Mary (Katharine Isabelle - Vérszomj-trilógia) minden erejével azon van, hogy jó sebész lehessen belőle, viszont anyagi gondok miatt kénytelen a könnyű pénzszerzési módot választania, így hát jelentkezik egy gogo klubba. Az interjú során azonban a főnök a sebészi segítségét kéri egy embere ügyében. Természetesen rengeteg pénzt fizetne neki, így a szükség úgy hozza, hogy élesben is kipróbálja tudását. Ezt követően számtalan bizarr és gyomorforgató kéréssel mennek hozzá emberek, ő padig beindítja underground plasztikai sebészeti vállalkozását.

A dolgok úgy néz ki, jól alakulnak, de egyik nap két tanára elhívja egy házibuliba, amiről kiderül, hogy egy kényszeres gruppenszexparty. Maryt elkábítják, az aktust pedig videóra veszik. Ekkor az amúgy gyönge természetű lány a kupleráj vezetőjét megkéri, segítsen neki, hogy aztán ő sajátosan elégtételt tegyen. A bosszú azonban nem olyan édes. A lány lassan függő lesz a sok műtéttől, amiket elvállal, egyre hidegvérűbb lesz és a főnökkel való viszonya is kezd belsőségesebbé válni.

Érdekes film, azt meg kell hagyni, viszont szerintem ez nem a klasszikus értelemben vett horror. Itt nem a gyilkolásokon borzongunk el, mert abból kevés van, hanem azon, hogy az emberek milyen brutális dolgokat képesek művelni magukkal egy plasztikai műtéttel. Ezzel pedig kijelenthetem, hogy ez a film egy tökéletes társadalomkritika.

Katharine Isabelle lubickol a szerepben. Egy ilyen karakter pont a hitelességben bicsaklik meg, de ő finom és visszafogott játékával pont hogy hitelessé válik, arról nem is beszélve, hogy a kezdetben kétbalkezes kedves lányból átalakuló vérengző ribancot nagyon jól elő tudja adni. Mindkét oldalon tökéletes.

A Soska ikrek (Jen és Sylvia) egy egészen egyedi hangulatú filmet hoztak össze. Mindenféle nemi megkülönböztetést félretéve érződik a filmen, hogy ezt nők rendezték, de pont ettől válik olyan különlegessé, és mivel ez a második filmjük, így még azt is meg lehet bocsájtani, hogy a párbeszédek nem mindig a legjobbak, némelyik jelenet el van húzva, a vége pedig kapkodós lett. Sajnos azonban dramaturgiailag sem a legjobb. Ugyanis az önmagában is érdekes témát valamiért úgy érezték, meg kell szakítani az erőszaktörténettel, amivel önmagában nincs gond, de túlságosan is elmélyültünk a témában, és ez a húzás inkább tűnik egy alibi ötletnek, hogy legyen a filmben egy nagyobb konfliktus.

Egyébként a testvérpáros magyar származású, kanadai állampolgárok (ez nem humbug, a szüleik Magyarországon éltek és Sylvia beszéli is a magyart), amit úgy tűnik, felvállalnak, mivel a főszereplő Mary családja is magyar. Ezt egy rövidke párbeszédből tudhatjuk meg. A páros még szerepet is vállalt a filmben, ám sajnos az ő jelenetükkel is van problémám, amit anno még Levente is megemlített nekem. Mégpedig, hogy az ő plasztikai műtétjük eredményét nem csodálhatjuk meg, ami érthetetlen számomra, mivel az ővéké egy kifejezetten beteges kérés, amit rajzzal illusztráltak is. Az ember így kissé hülyének nézve érzi magát.

Tavaly egyébként két horrort is láthattunk a lányoktól. Az egyik az elég középszerű Menekülj című horror folytatása, a másik pedig az ABC's of Death második részének egy történetecskéje, ami szerintem kifejezetten borzasztó lett. Én őszintén remélem, hogy a műfajon belül - és kívül is - sikeresek lesznek, bár sajnos úgy néz ki, az áttörés nehezen akar összejönni, mert az American Maryt is csak azok fogják tudni igazán értékelni, akiket amúgyis érdekelnek az ehhez hasonló, kissé drámaibb, enyhén feminin darabok.

7/10

IMDb | mafab