A világ legközismertebb múmiái közé tartozik Ötzi, kevésbé populáris nevén, a Hauslabjochi ember. Felfedezése 1991. szeptember 19-én történt, az Ötz-völgyi-Alpokban. A vizsgálatok kiderítették, hogy kb. 160 cm magas, 45 év körüli férfi lehetett, akit megközelítőleg 5300 évvel ezelőtt ért a halál. A múmián fellelhető volt még 15 tetoválás is, amelyek legtöbbje a ma is használatos akupunktúrapontokon helyezkednek el. A ruházatán kívül a túléléshez szükséges felszereléseket is találtak nála, valamint egy 180 cm hosszú tiszafa íjat, nyilakkal.

Ötzi megtalálása a véletlennek köszönhető, egy túrázó házaspár, Erika és Helmut Simon fedezték fel. A rendkívüli lelet világszenzációt okozott, ám hamarosan, különféle események hatására, egyre többen kezdték rebesgetni, hogy a holttest megbolygatásával átok szabadult el. Az események lavináját Helmut Simon indította el, aki felesége intése ellenére lefotózta a múmiát. A fotók és a halottak közti kapcsolat népszerű téma, egyes törzsek szerint a fotó magával ragad egy darabot a lélekből, mások szerint a halott lefotózása kellemetlenségeket hozhat az illető fejére.

13 évvel később 2004-ben Helmut egy megszokott túrájára indult, ám sosem tért haza, holttestét nyolc nap múlva találták meg, ugyanabban a pózban, mint amiben Ötzit is felfedezték. Azonban nem Helmut volt az állítólagos átok első áldozata.

A felfedezést követően 10 hónappal Rainer Henn, a tiroli régió törvényszéki patológusa épp egy, a múmiáról tartandó konferenciára igyekezett kocsival, amikor máig tisztázatlan körülmények között egy autó áttért a szembe jövő sávból, ezzel frontális ütközést okozva. A balesetben azonnal szörnyethalt, ám rajta kívül senkinek nem lett komolyabb sérülése. Günter volt az, aki a múmia elszállítása közben véletlenül eltörte annak karját, miközben meglehetősen szakszerűtlen módon rángatták ki azt a jégből, mivel akkor még nem voltak tisztában a lelet értékével.

A következő a sorban Kurt Fritz volt, egy helyi alpinista. A jégember felfedezésekor Fritz viccből a halott fejével pózolt egy képen. 1993-ban túravezetés közben váratlan viharba keveredik, elesik, lavinát indít el, amiben a túrázók közül egyedül ő hal meg.

A fejjel való pózolást Reiner Holtz filmezte le, aki 2004 júniusában, 47 évesen egy gyors lefolyású agytumor következtében meghal, 13 évvel az Ötzivel való találkozás után.

Ekkor már a sajtó zengett az átokról szóló pletykákról, amit Konrad Spindler professzor, a múmiával legközelebbi kapcsolatban álló kutató igyekezett eloszlatni. Ő vizsgálta meg legelőször Ötzit, és határozottan visszautasította azokat a híreszteléseket, miszerint az bármiféle átkot szabadított volna a világra. Hogy bizonyítsa szkeptikus álláspontja szilárdságát, Konrad azzal viccelődött a nyilvánosság előtt, hogy ha az átok létezik, akkor biztosan ő lesz a következő. Ezek után hat hónap múlva egy neurodegeneratív betegségben ő is elhunyt. 2005 januárjában elhunyt Friedrich Tiefenbrunner professzor is. Halálát egy szívműtét közben fellépő komplikáció okozta. Ő a régészcsapat mikrobiológusa volt, mintákat vett Ötzi testéből. Ugyancsak 2005-ben Thomay Loy, molekuláris biológus vérnyomokat vizsgált Ötzi fegyverein, valamint esetleges vérnyomokat keresett a múmián. Két év múlva meghalt, ironikus módon egy ritka vérképzési betegségben. 2011-ben Alois Pirpramer, a múmiát szállító csapatért felelős hegyi vezető, a felfedezés huszadik évfordulóján, 2011. szeptember 19-én agyvérzésben meghalt.

A múmiákkal kapcsolatos átoklegendák nem egyedülállóak a történelemben. Elég, ha csak Tutankhamon legendájára gondolunk, de kevésbé populáris történet a kilencvenes években, Szibériában talált női múmia felfedezéséhez köthető jelenségek. A helyiek szerint nem szabadott volna a holttestet elmozdítani a helyéről; ezek után a múmia elszállítását követően földrengés rázta meg a környező területet. 2001-ben kiderült, hogy Ötzi halála a korábbi elképzelésekkel ellentétben nem baleset miatt volt, hanem valoszínűsíthetően egy áldozati rituálé alanya volt. Dr. Eduard Egarter-Vigl megvizsgálta a röntgenfelvételeket, és egy nyílhegy okozta, artériát ért sérülést állapított meg a halál okaként. A kutatók először azt hitték, Ötzit menekülés közben hátba lőtték, ám egy 58 kilométerrel arrébb lévő területen felfedeztek egy kőfaragványt is. Az azon lévő vésetek egy férfit ábrázolnak, amelyeket egy másik nyíllal hátbalő. Dr. Johan Reinhard szerint ez tökéletes bizonyíték a halál körülményeinek alátámasztására.

Az átokkal kapcsolatban a szkeptikusok azzal érvelnek, hogy ennyi év elteltével ennyi haláleset statisztikailag elhanyagolható, néhol pedig az áldozatok kora is logikussá teszi azok elhalálozását. Az átokban hívők azonban ellenkeznek ezzel az állítással, szerintük nem lehetséges ennyi véletlen és a balesetek logikai sorrendje, valamint a néhol fellelhető irónia mind az átok meglétét bizonyítják. További érvelési pontnak számít, hogy minden esetben a halottat valamilyen módon megbolygató vagy meggyalázó emberek halnak meg, ártatlanok sosem szenvednek sérülést a balesetek során. Akármi is az igazság, Ötzi története mindenképpen figyelemre méltó, az átokban hívők számára szolgálhat bizonyítékul, a szkeptikusok számára pedig lehetőséget ad egy izgalmas oknyomozásra.