Folytatom városi legendák cikksorozatomat, ezen belül is, az előző heti Kampó című, második részével jelentkezem. Mint már olvastátok, megtörtént eset ihlette a legendát és az évek elteltével természetesen több pontban is megváltozott. Így működnek ezek a legendák, szájról szájra terjednek, tábortűznél mesélik egymásnak a fiatalok, és mindenki beleviszi akaratlanul is saját véleményét, személyiségét.

A Tudom, mit tettél tavaly nyáron (1997) szintén a Kampó legendájából készült és tökéletesen mutatja be az átalakulását. Bár nem egy kiemelkedő darab, jó példája a 90-es évek slasherjeinek. Remek szórakozást nyújthatott a maga idejében, de szerintem még most is le tudja kötni a nézőt, nosztalgikus hangulatot adva.

Négy tinédzser az utolsó közös nyarukra készülnek, amikor még szabadon mulathatnak, és még nem kell a munkával, jövő tervezéssel foglalkozniuk. Egy átivott éjszakán felelevenítik gyermekkoruk kedvenc rémtörténetét, a kampókezű, elmebeteg gyilkosról, aki a Szerelmesek Sétányán gyilkolt. Hazafelé, éjszaka a sztrádán elütnek valakit, kétségbeesésükben inkább elrejtik a holttestet és megfogadják soha, senkinek nem beszélnek a történekről.

Egy évvel később a már egyetemista Julie (Jennifer Love Hewitt) visszatér szülővárosába, ahonnan szinte elmenekült a történtek után. Kap egy titokzatos levelet, melyen csak ennyi áll: tudom, mit tettél tavaly nyáron. A lány érthető módon pánikba esik, pontosan tudja, mire utal a levél szerőze, bár nem érti, hogyan juthatott tudomására a „baleset”. Mivel egyedül nem tud megbirkózni félelmeivel, felkeresi régi barátait. Bár egy tini horrorról van szó, erős húzásnak tartom, hogy a fiatalok jövendőbeli terveiből semmi sem valósult meg, mintha a gyilkosság egyben meg is átkozta volna őket. Az üzenetekkel párhuzamosan egy rejtélyes kampókezű halász kezdi sorban lemészárolni őket, így váltva valóra a városi legendát.

Bár a Horrorra akadva első része nagyban lerontja a film hangulatát én egy élvezhető, szórakozást nyújtó darabnak tartom.

Szerintem: 10/6

Egy évvel később, 98-ban érkezett is egy folytatás, mely sajnos már tényleg olyan, mint a Horrorra akadva. Míg az előző rész meg tud borzongatni, ebből már kiveszett minden, ami szerethető volt a történetben. A karakterek irritálóak, a párbeszédek érdektelenek, illetve a kampós gyilkos is háttérbe szorul. A film egyértelmű mélypontja Brandy szerepeltetése volt.

Szerintem 10/4

A harmadik rész sajnos értékelhetetlen szerintem, teljesen új történetszálat vesz fel és mintegy felújítása az első résznek.

Következő heti cikk még a Kampó legendájához fog kötődni, de már olyannyira átalakult, hogy egy újabb mítosz táptalajaként szolgált.

Folytatom a városi legendákról szóló cikksorozatomat, ezen belül is az előző heti Kampó második részével jelentkezem. Mint már olvastátok, megtörtént eset ihlette a legendát, és az évek elteltével természetesen több pontban is megváltozott. Így működnek ezek a legendák, szájról szájra terjednek, tábortűznél mesélik egymásnak a fiatalok, és mindenki beleviszi akaratlanul is saját véleményét, személyiségét.

A Tudom, mit tettél tavaly nyáron (I Know What You Did Last Summer) (1997) szintén a Kampó legendájából készült és tökéletesen mutatja be az átalakulását. Bár nem egy kiemelkedő darab, jó példája a 90-es évek slasherjeinek. Remek szórakozást nyújthatott a maga idejében, de szerintem még most is le tudja kötni a nézőt, nosztalgikus hangulatot adva.

Négy tinédzser az utolsó közös nyarukra készülnek, amikor még szabadon mulathatnak, és még nem kell munkával, jövőtervezéssel foglalkozniuk. Egy átivott éjszakán felelevenítik gyermekkoruk kedvenc rémtörténetét a kampókezű, elmebeteg gyilkosról, aki a Szerelmesek sétányán gyilkolt. Hazafelé, éjszaka a sztrádán elütnek valakit, kétségbeesésükben inkább elrejtik a holttestet, és megfogadják, soha, senkinek nem beszélnek a történtekről.

Egy évvel később a már egyetemista Julie (Jennifer Love Hewitt) visszatér szülővárosába, ahonnan szinte elmenekült a történtek után. Kap egy titokzatos levelet, melyben csak ennyi áll: tudom, mit tettél tavaly nyáron. A lány érthető módon pánikba esik, pontosan tudja, mire utal a levél szerzője, bár nem érti, hogyan juthatott tudomására a „baleset”. Mivel egyedül nem tud megbirkózni félelmeivel, felkeresi régi barátait. Bár egy tinihorrorról van szó, erős húzásnak tartom, hogy a fiatalok jövendőbeli terveiből semmi sem valósult meg, mintha a gyilkosság egyben meg is átkozta volna őket. Az üzenetekkel párhuzamosan egy rejtélyes kampókezű halász kezdi sorban lemészárolni őket, így váltva valóra a városi legendát.

Bár a Horrorra akadva első része nagyban lerontja a film hangulatát, én egy élvezhető, szórakozást nyújtó darabnak tartom.

Szerintem: 6/10

IMDb | mafab

Egy évvel később, 98-ban érkezett is egy folytatás, Még mindig tudom mit tettél tavaly nyáron (I Still Know What You Did Last Summer), mely sajnos már tényleg olyan, mint a Horrorra akadva. Míg az előző rész meg tud borzongatni, ebből már kiveszett minden, ami szerethető volt a történetben. A karakterek irritálóak, a párbeszédek érdektelenek, illetve a kampós gyilkos is háttérbe szorul. A film egyértelmű mélypontja Brandy szerepeltetése volt.

Szerintem: 4/10

IMDb | mafab

A harmadik rész (Örökké tudom, mit tettél tavaly nyáron :D) sajnos értékelhetetlen szerintem, teljesen új történetszálat vesz fel, és mintegy felújítása az első résznek.

Következő heti cikk még a Kampó legendájához fog kötődni, de a hozzá kapcsolódó filmek már olyannyira átalakították, hogy egy újabb mítosz táptalajaként szolgált.