Mai franciaextrém-kritikám, bár amerikai-francia koprodukciós horror, mégis erősen beletartozik a torture porn műfajába. Soha nem voltam remake-ellenes, mint ezt már rengetegszer hangsúlyoztam, a Sziklák szeme pedig újabb ékes példája a minőségi felújításnak. Alexandre Aja a tökéletes Magasfeszültség után 2006-ban újraértelmezte Wes Craven 1977-es klasszikusát. A dologhoz hasonlóan a remake egy új dimenziót adott a történetnek, jelen esetben egy erős amerikai társadalomkritikát. Az eredeti film „ellenségei” egy beltenyészetnek köszönhetően mutálódott bányászcsalád, míg a 2006-os változatban az eltorzulás az amerikai nukleáris fegyvereknek köszönhető.

Tipikus amerikai család nyári vakációra indul lakókocsijukkal, át a mexikói sivatagon. A slasherek elengedhetetlen „kelléke”, a redneck benzinkutas, egy rövidebb, de ismeretlen ösvényre navigálja őket, ahol persze a film fő konfliktusa be is következik: defektet kapnak a sivatag közepén. Az éjszaka leszálltakor a Halálos kitérőhöz hasonló mutáns kannibálok módszeresen levadásszák a család női tagjait, és kezdetét veszi a vérre menő harc emberek és mutánsok között.

Ritkaságszámba megy, hogy a női karakterek itt teljes mértékben áldozatok, nem válnak hőssé, mint a műfajba tartozó horrorok nagy részében. Jelen esetben a hős szerephez fel kell nőni, nem másnak, mint az aktakukac, visszahúzódó férjnek, kinek karakterét egyértelmű utalásokkal a Szalmakutyákból merítették.

A társadalomkritika és a paradoxonok sora végigkíséri a játékidőt. Szembeállítja az amerikai álomba illő családot, kiknek lakókocsiján a nemzeti zászló lobog, a Dreamin’ California című számot dúdolják, az eltorzult családdal, kiknek lakásában a próbababák jelenítik meg az egészséges embert, az áldozat fejét nemzeti zászlóval szúrják át és a legtorzabb szereplő a nemzeti himnuszt énekli kerekesszékében. Bár első nézésre egy agyatlan mészárszéknek tűnhet a film, sokkal több annál, a nézőtől kritikus részvételt vár, döntse el mindenki, melyik táborral érez együtt, a családdal, kik nem szolgáltak rá a kegyetlen tortúrára, vagy a mutánsokkal, akiknek életét, környezetét egy felsőbb hatalom tette tönkre, és valahol érthető módon bosszúra szomjaznak.

Érdekességek a filmről: az apát alakító Ted Levine (Buffalo Bill A bárányok hallgatnak-ból) szinte végig improvizálta a dialógusait. Az egyperces defektjelenetet három napig forgatták. A mutánsokat félig CGI-vel, félig maszkírozással hozták létre, de szerencsére túlnyomórészt a sminkmesterek munkája dominál.

Egy évvel később érkezett egy folytatása a filmnek, de abból már kiveszett a mögöttes tartalom, és úgy gondolom, nem is illene a rovatomba. Nagyon tudom ajánlani mindenkinek a Sziklák szemét, szórakozást fog nyújtani és egyben elgondolkodtat, illetve kevés jó film szól nukleáris katasztrófákról.

Szerintem: 8/10

IMDb | mafab