Richard Fleischer filmrendező sokszínű filmográfiájában kiemelt helyet foglalnak el a megtörténtek esetek alapján elkészített művei. A The Girl in the Red Velvet Swing (1955) Evelyn Nesbit showgirl pasija által elkövetett gyilkosságokat dolgozza fel, a Compulsion (1959) két tizenéves által kiagyalt tökéletes bűntényről szól, míg A bostoni fojtogató (1968) Tony Curtis főszereplésével Amerika egyik legborzalmasabb sorozatgyilkosságát tárja fel. Ezt a sort folytatta a rendező, amikor 1971-ben megrendezte a 10 Rillington Place-t.
A történet főszereplője John Christie, aki egy cuki kis kopasz, szemüveges pali, de ne vezessen félre senkit a visszahúzódó, csöndes nyápic karakter - egy vérbeli sorozatgyilkossal van dolgunk. Christie legalább 8 nőt gyilkolt meg, megfojtotta őket, majd szexuális kapcsolatot létesített az áldozataival. A filmben azonban az Evans házaspárral történtek állnak a középpontban, hiszen nagyrészt ennek köszönhető, hogy végül elkapták. Evansék, miután megszületett első gyermekük, beköltöztek a Rillington Place-re, és ez a döntésük olyan fordulatot hozott az életükben, amire legrosszabb rémálmukban sem számítottak, de mi sem.
Igazság szerint írhatnék az eredeti sztoriról, de nem szeretném elrontani az élményt. Én is úgy néztem meg a filmet, hogy fogalmam sem volt, kicsoda Christie, és mi történt ezen a helyen, éppen ezért volt annyira brutális az egész. Felesleges is lenne belemenni a részletekbe, ugyanis Fleischer mindent rekonstruált a művében. Olyannyira, hogy a külső felvételeken az eredeti házat mutatják nekünk, a párbeszédek nagy részét a nyomozati anyagból vették, tanácsadónak pedig felkérték a kivégzést végrehajtó hóhért. Mindent lemásoltak: a tárgyalótermet, a teázót, Evans és Christie lakását. Az egész filmet átjárja a hitelesség, mintha tényleg a valódi eseményeket néznénk.
Semmi művi sincsen ebben a filmben, csak a rideg és kemény valóság. Borzasztóan realisztikus és rettenetes az egész. Egy percig nem dédelgetik a nézőket, hanem egyből belevágnak a rideg tények bemutatásába. Nem akarnak hatást kelteni, nem akarnak ijesztgetni, és nem akarnak megmagyarázni semmit. Itt tényfeltárás és egy borzasztó történet elmesélése zajlik. Éppen ezért nem is keresik a gyilkos motivációját. Nincsen sanyarú gyerekkor, állatkínzás vagy lelki terror belekeverve a filmbe. Itt arról van szó, hogy Anglia egyik legvitatottabb, legsokkolóbb sorozatgyilkosságát bemutassák, annak minden részletére kitérve. Pontosan a realisztikussága miatt válik a film annyira sokkolóvá. A néző ugyanis nem tud semmibe sem belekapaszkodni a film nézése közben, aminek segítségével kitépheti magát a valóság börtönéből.
Igazán erőssé azonban a színészi játék teszi ezt a filmet. Richard Attenborough John Christie szerepében zseniális. Teljesen hiteles a játéka, komolyan viszolyogtam tőle az egész játékidő alatt. Látszik, hogy átadta magát a szerepnek, valamint a sminkesek is nagyon jó munkát végeztek. Állítólag minden nap három órát töltöttek azzal, hogy a színészt átfazonírozzák. Őszintén mondhatom, megérte, hiszen a külalak csak erősítette a látottakat, bár egyértelműen Richard Attenborough és maga a megformált személy teszi annyira áthatóvá a filmet. Ugyanis olyan semmilyen, olyan kis visszahúzódó, kedves szomszéd bácsi kinézete van Christie-nek, hogy szinte hihetetlen elhinni, hogy kéjgyilkos, és pontosan ebben van az ereje. A másik főszerepet John Hurt kapta meg, aki igazán jól hozza a teljesen instabil, boldogtalan és frusztrált Evans szerepét. Olyan hangulatingadozásokat produkál teljes átéléssel, amit ritkán látni.
Igazság szerint minden a helyén van ebben a filmben, nekem mégsem vált a kedvencemmé. Igen, nagyon frusztráló, sokkoló és visszataszító az egész, de nekem hiányzik belőle a misztikum és a gyilkos lélektanának ábrázolása. Persze nem kell mindent a szánkba rágni, de jó lett volna, ha egy kicsit árnyalták volna a történetet. Becsülendő, hogy ennyire a tényekre fókuszáltak, csak azért lássuk be, hogy ez egy film, így mégiscsak kellett volna bele valami kis fikció is. Akik szeretik az oknyomozást és az igaz történetek kellően valósághű bemutatását, azoknak kötelező megnézni ezt a filmet.
- Pro
- Richard Attenborough elképesztően hiteles játéka.
- John Hurt méltó partner.
- Frusztráló légkör.
- Realista ábrázolásmód.
- Kontra
- Túlságosan a tényekre koncentrálnak.
- Árnyaltabb, mélyebb elbeszélésmód jobb lett volna.
Pro | Kontra | 82% |
Richard Attenborough elképesztően hiteles játéka. | Túlságosan a tényekre koncentrálnak. | |
John Hurt méltó partner. | Árnyaltabb, mélyebb elbeszélésmód jobb lett volna. | |
Frusztráló légkör. | ||
Realista ábrázolásmód. |