Már régóta terveztem, hogy megnézem a 100: A túlvilág kódja című sorozatot, hiszen nagyon szeretem a skandináv krimiket és persze Michael Nyqvist is nagy kedvencem. Szóval nagy örömmel vetettem bele magam a szériába, de nem egészen azt kaptam, amire számítottam.

A történet szerint a new york-i nyomozó Tommy Conley (Dominic Monaghan) egy sorozatgyilkost üldözve érkezik Stockholmba, ahol az éppen felmondására készülő Mikael Eklund nyomozóval (Michael Nyqvist) kerül párba. Meg kell bizonyosodniuk róla, hogy valóban ugyanazt a tettest hajszolják-e és persze meg kell előzniük, hogy újabb gyilkosságok történjenek. Ez azonban korántsem egyszerű feladat, mert egy igencsak szövevényes, a világot behálózó ügybe csöppentek a főszereplők.

A sorozat 12 részből állt, egy rész 45-50 perc volt, ami teljesen vállalható és üdítő a mai világban, ám még így is elég ingadozó volt a részek színvonala. Kezdjük magával az üggyel: az nagyon király volt. Fordulatos, érdekes és szövevényes. Én is loholtam a gyilkos után és folyamatosan azt éreztem, hogy le vagyok maradva. Roppant feszült, zakatoló és frusztráló volt az egész széria hangulata, amit belengett az az érzés, hogy nem fog sikerülni, hiába próbálkozunk, ez a gyilkos bizony sokkal okosabb, mint mi. Ez azért is fontos, mert sokszor érezheti azt a néző az ilyen műfajú szériáknál, hogy csak az időt húzzák és ezért direkt tök béna lépéseket írnak a forgatókönyvbe a nyomozóknak, ám itt nem ez volt a helyzet. Teljesen meg lehetett érteni Conley és Eklund zavarát és idegességét. Tényleg egy nagyon izgalmas világot teremtettek az alkotók, tele ármánnyal, rejtéllyel, kínnal és kegyetlenséggel. Ez a rész tehát nagyon rendben van. 10/10-es.

A történetvezetéssel azonban vannak bajok. A részek hektikusak, sokszor nagyon lomhák és ha nem az ügy kerül a középpontba, akkor kifejezetten idegesítők a karakterek. Habár maga az ügy baromi izgalmas, mégis úgy vélték az alkotók, hogy feltétlenül muszáj elmélyednünk a karakterek magánéletében. Ez még nem is lenne probléma, ha nem éreznénk azt végig, hogy egy csomó vonal tök felesleges. Eklund lányát én például majdnem minden másodpercben felpofoztam volna. Az ő történetszála különösen erőltetett volt és marhára nem érdekelt. Volt ugyan egy-két pillanat, amikor azt hittem, hogy na majd most lesz ennek értelme, de persze csalódnom kellett. Az apa-lánya kapcsolat bemutatása sikertelen volt, mert nem annak szentelték a figyelmet, hogy ezt a két karaktert együtt mozgassák és működtessék, ezáltal nem volt semmi dinamika az egészben. Pedig voltak ebben nagy lehetőségek, de sajnos felületesen valósították meg. Ugyanez igaz Conley nyomozóra is, bár azért az ő kínlódásait sokkal mélyebben be tudták mutatni, itt inkább a bárpultos csaj-vonal volt felesleges. Arról meg már ne is beszéljünk, hogy behoztak egy csomó mellékszereplőt, akiknek szintén adtak kínlódni valót, amikkel aztán tényleg nem kezdtek semmit és tökre nem is érdekelt senkit. Különösen annak fényében lesz ez zavaró, hogy megismerjük az egész ügy hátterét és a szereplőit. Jobb lett volna, ha erre a vonalra figyelnek inkább és kicsit háttérbe rakják a melodrámát.

Ami még nagyobb gond volt az a színészi játék. Pontosabban az ordító különbség a két színész között. Most nem azért, de Dominic Monaghan a kis girhes alakjával nem mondható éppen kemény legénynek. Pedig nagyon macsóra vette a figurát, de sokkal jobban emlékeztetett a viselkedése arra, hogy Trufától elvették a pipadohányát és még Pippinnel se találkozhat, ezért olyan frusztrált és dühös, mint egy durva, lelkileg szétesett nyomozóra. Az ő karakterét simán lehetne hasonlítani Carl Morck nyomozóéhoz és így már talán jobban érthető, mi a gondom. Ez egyébként nem teljesen az ő hibája, valahogy az amerikaiak nem nagyon tudják megfogni a skandináv világot és lélektant, éppen ezért kilógnak az ilyen történetekből, mindegy mennyire jó színészek (lásd Michael Fassbender - Hóember). Különösen olyankor igaz ez, ha egy olyan partner van mellettük, mint Michael Nyqvist. Aki az egyik legjobb svéd színész és akinek nagyon jól állnak az ilyen karakterek, mint amit itt is eljátszott. Ha ő volt a középpontban még a gyengébb részek is érdekessé váltak. Nagyon imádtam ahogyan életre keltette Eklund-ot.

Minden hibája ellenére a 100: A túlvilág kódja, sok mindenben kiemelkedik a krimi sorozatok közül. A skandináv krimi szerelmeseinek biztosan elnyeri majd a tetszését, bár szerintem nekik is fájóak lesznek a hiányosságok. Különösen sajnálom, hogy nem aknázták ki a tájat és nem mentek rá arra a tipikus hangulatra, ami ezeket a krimiket jellemzik. Az viszont elvitathatatlan, hogy tényleg nagyon izgalmas volt az ügy, rengetegszer viszik be a zavarosba a nézőket, Nyqvist parádézik, de fájóan befejezetlen maradt a széria. Roppant bosszantó volt az utolsó rész és persze a tudat maga, hogy nem valószínű, hogy lesz második évad. Időközben Michael Nyqvist is elhunyt, ami még fájdalmasabbá teszi az egész történetet, mert volt még ebben bőven potenciál, de nélküle egyszerűen nem lehet elképzelni a folytatást. Legalábbis én nem nézném meg bármennyire is érdekes az a világ, amit feltár előttünk.

IMDb | mafab