Pár hete szokás szerint ismertettük az előző év legjobb filmjeit. Azonban sajnos voltak olyan alkotások is, amik ugyan nyomot hagytak bennünk, de korántsem úgy, ahogy azt a készítők szerették volna. Ez persze nem jelent semmit, hiszen lesznek olyan művek is, ahol kritikánk szerzője (viszonylag) pozitívan szólt az adott produkcióról. Ilyen esetekben biztatunk mindenkit, hogy azért tegyen egy próbát, hátha kiderül a végén, hogy ti is a dicsérő szavakkal értetek egyet. Ezeket a filmeket nem tettük sorrendbe, itt nem érdemes.

Poltergeist-remake: csak a felesleges felújítások sorát bővítette, kiveszett belőle minden, amiért az eredetit szerettük - csak azért, hogy ezúttal plazmatévéből jöjjenek ki a szellemek, tényleg nem érte meg beleölni a pénzt. (Levente)

Parajelenségek: Szellemdimenzió: iszonyat jól nézett ki, és az előnyei ezzel ki is fújtak. Rengeteg az agyatlan és hiteltelen reakció a karakterek részéről. (Fánkoslány)

Knock Knock: ezt kénytelen voltam 40 perc után kikapcsolni, mert borzasztó idegesítő volt, amit Keanu Reeves színészkedés címén előadott. (Ralome)

Sharkansas Women’s Prison Massacre: jézusom, ne, komolyan ne. Pasiknak ajánlom, akik szeretik a ciciket meg a vadulást, amúgy senkinek eszébe se jusson. Beteg film, de nem a jó értelemben. Borzalmas, a legalja… (Lucifer's Angel)

Lost After Dark: ostobaság ostobaság hátán, nem létező színészi játék - részletes hajtépés a cikkben olvasható. (Ralome)

The Green Inferno: én szeretem Eli Roth horrorjait, nyilván nem a rejtett mondanivalók vagy éppen a társadalomkritika miatt, de az eddigi filmjei (a Knock Knock is) elnyerték a tetszésem, és szórakoztattak is. Amit azonban a túlhype-olt kannibálos horrorjával művelt, az egyszerűen méltatlan, főleg a Cannibal Holocaustra való tekintettel. Elképesztő, hogy az 1980-as film kenterbe veri minden téren ezt a förmedvényt, és nem azért, mert erőlködve hasonlítottam össze minden pillanatot, csupán azért, mert a The Green Inferno nevetséges, hiteltelen, öncélú, felesleges és a legkevésbé sem ijesztő. (Levente)

Maggie: annyira megörültem, mikor elolvastam az ismertetőjét. Ki ne szeretné Schwarzeneggert? Mindenki Terminátorját, a halálosztót. Ráadásul egy zombis film - ez már csak főnyeremény lehet. Nos, nem volt az. Unatkoztam, egyszer sem kellett nagyobb levegőt vennem az ijedtségtől, csak ültem magam elé révedve, hogy mi a fene történt a mai filmesekkel? Talán csak öreg vagyok, és én még a régi nagyokon edződtem. (Lucifer's Angel)

The Lazarus Effect: totális időpocsékolás, különösen azoknak, akik már látták az Egyenesen át című filmet. Ebben semmi feszültség, színészi játék nulla, látszik, hogy Olivia Wilde-dal akarták eladni. Rettenetes, értékelhetetlen. (Fánkoslány)

Scouts Guide to the Zombie Apocalypse: zombis vígjáték, ami jól indul, de nagyon ellaposodik. Nincs igazán kiaknázva a "cserkészek barkácsolnak valamit a zombik ellen" koncepció, talán csak a végén (ahol kíváncsi lettem volna, hogy a félhomályban hogyan különböztették meg a zombikat a nem zombiktól). Ja és sokszor nagyon leül a cselekmény, kb. egy hasonló stílusú cserkészes családi film szintjére (éppen csak egy bánatos kiskutya hiányzik). (Ralome)

The Gallows: a sablonalap. Fogj egy középiskolát, egy régi legendát, miszerint valaki meghalt, de bosszúra szomjazik, és mindenki meg fog halni. Leleményes párbeszédek nincsenek, a színészeket tutira csak megállították az utcán, hogy "Szia! Filmet forgatunk. Van kedved játszani benne? Lesz kóla és chips is!" Ne pazaroljátok az időtöket! (Lucifer's Angel)