Ismételten egy kiváló filmkritikával örvendeztettetek meg bennünket, nagyon szépen köszönjük. Az elkövető ezúttal Nomad volt, de alant olvashatjátok Varin nicknevű szerkesztőnk véleményét is.

Ideglelés… Van egyáltalán olyan, magát valamire tartó horrorrajongó, aki ne tudná, mi is ez a film? Nos, nyilvánvalóan van, ám számuk jóval kisebb, mint azoké, akik a cím hallatán bölcs bólogatásba kezdenek, mondván: „Ideglelés… Na AZ horror film”.

De minek is köszönheti hatalmas sikerét ez a film? Ha a mai korok gyermeke megnézi, akkor több mint valószínű, hogy nem azt kapja, amire számít. Elég nagy rá az esély, hogy nem fog neki tetszeni a film, és ezt, valljuk be, valahol meg lehet érteni, hiszen manapság már olyan világban élünk, ahol a found footage horrorok mindennaposak. Évente jönnek az ilyen típusú filmek, és valóban… ilyen körülmények mellett az Ideglelés sem tud többet adni, mint például egy Paranormal Activity. De akkor mire ez a hatalmas felhajtás a film körül? Hogy ezt megérthessük, tartanunk kell egy rögtönzött történelemórát…

1999-et írunk, és sok horror elődjei nevéből táplálkozik. Kampókéz 2, Kukorica gyermekei 6, Alkonyattól pirkadatig 2. Ezek fogadtatása egyrészt elég megosztó volt, másrészt pedig, akárhogy is nézzük, folytatások, ami nem sok kreativitásról árulkodik. Vannak persze üdítő kivételek, mint a Stigmata vagy az Álmosvölgy legendája, amik valóban jó filmek, de ennyi. Semmi forradalmi újítást nem vezettek be. És ekkor, minden előzetes bejelentés nélkül, megjelenik az Ideglelés, és egy olyan folyamatot indít el, aminek még manapság is szemtanúi vagyunk.

Pedig miről is van szó? Egész film alatt nem látunk semmit, 3 fiatal rohangál az erdőben fel-le, miközben üvöltöznek. Ez úgy nagyjából összegzi a filmet, legalábbis annak, aki a mai horrorokhoz van szokva. Igen, de ne felejtsük el, melyik évben is vagyunk. 1999-ben még nem volt befutott műfaj a found footage.

Képzeljük magunkat az akkori emberek helyébe! Nem voltak ahhoz hozzászokva, hogy egyetlen kamerával (Igazság szerint az elején két kamera is van. Azért EZ már mennyiség!) van felvéve az egész film, és épp ez a lényeg. Mikor elkezdik nézni, nincs kiírva az elején cím, és nincs stáblista sem a végén, valamint egy átlagos kézikamerával lett felvéve az egész. Ráadásnak az elején kapunk egy szöveget, miszerint „1994 októberében három fiatal eltűnt ebben meg abban az erdőben, és megtalálták a kamerájukat”. Ennyi. És mivel alig-alig léteztek még áldoksihorrorok, mire gondolt a néző?! Arra, hogy ez a színtiszta valóság. Hogy ezek a fiatalok valóban eltévedtek ebben az erdőben, és valóban hallják éjjelente azokat a hangokat, ergo tökéletesen beleélték magukat a helyzetbe, mert úgy gondolták, ez akár velük is megtörténhetett volna. Először, a filmgyártás kezdete óta, kaptunk valamit, amiben nem kételkedhetünk, mert a saját szemünkkel látunk mindent.

De ejtsünk szót az atmoszféráról is! Ha azt mondom, hogy tökéletes, akkor lehet sejteni, hogy valamit azért elértek az alkotók. A céljuk az volt, hogy a közönség elhiggye azt, amit néz, és ennek érdekében egy olyan légkört kellett teremteni, ami lassan játszik az idegekkel, ugyanakkor nem lépi át azt a határt, amin túl a közönség kételkedni kezd a film valóságtartalmában. Gondoljunk csak bele, ha az erdőt ellepik a boszorkányok, élőhalottak, vámpírok, meg a többi horrorklisé! A gondosan felépített koncepció dugába dőlt volna, senki nem hitte volna el, hogy mindez megtörtént, és ez megtűzdelve a kézikamera rángatásával (Igen, drága, jó Evidence. Pont sikerült az összes hibát egy filmbe belesűrítened.), teljes kudarcot jelentett volna. Az a lényeg, hogy az egész valóságszagú legyen. Ezért nem látunk semmit. Ezért van olyan, hogy félórán keresztül a három fiatal beszélgetéseit és vándorlásait nézzük. Mert ez „így történt”. A felvételt megtalálták, és nem nyúltak hozzá, és ha most valaki azt gondolja, hogy ez mekkora baromság, akkor nyilvánvalóan nincs tisztában a film kultuszával és hagyatékával, amit egy ilyen egyszerű alapötletnek (és mesteri kivitelezésének) köszönhet.

Röviden összefoglalva tehát, a film sikere egyrészt az időnek volt köszönhető, és annak a - most már - izzadságszagú ötletnek, hogy hitessük el a nézőkkel, hogy ez a valóság. Kétségtelenül ez a film indította be a found footage horrorok sikerszériáját, hol több (Paranormal Activity, Rec), hol kevesebb (Grave Encounters, Entity) sikerrel. Azt, hogy ez jó-e, pedig mindenki döntse el maga!

Most pedig ideje már a történetről is szót ejteni! Van 3 egyetemista/főiskolás fiatal (ja… az eredetiség NEM itt mutatkozott meg), 1 lány, és 2 srác, akik dokumentumfilmet forgatnak legendákról, és így találkoznak a blairi boszorkány mítoszával is, ami egy Burkittsville nevű kis városkába, majd annak erdejébe vezeti őket. Ennyi. Ha ma kerülne kiadásra, valószínűleg hatalmas bukás lenne, ám a kis történelemóránkban már kifejtettem, ez miért nem volt így mégsem.

Szóval Burkittsville-ben először is kikérdezik a lakosokat. Itt található az azóta már kultikussá vált jelenet, mikor egy kisgyerek befogja anyukája száját, mikor az a boszorkányról akarna nyilatkozni. Apróság, és mégis mennyit hozzáadott a hangulathoz!
Jó fél óra elteltével a főszereplők végre betérnek az erdőbe, és nem árulok el nagy titkot azzal, ha elmondom: többet nem is jönnek ki onnan (hisz az elején megmondják, hogy a fiatalok eltűntek). Ahogy említettem, nem fogunk látni jóformán semmit. Nincs vérözön, nincsenek a sötétben alig kivehető alakok, semmi ilyesmi. Csak utalások arra, hogy a szereplők nincsenek egyedül. Sátor elé, rituálisan elhelyezett kövek, az éjszaka alatt szétszórt ruhák, furcsa fatákolmányok. És minden éjjel felhangzó, egyre vadabb hangok.

És ezzel elérkeztünk a film (szerintem) legnagyobb hibájához. Bevallom, csak szinkronosan láttam, de fél órán belül megfájdult a fejem. Miért… De most komolyan, miért kellett a kiscsajnak ilyen szinkronhangot adni? Az ember úgy érzi, mintha megerőszakolnák a füleit, de nem… nem csak úgy érzi. Tényleg megerőszakolják! Egyszerűen elviselhetetlen. Pofázik, üvölt, sír, de mindezt olyan hangon, hogy az ember a fejét már a falba veri. Lehet, hogy az eredeti hanggal is ilyen, nem tudom. De magyarul iszonyatos! Már a haverjai is megmondják neki, hogy fogja be (egyik kedvenc jelenetem, mikor egy farönkön kel át egyikük egy folyó felett, és a csaj akkor is csak ontja magából a hülyeséget), de egyszerűen képtelen rá.

Viszont lépjünk ezen túl, és lássuk a végét! Mint az sejthető, végül fogyni kezdenek, de ne reménykedjen senki… az égvilágon semmit nem látunk. Majd a fináléban a film tulajdonképpen arcba köp, mondván: „Tudni akarod, mi folyik itt? Tudni akarod, igaz? Hát nem tudod meg!” Kedves, mondhatom, de mégsem tudok rá neheztelni. Ez így van jól, ahogy van, nem véletlenül hiszik el még manapság is sokan, hogy mindez valós. (Mondjuk, akkor mi van kedvenc, nyavalygó Heatherünkkel, aki azóta több filmben is játszott? Mindegy…)

Összegezve tehát, az Ideglelés elindított egy lavinát, ami napjainkban sem állt meg, sőt nagyobb, mint valaha (szándékosan kerültem az „erősebb” kifejezést. Gondolom érthető, miért.). Hagyatékát olyan, lassan kultfilmekké avanzsáló alkotások használták fel, mint a már korábban emlegetett Rec és Paranormal Activity. Sokaknak nem fog tetszeni, igen. Sokak nem fogják megérteni, miért volt ez jó akkoriban, és miért jó ez ma.
Remélem írásommal segítettem megérteni pár dolgot ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban, és ha még nem láttad a filmet, én csak bátorítani tudlak. Adj neki egy esélyt!

9/10

Varin: Sajnos a mai fiatalabb korosztálynak ez a film már nem jelent semmit. Amikor ilyen számítógépes technikával készítenek filmeket, akkor ennek a csodának az alapötlete mit sem ér. Pedig az Ideglelés ettől függetlenül minden idők egyik legjobb filmje. Én talán a második legjobbnak választottam az all-time ranglistámon. A fenti kritika nagyon szépen leírta, miért is csodálatos ez a film, csak egyetérteni tudok vele. Külön pikantériája a dolognak, hogy a színészeket a rendező a bemutató idején hetekig elrejtette a nyilvánosság elől, ezzel is megadva a táptalajt a kultusznak. Tulajdonképpen egy vírusmarketinget építettek erre a dologra. A BWP-t mindössze néhány nap alatt vették fel, az utómunkálatok viszont több hónapig tartottak. Igazából oldalakon keresztül tudnám dicsérni ezt a filmet, de nem teszem. Tényleg csak annyit tudok mondani, amennyit a kolléga: nézzétek meg!

IMDb | mafab