csak ismerkedik a műfajjal, azt is rántsuk be, legyenek ők is rajongók. Mutassuk meg a zsáner szépségeit, hogyan változott az évtizedek során, hogyan változtatta meg a filmipart, plusz beszélgessünk az olvasókkal, ne pedig csak odadobjuk a pökhendi véleményt, amit szentírásnak tartunk. Szerintem ezeknek a dolgoknak az összessége, a saját rovatok koncepciója és tartalma fogta meg azokat, akik közel egy évtizeden át szerettek volna folytatást, amikor pedig eljött, ismét odaálltak mögénk, szeretetükkel és támogatásukkal válaszolva arra a kérdésre: van-e értelme ma ezzel foglalkozni.

2018 őszétől indítottátok útjára a Borzongás magazint. Hogyan jutottatok el odáig, hogy ismét belefogtok? Mennyien tértek vissza íróként, szerkesztőként a Fangoria tagjai közül?

A Magyar Fangoria megszűnése után próbálkoztam mindennel, mert iszonyatosan magam alatt voltam. Személyes kudarcnak éltem meg a dolgot, ráadásul mivel én formáltam át a teljes magazint, a gyermekemnek éreztem/gondoltam, emiatt tényleg a totális depresszió lett rajtam úrrá. Próbálkoztam egy fanzine indításával, az nem jött össze. Aztán indítottam egy blogot, amivel jó pár hónapig foglalkoztam, végül idő és energia hiányában Brányi Péter kollégára és barátomra ruháztam. Végül elengedtem ezt a történetet, más gondjaim adódtak az életben, egyszerűen élnem kellett. További évek teltek el, elindítottuk páran az IGN Hungaryt, majd váltottam a PC Gurura, ahol szerkesztő lettem a magazinnál, ami nagyon nagy szó, elvégre a Guru tavaly volt 25 éves, print magazinként pedig legendának számít.

Imádom egyébként, nagyon jó minden, ezért aztán elkezdtem online cikkeket írni, mikor a tulajdonosok a főszerkesztővel együtt arra kértek, hogy ha van kedvem, írjak újra horrorfilmekről. Végül annyira belejöttem, hogy leültünk beszélgetni, és arra jutottunk, hogy hosszú kihagyás után készítünk egy emlékmagazint a Magyar Fangoriának. A PC Guru időnként témaspecifikus különszámokkal is jelentkezik, szóval simán belefért a horrorfilmes, a Fangoria emlékére készített lap. Ennek elkészítésében segédkezett a Guru főszerkesztője, Smejkál "Chocho" Péter (ha már a Guru különszámaként látott napvilágot, érthető a dolog), egyébként más szerkesztő nincs, sőt az első számot kivéve egyedül tolom a szekeret, miközben a havi Gurut is készítem. A legtöbb régi írót felkerestem, közülük sokan már teljesen más irányba mentek munka terén, de így is voltak, akik nagy örömmel vettek részt a reanimálásban. Nekik hálával tartozom, illetve örülök, hogy újra a fedélzeten vannak.

Hogy látod, mennyiben kellett változtatni a Borzongás magazin felépítésén a Fangoriához képest? Hogyan közelítettétek meg azt a nehézséget, hogy a régi rajongók mellé, újak is csatlakozzanak?

Először az utóbbi témára reagálnék, avagy az új olvasók bevonzására. Ez a kezdetektől fogva fontos feladatnak bizonyult, mert bár anno a Magyar Fangoria vesztét a sok-sok hibás döntés is okozta (saját kiadású filmek mellékletként, könyvkiadás a novellapályázathoz és a többi), azért az sem segítette a sorsát, hogy akkor inkább a HC magra építettem, ezért úgy gondoltam, bármiféle durvaság és kendőzetlenség megfér az oldalain. Így ha horror-pornóról volt szó, akkor nem féltem egy 18+ jelzésű magazinban explicitebb képeket lehozni, ahogy majdnem minden oldalra igyekeztem berakni valami szaftosabb fotót is, emellett a rétegfilmek is nagy helyet kaptak. Ma már látom, ez hiba volt. A meztelenkedést szinte teljesen vissza kellett venni, ahogy a vért és a beleket is, plusz a moziba kerülő, itthon is ismertebb filmek kiemelt szerepet kapnak, de természetesen keressük a kisebb produkciókat is, amikről lehet írni. Ez már elég fontos változtatás. Emellett pedig a második számtól (elvégre az első egy emlékmagazin volt minden téren) elindultunk egy olyan úton, ami a harmadikkal fog még jobban kiteljesedni: egyre több lesz az olyan típusú cikk, ami nem szimplán kritika, élménybeszámoló, hanem kortalan összegzése egy-egy témának. Emellett a május harmadikán megjelenő harmadik számban egy csomó új érdekességgel is szolgálunk majd, nem is szükségszerűen filmes témában.

Nagyon egyedi és gyönyörű borítókat kapott a magazin. Mesélnél nekünk egy kicsit a dizájn kialakításáról?

Imádjuk a régi VHS-ek, a korai plakátok rajzolt, kézzel festett artjait. Ezek is hozzátettek a műfajhoz, majd nagyjából a DVD megjelenésének idejében háttérbe szorultak, hogy helyzetképek kapjanak főszerepet, meg a színészek mindenféle sablonos beállításban, de hála az égnek a kisebb kiadók Blu-ray megjelenései kezdenek visszatérni a kiindulási ponthoz, nekem pedig volt egy olyan elképzelésem, hogy mi is tiszteleghetnénk az ilyen jellegű artok előtt. Így jött a képbe a Magyar Fangoria egykori olvasója, egyben azóta a fogadott testvérem (a magazinnal ismertem meg), Tringli László (Trinyó Art), aki albumborítókkal foglalkozik. Amerikai társa egy elismert színező, együtt dolgoznak, mi pedig úgy gondoltuk a tulajdonosokkal, hogy akkor már legyen minden szempontból egyedi a lap, inkább fizetünk háromhavonta x összeget, de ne a tucat sajtóképek kerüljenek címlapra, hanem mindig valami egyéni dolog, amiről mindenkinek a horrorfilmek jutnak eszébe. Így kerültek képbe még az illusztrációk is, amik minden típusú cikkhez útmutatót nyújtanak. Nagyon örülök neki, hogy Trinyóék részt vesznek ebben a projektben, ettől is egyedi a Borzongás… bár Lacinak most egy még fontosabb projektje is indul, hiszen egy hónapon belül érkezik a trónörökös. Remélem, 20-30 év múlva is lesz Borzongás, akkor pedig a két Tringli együtt fogja alkotni a jobbnál jobb címlapokat. Innen is egészséget kívánok a teljes családnak.

A Borzongás már túl van a második számán. Milyen a fogadtatása az eddigi két számnak?

Voltak negatívabb vélemények is, miszerint ebből elég lenne évente egy szám is, meg túl sok a régi film (vagy éppen az új), de ezek az itt-ott elkapott hozzászólások nagyon kis hányadát képezték annak a rengeteg visszajelzésnek, amit kaptunk. A többség pedig nagyon pozitív volt. A véleményünk mondjuk, nem mindig egyezik, de el kell fogadni, hogy a kritika személyenként más, a magazin pedig nem arról szól, hogy megfelelünk minden egyes olvasó elképzelésének. Őszintén magunkat adjuk, ha egyezik a kritika végeredménye, ha nem. Meg inkább kedvet akarunk csinálni, arra van rengeteg más médiaoldal vagy csatorna, hogy mindent leköpködve szerezzenek maguknak hírnevet. Az nem a mi stílusunk. Persze, erre is van kereslet, de hiszem, hogy a pozitív érzések átadásával és bemutatásával legalább annyi embert meg lehet fogni, mint a negatívokkal. És a visszajelzések ezt igazolják, mert annyi szeretetet régen kaptunk már, mint ami a Borzongás stábját éri a megjelenéseknél. Ahogy a képek megjelentek a közösségi oldalakon, leírva a városokat, ahol már lehet kapni, ahol már megvették… hát, nem kicsit érzékenyültem el, köszönöm.

Hogyan kell elképzelnünk egy szerkesztőségi megbeszélést? Hogyan döntitek el, mi legyen a következő számban? Hogyan építitek fel a magazin struktúráját?

Az kicsit tévhit, hogy mit jelent a "szerkesztőség". Egy blog, egy online oldal teljesen más módon működik, plusz minél "profibb" irányba megyünk, annál inkább megvannak a szerepek. Egy print magazin például nem működhet úgy, hogy mindenki bedob valamit, aztán majd lesz valahogy. Vagyis működhet, csak nem lesz arculata. Megértem, ha valaki egyedi dizájnt szeretne a cikkeihez, meg arról szeretne írni, amit a héten megnézett, de a blog pont erre van, az tényleg hobbi. Ahogy az amerikai Fangoriának, az egykori 576 Konzolnak, bármelyik érás PC Gurunak, úgy a Magyar Fangoriának és a Borzongásnak is van arca. Én találom ki, mi menjen bele, tervezgetem az újdonságokat, kitalálok rovatokat, ilyesmik. Persze ez sem diktatúra, csak a szükséges szerkesztői kéz jelenléte… van, hogy megkérdezem, kinek van valamilyen jó ötlete, amit még bedobhatunk, illetve Petivel, a dizájnerrel mindig összedolgozunk. Bár megjegyzem, többnyire meghagyom neki a dizájneri döntéseket, mert azokhoz ő ért, én meg a szerkesztéshez és az íráshoz - addig jó, amíg senki nem szól bele a másik dolgába. A szerkesztőség amúgy a Guru szerkesztősége. Chochóval ketten vagyunk szerkesztők, a Borzongást pedig mint mondtam, egyedül viszem. Viszont ha megvan az aktuális lista, mikről írunk, megkérdezem az írókat, mihez kinek van kedve, majd legjobb belátásom szerint szétosztom a cikkeket, hogy olyan írjon x filmről, aki ért is a témához, de minimum lelkesedik érte. Különben nincs értelme. Szóval a főszerkesztőnek a legtöbb esetben elég sok a dolga, elég nagy a felelősség a vállán. Ráadásul jelenleg az olvasószerkesztő is én vagyok, ahhoz nem vagyunk elegen, hogy ezt a feladatot más vállalja magára.

Mint említettem, igen nagy horrorrajongói bázisa volt a Fangoriának. Hogy látod, a mai közönségben is megvan a műfaj iránti elkötelezettség és szeretet? Mások lettek a rajongók? Változott valami a magyar horrorközösségben?

Szerintem a HC mag a régi. Rengeteg egykori olvasót látok a csoportunkban (ha nem vagy ott, gyere, szívesen látunk téged is: https://www.facebook.com/groups/2105517883012104/), de az természetes, hogy azóta felnőtt egy generáció, olyanokkal, akik a Fango idejében még nem rendelkeztek önálló keresettel, esetleg a szülők nem engedték a lap vásárlását, ám most megtehetik, hogy negyedévente áldozzanak a kedvenc műfajukra. Plusz ott vannak az újonnan elért horrorkedvelők, akik nem kifejezetten "fanok", de érdekli őket a téma, esetleg egy-egy kritika vagy rovat. Az árazást úgy lőttük be, hogy rétegmagazinként a legkevesebbet kelljen költeni az újságra: azt gondolom, 3 havonta 990 forint elenyésző összeg, bármi mellett ki lehet gazdálkodni, szóval remélem, minden közegből sikerül olvasókat nyerni. Maga a rajongói réteg nem sokat változott, a közösség már inkább. Az internet jobban elterjedt, a torrent is elképesztő méretben népszerűvé vált, miközben a fizikai formátumokra csak egy apró, maradinak mondható réteg költ. Emiatt ami változott, az a hozzáállás. Sajnos egyre jobban a háttérbe szorult a filmek vásárlása, a moziba járás, helyette a "rajongó" ma sok esetben azt jelenti, hogy a filmeket letöltik, megnézik, törlik. Adathalom, semmi más. Ez szerintem nagyon szomorú, és ezt minden alkalommal el kell mondanom. Amellett, hogy mások rengeteget dolgoztak rajta, sokszor a szívüket és lelküket beletették, a filmek pénzből készülnek, nem is kevésből. Egy független filmes meg pláne megérzi, ha nincs bevétel, ez akár a stúdió végét is jelentheti. Meg kell érteni, hogy a szellemi termék sem csak úgy van, ahogy a levegőn kívül semmi sem jár alanyi jogon. Tudom, hogy szélmalomharcot vívok, de ha tízből egy ember megérti, mennyire rossz irányba haladunk, akkor már megérte… szóval újra: ha senki nem fizet a filmekért, nem lesznek filmek, és már az is támogatás, ha mindenki vesz negyedévente egy olyan filmet, ami nagyon tetszett neki. Ez is valami, innen is el lehet indulni, a fanatikus gyűjtők pedig megpróbálják egyensúlyban tartani a piacot.

Az internet és a közösségi média térnyerésével egyre több blog és oldal jelenik meg, amik a horror műfajával foglalkoznak. Én azok közé tartozom, akik nem tekintik az online és az offline felületeket egymást gyengítő, vagy kizáró tényezőnek. Neked, mi a véleményed erről? Szerinted ezek a lehetőségek, mennyire egészítik ki, vagy éppen nehezítik meg az offline megjelenéseket?

Szerintem ez két külön történet, egy nyomtatott magazinnak alapvetően nem konkurenciája egy online oldal/blog és ez fordítva is igaz. Éppen ezért most pont azon dolgozom, hogy teljes összefogás legyen. Értem ezt úgy, hogy a nagyobb online oldalak és a Borzongás egy oldalon álljanak, méghozzá a rajongókén, hogy együtt népszerűsítsük a műfajt és a zsáner szeretetét. Ez most a legfontosabb feladat, hogy ne legyen széthúzás, mert ahhoz nagyon kis ország vagyunk, a témában pedig nincs pénz. Aki azért csinálja, inkább szálljon is ki. Ez nem a hírnévről vagy a sikerről szól. A siker itt azt jelenti, hogy működőképes a Borzongás, hogy elfogadják végre itthon a horrort, mint művészeti forma, hogy ne kelljen szégyenkezni azért, mert valaki nem a romantikus- és akciófilmeket szereti. Ha nem veszteséges a magazin, az már siker. Ezen kell dolgozni. Konkrétabban: a Borzongás egy szerelemprojekt. A munkaköröm alapvetően nem ez, hanem a Guru, a Borzongás rengeteg túlórát és extra munkát jelent, amit azért végzek el, hogy örömöt okozzak vele. A tulajdonos pedig megszállottja a nyomdaiparnak, így szereti a magazinokat, nagyon értékeli a Fangoria egykori olvasóbázisát, akiknél látja és érti a lelkesedést. Emiatt nyomjuk, amennyire csak tudjuk, de pont ezért nem lehet havi magazin. A szerkesztőség nem elég nagy hozzá, nincs rá kellő forrásunk.

Más irányból közelítve meg az online-nyomtatott kérdéskört, annyit azért szintén fontos megemlíteni, hogy az internetnek hála felhígult a kínálat. Minden ingyen van, minden azonnal van, ennek azonban a minőségromlás az ára. Én nem értek az építészethez, nem tudok rajzolni, nem tudok hangszeren játszani - éppen így vannak sokan az írással is. Az internet azonban azt eredményezte, hogy ma már bárki cikkezhet, "kritikákat" írhat, nincs minőségellenőrzés. De ingyen van. Szerintem mi a magazinnal minőségi tartalmat nyújtunk, ahogy a nagyobb oldalak is. Nálunk van korrektúra, olvasószerkesztés, akármi nem mehet ki, sőt próbálok minél több olyan tartalmat szolgáltatni, ami máshol nem érhető el. Szóval ilyen szempontból van, ami ártalmas számunkra, de ezzel számolni kell, és ha valaki ma nyomtatott magazint készít, annak úgy kell összeraknia a tartalmat, hogy alternatívát nyújtson. Így ilyen formában lényegében nehezebb a dolgunk, mint mondjuk 10, de inkább 20-30 éve volt.

Téged, milyen filmek borzongatnak meg? A műfajon belül, milyen zsánerek állnak hozzád a legközelebb?

Nagyjából 32-34 évnyi horrorfilmnézés után kevés film borzongat meg, inkább a hangulatot értékelem. :) De sok esetben az emberi erőszak és rosszindulat az, ami kiborít, amit nehezen viselek. Ez így van a valóságban is, ráadásul a téma pont azért szörnyű, mert igazából bármikor megjelenhet az életünkben egy olyan személy, akit a fájdalom, mások kínzása éltet, beteges vágyai pedig életeket tesznek tönkre. Egyébként tényleg horrorrajongó vagyok, a műfajon belül bármi jöhet, szeretem a slashereket, a misztikus darabokat, a szörnyfilmeket, a jó kísértetsztorikat, a zombikat és démonokat. Nem válogatok. :)

Sokszor felmerül, ha régebbi horrort hoznak be a magyar mozikba, hogy minek ez, hiszen már látták. Te melyik típusba tartozol: a mozit, vagy az otthoni filmnézést preferálod jobban? Szerinted is felesleges olyan filmeket beengedni a mozikba, amiket akár már évekkel korábban láthattak a nézők?

A mozit nem véletlenül hívták egykoron filmszínháznak. Ugyan a házimozirendszerek egyre fejlettebbek, azt csak nagyon kevesen engedhetik meg maguknak, hogy olyan feltételeket teremtsenek, amiket a modern mozik nyújtanak. A hatalmas vászon, ami betölti a látóteret igazi luxus, még ha a hangzást lehet is valamennyire pótolni. Szóval nem, egyáltalán nem felesleges, bár tény, hogy egy régebbi film hazai bemutatása sokkal kisebb közönséghez szól: konkrétan azoknak a rajongóknak, akik imádják a filmet, és megnéznék ott, ahova eredetileg tervezve lett. A filmek legtöbbje ugyanis moziba való, ott mutatják meg igazán, mire képesek. Szóval igen, a mozit jobban szeretem, persze a mai jegyárak miatt több filmet nézek meg otthon. De ha már így alakul, igyekszem adni a minőségre, avagy nagy tévé, HD felbontás, eredeti lemez a nyerő.

A harmadik számról mesélnél nekünk egy picit, vagy teljes titok fedi a tartalmát? Mit szabad tudnunk róla?

Április elejére terveztem az első nagy leleplezést, de akkor már legyen valami kis teaser, ha így rákérdeztél. :D

Május első napjaiban jelenik meg a harmadik szám, és egy csomó újdonság várható benne. A megszokott új filmek, régi filmek koncepció maradt, avagy bőven lesz miről olvasni (kis ízelítő: Szellemek háza, Hívatlanok 2, Ghost Land, Victor Crowley, Death House, A légy-sztori, XTRO, Jack Frost). De emellett bejön pár újdonság és érdekesség is. Kicsit nagyobb szerepet kapnak a könyvek (vagyis egy bizonyos különlegesség két extra oldalt tesz hozzá a szokásos rovathoz), a zenék (új rovat), sőt még a társasjátékok világába is betekintést nyújtunk. Emellett a horrorfilmek jelképrendszerét is megnézzük, plusz ismét lesznek videojátékok is, ahogyan az lenni szokott. Több új írónk is bemutatkozik a harmadik számban, itt pedig álljunk meg egy pillanatra, mert lesz egy olyan rovatunk, ami szerintem páratlan, de nem csak itthon: egy szerzetes fog írni a továbbiakban a horrorfilmek és a vallás kapcsolatáról, ami tényleg nagyon érdekes téma.

Mik a jövőbeli terveitek? Lesznek esetleg rendezvények is, mivel készültök az olvasóknak? Meddig tervezitek a magazin meglétét? Hogy látod a jövőt?

Jelenleg az a biztos, hogy 2019 elejéig itt leszünk. Ez a kicsivel több, mint egy év, összesen hat szám egyértelmű bizonyítéka lesz annak, mennyire van létjogosultsága a nyomtatott horrormagazinnak. Kiderül, mennyire tartós a hirdetések jelenléte, mekkora az állandó olvasóbázis. Egy-két szám alapján ezt nem lehet leszűrni, maximum azt, ha semmi értelme nincs csinálni, de ennek szerencsére az ellenkezője derült ki, legalábbis rövidtávon. Egyéb tervek? Olyan típus vagyok, aki egy irányba haladva, de mindig próbál fejleszteni. Vagy a külsőt, vagy a belsőt. Szóval soha nem lesz két egyforma Borzongás, mindig szeretnék többet nyújtani, de minimum egy adott minőséget képviselni. Biztosan lesznek még meglepetések. Olvasói szemmel rovatunk már visszatért, a legjobb írások nyomtatott formában is megjelenhetnek, ami azért nagy dolog - semmivel sem lehet összehasonlítani azt az érzést, amikor az ember viszontlátja a saját írását egy print magazinban. De lesz még novellapályázat is, méghozzá úgy tűnik, hogy más magazinokkal összefogva. És éppen így egy év végére esedékes nagy rendezvényt is tervezünk, ami szintén az idén indult nagy összefogást jelképezheti a rajongók számára. A legnagyobb terv ugyanis az, amiért már a Fangoria idején is küzdöttem: hogy a horrorrajongók ne széthúzzanak (ezért az elitizmust sem szabad elfogadni), hanem egy oldalon álljanak. Egy műfajért rajongunk mindannyian, felesleges ezen belül külön csoportokat alkotni.

Lenne esetleg valami, amit megosztanál még velünk és nem kérdeztük meg?

Szerintem mindenre választ adtam, minden fontos témáról beszéltünk, így csak annyi, hogy a második szám még kapható, a harmadik akkor május elején érkezik. Gyertek el a csoportunkba (https://www.facebook.com/groups/2105517883012104/), ha akartok, fizessetek elő (jelenleg fut egy nagyszerű nyereményjátékunk nagyon értékes filmcsomagokkal - a lényeg: 3990 forint az éves előfizetés, ezért házhoz érkezik a magazin, és nagyjából 150 000 forint összértékű filmcsomagot sorsolunk), és persze nézzetek sok horrorfilmet, de soha ne felejtsétek, hogy mindez csak mese és varázslat! :)