Ma egy újabb francia új hullámú extrém horrorral jelentkezem. A bemutatni kívánt mű, bár sokak szerint a műfaj leggyengébbje, tény, hogy nem éri el az eddig bemutatottak mércéjét, én mégis egy jól sikerült, élvezhető darabnak tartom.
A franciák, a horrorjaikban nagyon szeretik a női hősnőt, aki a megpróbáltatások által gyilkoló géppé növi ki magát, nincs ez másként a 2007-es Frontier(s)-szel sem.
A nyitójelenetben, a már a Betolakodóban említett francia, utcai zavargások kerülnek előtérbe. 2005-ben, két afrikai fiatal halála váltotta ki, a többnyire Észak – Afrikából bevándorolt, főként muzulmán vallású fiatalok lázongását, a nagyvárosok lakótelepi övezetében. Filmünk is ennek bemutatásával kezdődik, egy csoport muzulmán fiatal menekül a rendőrök elől, és próbálják menteni megsérült társuk életét. Az öttagú (nahát, újra öten…) csapatunk szétválik, Tom és Farid a megbeszélt fogadóba mennek előre, a határvidékre, Yasmine (Karina Testa) és ex fiúja, Alex kórházba szállítják megsérült társukat, és ez után indulnak a fogadóba. Tomék szobát bérelnek a lepukkant fogadóban, ahol igen furcsa személyzet dolgozik, a portát két nő vezeti, a prosti kinézetű Gilberte és húga, az esetlen Klaudia, kit nővére állandó jelleggel egrecíroztat. A biztonsági őr, pedig az izomagyú, agresszor bátyjuk, Goetz. A muzulmán fiúk gyorsan összebarátkoznak a szakadt lányokkal, elfogyasztják a család egy részével a vacsorát, majd orgiáznak egyet. Mikor rájuk tör a helyi seriff és kiderül vallásuk, menekülőre kell fogniuk, egy karambolt túlélve a fogadó melletti elhagyott bányában találják magukat, ahol a sötétben sincsenek egyedül, Tomot pedig elkapja egy retardált hentes. Közben Yasmine-ék is megérkeznek a fogadóba, az ő ott tartózkodásuk sem tart sokáig, mikor meglátják barátaikat, már, ami maradt belőlük. Menekülésre már nincs idő, odaláncolják őket a disznókhoz és bemutatkozik a fogadót vezető család. Már gondolom sokaknak feltűnt, hogy igen hasonlít egy régi klasszikusra a koncepció. Úgy tudnám jellemezni, mint a francia, náci, láncfűrészes mészárlást. Hihetetlen, hogy a nácik milyen szinten félelmetesek és elmebetegek, itt nem más tölti be az SS tiszt szerepét, mint a család feje, a Vater. Az öreg egyszerűen undorító és az első megjelenése után imádkozni lehet az erőszakos haláláért. Teljesen elmebeteg, németül üvöltözik, ismerteti Yasmine sorsát, bár szerinte nem tiszta a vére, nem árja, hozzá kell mennie legidősebb fiához, a seriffhez, Karlhoz, hogy átvehesse a család vezetését. Yasmine terhes (miért szeretik a franciák kínozni a terhes nőket?), de ez nem jelent akadályt, a vérfrissítés ráfér a családra. Yasmine átesik a szokásos, személyiségromboló csonkításokon, mint például, a haj leborotválás. A „ceremóniára” a vacsoránál kerül sor. Maga a vacsora is igen hasonlít a Texasi láncfűrészes mészárlás jelenetére, mégis a film legjobban kiemelkedő jelenete. A család hierarchiáját tökéletesen sikerült bemutatniuk, mindenkinek megvan a szerepe. Vater, a náci vezető, legidősebb fia, elvekben követi apját, a „trónörökös”, öccse Goetz, nem ért egyet apjuk választásával, szerinte ő jobb vezető lenne. A lányoknál, a legidősebb, Gilberte a vezető, húga Klaudia az utódja, legkisebb testvérük, a fogyatékkal élő hentes, Hans, kinek feleségét, Evat gyermekként rabolták el, de a lány is betegséggel küzd, így torz gyermekeiket a bányába zárták. Ők ketten a család nem megbecsült tagjai, takarítói, szolgái. Yasmine-nak a házasságkötés után sikerül megszöknie és a film hátralévő részében az ő, és a családtagok macska-egér játékát követhetjük végig.
Szerintem sokan pont a Texasi láncfűrészes koncepció miatt nem tartják igazán jónak a filmet, tény, hogy egyáltalán nem eredeti az ötlet, mégis a hangulat, a képi világ magával ragad. Minőségi filmről van szó és a franciák mindig tudnak valami pluszt hozzáadni filmjeikhez, még ha az ötlet nem is eredeti. Csak ajánlani tudom. Szerintem: 10/7Ma egy újabb francia újhullámú extrém horrorral jelentkezem. A bemutatni kívánt mű, bár sokak szerint a műfaj leggyengébbje, tény, hogy nem éri el az eddig bemutatottak mércéjét, én mégis egy jól sikerült, élvezhető darabnak tartom.
A franciák a horrorjaikban nagyon szeretik a női hősnőt, aki a megpróbáltatások által gyilkológéppé növi ki magát, nincs ez másként a 2007-es ***Frontier(s)***-szel sem.
A nyitójelenetben a már a Betolakodóban említett francia, utcai zavargások kerülnek előtérbe. 2005-ben két afrikai fiatal halála váltotta ki a többnyire Észak-Afrikából bevándorolt, főként muzulmán vallású fiatalok lázongását, a nagyvárosok lakótelepi övezetében.
Filmünk is ennek bemutatásával kezdődik, egy csoport muzulmán fiatal menekül a rendőrök elől, és próbálják menteni megsérült társuk életét. Az öttagú (nahát, újra öten…) csapatunk szétválik, Tom és Farid a megbeszélt fogadóba mennek előre, a határvidékre, Yasmine (Karina Testa) és exfiúja, Alex kórházba szállítják megsérült társukat, és ez után indulnak a fogadóba. Tomék szobát bérelnek a lepukkant fogadóban, ahol igen furcsa személyzet dolgozik, a portát két nő vezeti, a prosti kinézetű Gilberte és húga, az esetlen Klaudia, kit nővére állandó jelleggel egzecíroztat. A biztonsági őr pedig az izomagyú, agresszor bátyjuk, Goetz. A muzulmán fiúk gyorsan összebarátkoznak a szakadt lányokkal, elfogyasztják a család egy részével a vacsorát, majd orgiáznak egyet. Mikor rájuk tör a helyi seriff és kiderül vallásuk, menekülőre kell fogniuk, egy karambolt túlélve a fogadó melletti elhagyott bányában találják magukat, ahol a sötétben sincsenek egyedül, Tomot pedig elkapja egy retardált hentes.
Közben Yasmine-ék is megérkeznek a fogadóba, az ő ott tartózkodásuk sem tart sokáig, mikor meglátják barátaikat, már ami maradt belőlük. Menekülésre már nincs idő, odaláncolják őket a disznókhoz és bemutatkozik a fogadót vezető család. Már gondolom sokaknak feltűnt, hogy igen hasonlít egy régi klasszikusra a koncepció. Úgy tudnám jellemezni, mint a francia, náci láncfűrészes mészárlást. Hihetetlen, hogy a nácik milyen szinten félelmetesek és elmebetegek, itt nem más tölti be az SS tiszt szerepét, mint a család feje, a Vater. Az öreg egyszerűen undorító, és az első megjelenése után imádkozni lehet az erőszakos haláláért. Teljesen elmebeteg, németül üvöltözik, ismerteti Yasmine sorsát, bár szerinte nem tiszta a vére, nem árja, hozzá kell mennie legidősebb fiához, a seriffhez, Karlhoz, hogy átvehesse a család vezetését. Yasmine terhes (miért szeretik a franciák kínozni a terhes nőket?), de ez nem jelent akadályt, a vérfrissítés ráfér a családra. Yasmine átesik a szokásos személyiségromboló csonkításokon, mint például a haj leborotválása. A „ceremóniára” a vacsoránál kerül sor. Maga a vacsora is igen hasonlít a Texasi láncfűrészes mészárlás jelenetére, mégis a film legjobban kiemelkedő jelenete.
A család hierarchiáját tökéletesen sikerült bemutatniuk, mindenkinek megvan a szerepe. Vater, a náci vezető, legidősebb fia elvekben követi apját, a „trónörökös”; öccse, Goetz nem ért egyet apjuk választásával, szerinte ő jobb vezető lenne. A lányoknál a legidősebb, Gilberte a vezető, húga, Klaudia az utódja. Legkisebb testvérük a fogyatékkal élő hentes, Hans, kinek feleségét, Evát gyermekként rabolták el, de a lány is betegséggel küzd, így torz gyermekeiket a bányába zárták. Ők ketten a család nem megbecsült tagjai, takarítói, szolgái. Yasmine-nak a házasságkötés után sikerül megszöknie és a film hátralévő részében az ő és a családtagok macska-egér játékát követhetjük végig. Szerintem sokan pont a Texasi láncfűrészes-koncepció miatt nem tartják igazán jónak a filmet, tény, hogy egyáltalán nem eredeti az ötlet, mégis a hangulat, a képi világ magával ragad. Minőségi filmről van szó és a franciák mindig tudnak valami pluszt hozzáadni filmjeikhez, még ha az ötlet nem is eredeti. Csak ajánlani tudom.
Szerintem: 7/10