A hely, ahol nem árt, ha olykor a hátad mögé is pillantasz...
Tudjátok, milyen a néma csendben a falakat borító nejlon surrogása, amikor reszketve elhaladsz mellette?
Hogy milyen, amikor egy-egy sötét sarokra függeszted a tekinteted, onnan "várva" az esetleges támadást, miközben a tarkódon glédába állnak a puha hajszálak, de végül egészen máshonnan kap feléd egy alvadt vértől maszatos kéz?
Vak tekintetek kísérnek szobáról-szobára, beazonosíthatatlan hangok szűrődnek át a falakon, különböző zugokból.
A polcokon valódi koponyák, formalinban igazi egértetem, és csúszómászók. Egy beteg elme gyűjteménye. Csak remélhetjük, hogy nem kerülünk mi is közéjük.
Egy pillanatra sem érezheted magad biztonságban.
Szkeptikusnak tartod magad? Hidd el, ez elmúlik seperc alatt. El is felejted, mit jelent.
Botladozva rohansz a sötétben, mintha az életed múlna rajta. Tenyereddel csapódsz a falnak, és lököd magad tovább, hogy gyorsan eltűnj onnan, ahol rádrontott Valami. És követ téged. Ordít.
Amikor végre átlagos, emberi, könnyáztatta arcot látsz, egy pillanatra megkönnyebbülsz, de a lány suttogva hadarja el, min ment keresztül, könyörög, hogy oldozd el, de tudod, hogy nincs rá időd, mert a kintről szűrődő hangok egyre közelednek, a félelemtől összeakadnak az ujjaid. Döntened kell. Ő vagy te. A döntés egyértelmű, nem?
Elbújsz, nem tehetsz mást, mint hogy végignézed, ahogy az a szörnyeteg ráveti magát a lányra, és próbálsz menekülni.
Nem csak éhségtől tébolyult, szörnyetegszerű lényekkel találkozol. Ó, nem. Akadnak itt emberek is. Furcsa, zsákszerű maszkot viselő szadista pszichopaták játszanak veled macska-egér játékot.
Vaksötét labirintuson kell átkelned, és ha életben akarsz maradni, nem szabad eltévedned. Van, hogy a menekülők közül elragadnak valakit, akivel eljátszadoznak picit, ezzel terrorizálva az ekkor már erősen izzadó és pánikoló csapatot. Érzed már a hangulatot? Most jön a java!
Ha azt mondom, végig kell nézned egy videófelvételt, és végül le kell másznod egy sötét kút feneketlen mélyére, akkor rögtön tudod, miről van szó. Amikor a hatalmas, ovális tükörben szembesülsz halálra rémült sápadt arcoddal, megijedsz önmagadtól.
A Bohócokat szereted? A piros orr, groteszk módon hatalmas mosoly adott. Csakhogy a száj vértől piros. A tekintet eszelős, és hab a tortán, hogy ez a példány nem enyhén tudathasadásos. Amikor közel lép, és egészen az arcodba beszél, nem mozdulsz, nem tudva, mire számíthatsz, vagy mivel bosszantod fel. Mert egy biztos, nem szeretnéd, ha te lennél az első, akit kettéaprít a láncfűrésszel. Hogy milyen láncfűrésszel? Nem említettem?! Az a kedvenc játékszere. Játékot mondtam, de amint bedurrantja, tudod, hogy ez bizony igazi! Futnod kell.
Kijutsz vajon a föld alatti pincerendszerből? A kevés szerencsés közé tartozol majd, vagy, ahogy a torTúra legelején elhangzott, örökre ott maradsz díszletnek?!
Senki ne érezzen megnyugvást a recepción mosolygó srác láttán! A pince valóban igazi borzongást vált ki mindenkiből. És ezt az ott (többek között Samaraként) eltöltött 8 hónap után is vallom. Olyan dolgokkal szembesültünk mi magunk is, amire nem számítottunk, nem találtunk magyarázatot.
Ártatlanul kezdődött. Freddy Krueger-szoba hatalmas ágyán egy marék porral, ami a szomszédos (ámde a véletlenhez túl messzi) temetőből származott. Aztán a kidöntött fejfák. Ekkor még sokan nevettünk.
Aztán kibontakozott egy furcsa alak a konyha ablakának túlfelén megbúvó derengésből.
Amikor aztán a labirintus sötétjében várakoztunk, miközben a túlélők már a következő szobában sikoltoztak, és mögöttünk nem lehetett senki, társaink pontos helyét be tudtuk határolni, ám mégis léptek hangja szűrődött felénk a feketeségből, ahol biztos, hogy senki sem tartózkodott - hanyatt-homlok menekültünk. Vicces, amikor az üldözőből lesz az üldözött.
A Mama üres szobájában porosodó öreg szekrény ajtajának idegtépően lassú, nyikorgó hangtól kísért feltárulása. Teszteltük, hogy magától ki tud-e nyílni, de sehogy nem sikerült direkt előidézni a jelenséget. Az ajtók egyébként is hajlamosak hol hirtelen kivágódni, látni engedve, hogy senki nincsen se mögötte, de még a közelben sem. Vagy éppen beszorulnak, mintha a túlfeléről tartaná valaki, majd hirtelen utat engednek.
Hangok, gyereksírás, amikről először azt hiszed, a hangulat fokozására bekapcsolt "zenéből" származnak, de kiderül, hogy nem.
Furcsa érzések, amikor nem látsz, nem hallasz semmit, mégis... TUDOD, hogy most nagyon gyorsan el kell menned onnan.
A rémisztő alakok és berendezések mellett abban az egyben biztosak vagyunk, hogy valami van ott még lent. Nem élnék a "szellemjárta" kifejezéssel", mert fogalmam sincs, mi az, ami pluszban hozzájárul a hátborzongató atmoszférához. Ezt bizony ki kell próbálni! Hamarosan új, nagyobb helyre költözik a horrorház, felöltve újfent a Nightmare in Budapest nevet, és jó alkalom ez arra, hogy leteszteljétek előbb az Underground Fear-t a Barcsay utcában, majd a sokkot kiheverve az új helyet! Ne hagyjátok ki az Asylumot és a Zombi apokalipszist idéző műsoraikat se ;)
Ezennel átadom a szót szerkesztőtársamnak, Nearnek, aki saját tapasztalatairól számol be! /Fánkoslány
Aki esetleg nem tudná: Az Underground Fear Budapest jelenlegi egyetlen olyan helye, ahol átélhetitek, milyen egy horrorfilm szereplőjének lenni. A közel 500 m2-es pincerendszer tele van vérrel, félelemmel és groteszk, eltorzult lényekkel, melyek csak arra várnak, hogy téged is elragadjanak.
Lehetőségem volt végigmenni a labirintuson, és valami egészen újfajta élményben volt részem. Ezelőtt még sosem vettem részt ilyen „játékban”, pedig már nyílt több escape room játék is Budapesten, ami hasonló élményeket tartogat. De inkább vegyük csak szépen sorjában.
A hely nagyon könnyen megközelíthető, a Blaha Lujza tér szomszédságában található, a villamos Wesselényi utcai megállójánál. Messziről felismerhető a fekete vasajtót díszítő koponyáról és a piros fényektől, melyek mintha a pokolba vezető lejáratot körvonalaznák.
Ahogy lementem a lépcsőn, máris szemem elé tárult a rengeteg horrorhangulati elem, baba és ijesztő portrék, amik rothadó arcú embereket ábrázolnak. Mindenütt pókháló, kis szekrényben undorító ereklyék, valamint az Elefántember bekeretezett képe.
Hárman vettünk részt a műsorban, Fánkoslány és az ő partnere, plusz én.
Rövidesen bemehettünk az ajtón, amit gondosan be is zártak mögöttünk. Ekkor megkezdődött a túra, amit, ha nem bánjátok, nem részleteznék, hadd legyen meg mindenkinek az élmény.
Legyen elég annyi, hogy a helyet valami elképesztő hangulat járja be. A különböző horrorfilmeket felelevenítő szobák szinte mérnöki precizitással lettek megalkotva, és látszik rajtuk a folyamatosan fejlődés. A Fűrészt megidéző fürdőszobától kezdve, a lepukkant gyerekszobán át az orvosi szobáig szinte minden, félelmeinkből ismerős hely fellelhető. Természetesen különböző utasításokat is teljesíteni kell, mint például kiszabadítani egy megkötözött lányt, elbújni egy szekrényben, vagy végignézni egy bohóc kivégzését. Erre még rátesznek egy lapáttal a lent lakozó lények is, akiktől a groteszk és elborult monológok miatt kis híján belém szart a fagy!
A játék előtt figyelmeztettek, hogy, ha lehet, legyek óvatos, mert több baleset is történt már. Nos, én egy határozott mozdulattal elcsúsztam és seggre estem, miközben kerestem a helyes utat, ugyanis legtöbbször koromsötétben kell kitapogatni a helyes átjárót, miközben nem tudhatja az ember, pontosan mi fog támadni.
Ráadásul a labirintus járatai szűkek, és könnyen ütközhetünk zsákutcába, amitől egy láncfűrészes üldözés közben nagyon be tud pánikolni az ember.
Nem tudom, mennyit lehettünk bent, számításaim szerint körülbelül fél-háromnegyed órát, de ne higgyétek, hogy ez olyan gyorsan elrepül. Gyönge lelkületű embereknek egy kész tortúra lehet a labirintus, ami nem kímél senkit sem. Garantáltan mindenki megkapja a maga félelemadagját, még akkor is, ha úgy érzi, kötélből vannak az idegei. De persze ez mind csak akkor működik, ha hagyjuk magunkat átadni az élménynek. Én megtettem, és borzongással teli félórában volt részem.
Ezt mindenkinek magának kell átélnie. Az Underground Fear egy nagyon gondosan megszervezett, profi horrorház, amit egy lelkes és jól összedolgozó társulat kelt életre.
Az élmény után még megnézhettem a kulisszák mögötti részleget is, mivel pont akkor jött egy újabb társaság, és persze megismerhettem kicsit a társulat tagjait, akik mind igazi horrorrajongók, szóval máris kedvelem őket!:)
Őszintén, bárkinek tudom ajánlani, aki szeret izgulni, félni vagy ha csak meg akarja szívatni ismerősüket/barátnőjüket. Viszont érdemes előre időpontot foglalni.
Információért és jegyfoglalásért itt lehet érdeklődni:
http://undergroundfear.hu/
https://www.facebook.com/UndergroundFear
Végezetül pedig Köszönöm az Undergound Fear csapatának és Fánkoslánynak a lehetőséget, hogy részt vehettem a borzongásban! **
**