Vannak színészek, akik csupán a kisugárzásuk miatt képesek elvinni a hátukon egy-egy filmet; még hogyha pocsék is az adott mű, a főszereplő miatt megéri megnézni. Famke Janssen is ebbe a kategóriába tartozik számomra. Nagyon sajnálom, hogy alulfoglalkoztatott színésznő, pedig rendkívül sok szerepben elképzelhető lenne, főleg mint femme fatale. A 100 halálos lépés (100 Feet) lehetne egy nagyon jó film is, de sajnos csak középszerűre sikerült, de Janssent jó nézni másfél órán át.

Vannak színészek, akik csupán a kisugárzásuk miatt képesek elvinni a hátukon egy-egy filmet, még hogyha pocsék is az adott mű, a főszereplő miatt megéri megnézni. Famke Janssen is ebbe a kategóriába tartozik számomra, nagyon sajnálom, hogy alulfoglalkoztatott színésznő, pedig rendkívül sok szerepbe elképzelhető lenne, főleg, mint femme fatale. A 100 halálos lépés lehetne egy nagyon jó film is, de sajnos csak középszerűre sikerült, de Janssent jó nézni másfél órán át.

Marnie Watson (Famke Janssen) házi őrizetbe kerül, nem hagyhatja el otthonát egy évig, és csupán 30 méteres hatósugárban mozoghat. Éveket töltött börtönben, miután enyhítésként őrizetbe kerülhetett, bűne pedig rendőr férjének meggyilkolása volt. Csakhogy a férfi folyamatosan bántalmazta házaséletük alatt, az utolsó csepp pedig az volt, mikor Marnie életére tört. A nő végre szabadnak érezheti magát, kissé paradox módon, hisz őrizetben van, mégis a maga ura, a saját házában, ahol azt csinálhat, amit akar. Viszont nagyon úgy tűnik, hogy férje a halálban sem akarja békén hagyni, és nem nyugszik a lelke, míg a nőt meg nem öli.

Két nagyon furcsa, logikai hibának betudható momentum van a filmben. Az egyik, hogy miért azt a rendőrt állítják rá a nőre, hogy felügyelje, akinek a társát megölte, így mégis, hogyan tudná objektíven megközelíteni az ügyet? A másik pedig Marnie megítélése testvére, barátai és a rendőrség részéről, hisz az egy dolog, hogy hivatása tekintetében rendőr volt a férje, mégse menti fel az alól, hogy konyhakéssel nekiment a feleségének, az pedig önvédelemből végzett vele. Az áldozathibáztatás érthetetlen és zavaró tényező. Kicsit sajnáltam, hogy végülis egy konkrét szellemtörténet kerekedett ki, mert a készítők kijátszhatták volna a bűntudat metaforájának ziccerét, a folyamatosan visszatérő vérfolttal és Marnie látomásaival, mint egy modern Ágnes asszony balladáját.

De, ha már kísértethistória, az sem gond, a poltergeist jelenségek kivitelezése nagyon jó, és a szellem általi bántalmazás is kellően jól van megcsinálva, ezek fényében érthetetlen magának a szellemnek a látványa, ami a trash-gyártó cégek munkáját idézi. Sajnos botrány a megoldás ebből a szempontból. A történet nem rossz, a gore elegendő, a főszereplőért lehet izgulni, Famke Janssen nagyon szórakoztató, szóvla összességében egy nézhető alkotás, ami lehetett volna sokkal jobb is.Vannak színészek, akik csupán a kisugárzásuk miatt képesek elvinni a hátukon egy-egy filmet, még hogyha pocsék is az adott mű, a főszereplő miatt megéri megnézni. Famke Janssen is ebbe a kategóriába tartozik számomra, nagyon sajnálom, hogy alulfoglalkoztatott színésznő, pedig rendkívül sok szerepbe elképzelhető lenne, főleg, mint femme fatale. A 100 halálos lépés (100 Feet) lehetne egy nagyon jó film is, de sajnos csak középszerűre sikerült, de Janssent jó nézni másfél órán át.

Marnie Watson (Famke Janssen) házi őrizetbe kerül, nem hagyhatja el otthonát egy évig, és csupán 30 méteres körzetben mozoghat. Éveket töltött börtönben, mielőtt enyhítésként hazamehetett, bűne pedig rendőr férjének meggyilkolása volt. Csakhogy a férfi folyamatosan bántalmazta házaséletük alatt, az utolsó csepp pedig az volt, mikor Marnie életére tört. A nő végre szabadnak érezheti magát, kissé paradox módon, hisz őrizetben van, mégis a maga ura, a saját házában, ahol azt csinálhat, amit akar. Viszont nagyon úgy tűnik, hogy férje a halálban sem akarja békén hagyni, és nem nyugszik a lelke, míg a nőt meg nem öli.

Két nagyon furcsa, logikai hibának betudható momentum van a filmben. Az egyik, hogy miért azt a rendőrt állítják rá a nőre, hogy felügyelje, akinek a társát megölte - így mégis hogyan tudná objektíven megközelíteni az ügyet? A másik pedig Marnie megítélése testvére, barátai és a rendőrség részéről, hisz az egy dolog, hogy hivatása tekintetében rendőr volt a férje, mégse menti fel az alól, hogy konyhakéssel nekiment a feleségének, az pedig önvédelemből végzett vele. Az áldozathibáztatás érthetetlen és zavaró tényező.

Kicsit sajnáltam, hogy végül is egy konkrét szellemtörténet kerekedett ki, mert a készítők kijátszhatták volna a bűntudat metaforájának ziccerét, a folyamatosan visszatérő vérfolttal és Marnie látomásaival, mint egy modern Ágnes asszony balladáját. De ha már kísértethistória, az sem gond, a poltergeist jelenségek kivitelezése nagyon jó, és a szellem általi bántalmazás is kellően jól van megcsinálva, ezek fényében érthetetlen magának a szellemnek a látványa, ami a trashgyártó cégek munkáját idézi. Sajnos botrány a megoldás ebből a szempontból. A történet nem rossz, a gore elegendő, a főszereplőért lehet izgulni, Famke Janssen nagyon szórakoztató, szóval összességében egy nézhető alkotás, ami lehetett volna sokkal jobb is.

Szerintem: 6/10

IMDb | mafab