Nagyon szerencsés helyzetben vagyunk, hiszen egyre több író ajánlja figyelmünkbe regényét, méghozzá igen jó regényeket. A sort pedig Kuruc Attila könyve sem törte meg, hiszen a tavaly megjelent Árnyak könyve címet viselő műve kifejezetten hátborzongató alkotás.

Az alkoholista Harry Bradford az öngyilkosság gondolatával játszik, miután nem tudja túltenni magát felesége halálán. Amikor azonban betér egy antikváriumba, céltalan élete új értelmet nyer. Anne és Jim Dalton boldog házasságban élnek kisfiukkal, Adammel együtt. Az idillnek akkor szakad vége, mikor egy nap Adam nem jön haza az iskolából. Másnap a rendőrség egy elhagyatott házban találja meg a fiú megcsonkított holttestét, aki kegyetlen rituális gyilkosság áldozata lett. Miután a házaspár és Harry útjai egy ősi kötet, az Árnyak könyve által keresztezik egymást, Anne és Jim előtt egy addig ismeretlen világ tárul fel, felcsillan a remény, hogy újra magukhoz ölelhetik imádott gyermeküket. De az út, amire ráléptek, fájdalommal, vérrel és halállal van kikövezve. Végén talán emberségük utolsó morzsáját is fel kell adniuk.

Nos előre megmondom, hogy az Árnyak könyve nem egy könnyű olvasmány. Nem a nyelvezete miatt, hiszen az nagyon mai, könnyen befogadható. Viszont a tartalma egészen borzalmas. A jó értelemben, egy creepy rajongó biztosan zabálni fogja. Az más kérdés, hogy a lelkét meg fogja terhelni vele elég rendesen. Ha a témáját kellene boncolgatni, akkor azt mondanám, hogy a tragédia, a gyász, a halál és a fájdalom emberekre gyakorolt hatásáról szól. Pontosabban arról, mennyire eszét tudja venni a fájdalom az emberiségnek és mit hoz ki belőlünk a feldolgozhatatlan rettenet. Olyan tettekre vagyunk ilyenkor képesek, amikre józanon azt mondanánk, hogy na én tuti nem csinálnám meg ezt vagy azt. Ám vannak pillanatok, amikor a sötétség elragadja az embereket és akkor nem tudhatjuk, mi lesz a következő lépésünk. A fájdalomnál és a kétségbeesésnél nincs veszélyesebb.

Több műfajt ötvöz a szerző, nem is lehet egy műfaj alapján értelmezni, hiszen a dráma, a horror, a thriller és a fantasy elemei is megtalálhatóak benne, nagyon szépen ötvözve. Az egész könyvet áthatja a sötétség, a fájdalom. Azért is nehéz olvasmány, mert a benne történtek szinte agyonnyomják az olvasót. Habár nagyon olvasmányosan van megírva, nem árt szünetet tartani közben és kicsit megpihenni, elgondolkodni a történéseken. Elég lélekboncolgatós ez a sztori, sokszor vettem észre magamon, hogy csak bámulom a papírt és elgondolkodom azon, hogy én mit tennék.

A karakterábrázolás nagyon szépen van felépítve a regényben. Egy idő után olyanná válnak a szereplők, mintha ismernénk őket. Ugyanakkor én szeretem, ha pontosabban írnak körül dolgokat, helyszíneket, érzéseket, embereket. Szeretek belemélyedni az apró részletekbe, sokszor hiányoltam a szagokat, érzéseket.  Akik viszont a sok párbeszédet és a rövidebb leírásokat szeretik, azok biztosan imádni fogják a könyvet. Az is nagyon fontos, hogy nem éreztem rajta az erőlködés, hogy valami nagyon amerikait írjon a szerző. Sokszor előfordul, hogy amerikanizálni akarják a hazai szerzők a műveiket és ettől mesterkélt lesz az alkotás. Szerencsére ebben az esetben ilyenről nem volt szó, hiteles tudott maradni a műfaj és a történet.

Összegezve ez volt az egyik legerőszakosabb regény, amit eddig olvastam a hazai palettából. Néhol nagyon bántott és tényleg le kellett tennem, mert nem bírtam azt, ami történt. Nagyon kegyetlen dolgok történnek meg a regényben, de félreértés ne essék, ez nem öncélú erőszak. Teljesen a helyén van minden. Lélekgyilkos alkotás, szépen megírva, jó karakterekkel, elgondolkodtató tartalommal. Csak ajánlani tudom.

9/10.

moly.hu