Előző
[Disztópia]
Stake Land - Vámpírok földje (2010)
Már beszámoltam arról, hányan és milyen gyakorisággal dolgozták fel Drakula történetét, de direkt kihagytam a legelsőt, mely óriási botrányt kavart, és mai napig a legélethűbb vámpírfilmként tartják számon.
Már beszámoltam arról, hányan és milyen gyakorisággal dolgozták fel Drakula történetét, de direkt kihagytam a legelsőt, mely óriási botrányt kavart és mai napig a legélethűbb vámpírfilmként tartják számon.
A Nosferatu, a legelső Drakula film és egyben az első horrorok közé sorolható. 1922-ben mutatta be a neves német rendező Friedrich Wilhelm Murnau, annak ellenére, hogy Bram Stoker özvegye nem adta el neki a jogokat. Stoker örökösei pert indítottak a film és a rendező ellen, amit meg is nyertek és a stúdiónak az összes kópiát meg kellett semmisítenie, szerencsére a külföldi moziknak köszönhetően megmaradt az utókornak ez a zseniális alkotás.
A botrány miatt Murnau megváltoztatta a vámpír nevét Orlok grófra, Harkert Hutter-re, feleségét, Minát pedig Ellenre keresztelte, illetve a gróf most nem Londonban, hanem Németországban akar házat venni. Már helyszínválasztásban is igen eredeti filmmel van dolgunk, hisz a rendező autentikus, eredeti helyszíneken forgatott, az erdélyi tájak nagyon jól felismerhetőek, akárcsak a népviseletek. A gróf kastélya nem gótikus, sötét kastély, hanem egy romos, létező vár, hagyományos, letisztult belső terekkel, meszelt falakkal.
A helyszín és a feldolgozás különlegessége mellett a film legnagyobb dobása a vámpír volt természetesen. Orlok grófot Max Schreck karakterszínész kelti életre, oly módon, ami számomra mai napig hihetetlen. Mindenidők legélethűbb vámpírját láthatjuk, mely később saját legendát szült egy feldolgozásnak köszönhetően. Murnau vámpírja örökre meghatározta későbbi alakjait, a merev testtel való koporsóból kiemelkedés, az árnyék, mint külön mozgó sziluett, és a fényben való haláltusa elengedhetetlen jellemvonássá vált a vérszívóknak. Az elülső hosszú metszőfogak pedig a Borzalmak városában köszönnek újra vissza.
Egy pillanatig sem feltételezem, hogy most mindenki meg fogja nézni ezt a 93 éves fekete-fehér némafilmet, én is egyszer láttam, de kiváló darab, elengedhetetlen és megkerülhetetlen mérföldköve a mozgóképes vámpírkultusznak.
A felújítások nem a mi korunk vívmánya, így természetesen Orlok gróf is új, színes, beszédes köntösbe lett bújtatva, 1979-ben. Miután Murnau filmje kultusszá változott, és a Drakula jogok is el lettek adva, Werner Herzog bátran újraforgatta Nosferatu történetét, szinte kockáról kockára, színesben, hangosfilmként. A karakterek nevét visszaváltoztatta a Stoker által megadottakra, így Drakula grófot és Harkert láthatjuk, de felesége a Lucy nevet kapta, ki az eredeti műben Mina Harker barátnője.
A helyszínek, épületek, erdélyi lakosok mind autentikusak akárcsak az első filmben, a kastély most is népies, hagyományos jelleggel bír. Az egyetlen fő különbség maga a vámpír megjelenítése. Míg Schreck, egy állatias, egérszerű agresszív lényként mutatta be Drakulát, Klaus Kinski ellenben sokkal emberibbé tette a karaktert, jellemvonásként hozzáadva a magányosságot, elszigeteltséget és szeretet éhséget. Míg az eredeti film klasszikus, eljárt felette az idő, és meg tudom érteni, ha valaki nem ül le elé, de az „új” változatot szintén mindenkinek ajánlani tudom. A némafilmes, borongós, nyomasztó atmoszféra ebben a változatban is tökéletesen fellelhető.
Mint már említettem az első filmben Max Schreck minden idők legélethűbb vámpírját keltette életre, alakítása pedig megihlette A vámpír árnyéka (2000) című filmet.
Én nagyon szeretem azokat a filmeket, melyek egy klasszikus forgatásáról szólnak, vagy rendező – színész kapcsolatra fókuszálnak. A vámpír árnyéka is az 1922-es Nosferatu forgatásaira koncentrál, a rendező és stábja együttműködésére, melyet egy izgalmas, rejtélyes legendával told meg.
A neves német rendező, Murnau (John Malkovich) el szeretné készíteni Stoker regényéből minden idők legjobb rémfilmjét. Miután a stúdiós, belső teres, németországi jelenetekkel végeztek az egész stábbal Erdélybe utaznak, ahol a rendező egy különleges karakterszínészt szerződtetett a vámpír megformálására.
Sem a sajtó sem a stáb nem tud semmit a főszereplőről, Murnau csak annyit árult el a színész a forgatás egész ideje alatt teljes sminkben és kosztümben fog megjelenni, illetve csakis éjszaka forgathatják a gróf jeleneteit.
Miután a film összes részét rögzítették, melyekben nem szerepel Orlok gróf, elérkezik az ideje, hogy színre lépjen Max Schreck, a hátborzongató, egérszerű, titokzatos színész, akinek a rendező éjszakánként vért szolgál fel és a stáb is rohamosan fogyatkozni kezd. Kérdés Murnau mi mindent áldozna fel, hogy elkészüljön filmje, elmenne – e odáig, hogy egy igazi vámpírt szerződtessen a főszerepre?
Max Schreck-et, Orlok grófot Willem Dafoe kelti életre, és egy új árnyalatot ad az egész Nosferatu mítoszhoz, egy városi legendát. Zseniális alakítása nagyban hozzájárult, hogy mind az 1922-es, mind az 1979-es verzió újra a köztudatba vésse magát. Ha az első kettőt nem is, ezt a változatot mindenképpen nézze meg, aki tudja.Már beszámoltam arról, hányan és milyen gyakorisággal dolgozták fel Drakula történetét, de direkt kihagytam a legelsőt, mely óriási botrányt kavart és mai napig a legélethűbb vámpírfilmként tartják számon.
A Nosferatu a legelső Drakula-film, és egyben az első horrorok közé sorolható. 1922-ben mutatta be a neves német rendező, Friedrich Wilhelm Murnau, annak ellenére, hogy Bram Stoker özvegye nem adta el neki a jogokat. Stoker örökösei pert indítottak a film és a rendező ellen, amit meg is nyertek és a stúdiónak az összes kópiát meg kellett semmisítenie, szerencsére a külföldi moziknak köszönhetően megmaradt az utókornak ez a zseniális alkotás.
A botrány miatt Murnau megváltoztatta a vámpír nevét Orlok grófra, Harkert Hutterre, feleségét, Minát pedig Ellenre keresztelte, illetve a gróf most nem Londonban, hanem Németországban akar házat venni. Már helyszínválasztásban is igen eredeti filmmel van dolgunk, hisz a rendező autentikus, eredeti helyszíneken forgatott, az erdélyi tájak nagyon jól felismerhetőek, akárcsak a népviseletek. A gróf kastélya nem gótikus, sötét kastély, hanem egy romos, létező vár, hagyományos, letisztult belső terekkel, meszelt falakkal.
A helyszín és a feldolgozás különlegessége mellett a film legnagyobb dobása a vámpír volt természetesen. Orlok grófot Max Schreck karakterszínész kelti életre, oly módon, ami számomra mai napig hihetetlen. Minden idők legélethűbb vámpírját láthatjuk, mely később saját legendát szült egy feldolgozásnak köszönhetően. Murnau vámpírja örökre meghatározta későbbi alakjait, a merev testtel való koporsóból kiemelkedés, az árnyék, mint külön mozgó sziluett, és a fényben való haláltusa elengedhetetlen jellemvonássá vált a vérszívóknak. Az elülső hosszú metszőfogak pedig a Borzalmak városában köszönnek újra vissza.
Egy pillanatig sem feltételezem, hogy most mindenki meg fogja nézni ezt a 93 éves fekete-fehér némafilmet, én is egyszer láttam, de kiváló darab, elengedhetetlen és megkerülhetetlen mérföldköve a mozgóképes vámpírkultusznak.
A felújítás nem a mi korunk vívmánya, így természetesen Orlok gróf is új, színes, beszédes köntösbe lett bújtatva, 1979-ben. Miután Murnau filmje kultusszá változott, és a Drakula-jogok is el lettek adva, Werner Herzog bátran újraforgatta Nosferatu történetét, szinte kockáról kockára, színesben, hangosfilmként. A karakterek nevét visszaváltoztatta a Stoker által megadottakra, így Drakula grófot és Harkert láthatjuk, de felesége a Lucy nevet kapta, ki az eredeti műben Mina Harker barátnője.
A helyszínek, épületek, erdélyi lakosok mind autentikusak, akárcsak az első filmben, a kastély most is népies, hagyományos jelleggel bír. Az egyetlen fő különbség maga a vámpír megjelenítése. Míg Schreck egy állatias, egérszerű agresszív lényként mutatta be Drakulát, Klaus Kinski ezzel szemben sokkal emberibbé tette a karaktert, jellemvonásként hozzáadva a magányosságot, elszigeteltséget és szeretet éhséget. Míg az eredeti film klasszikus, eljárt felette az idő és meg tudom érteni, ha valaki nem ül le elé, de az „új” változatot szintén mindenkinek ajánlani tudom. A némafilmes, borongós, nyomasztó atmoszféra ebben a változatban is tökéletesen fellelhető.
Mint már említettem, az első filmben Max Schreck minden idők legélethűbb vámpírját keltette életre, alakítása pedig megihlette A vámpír árnyéka (2000) című filmet.
Én nagyon szeretem azokat a filmeket, melyek egy klasszikus forgatásáról szólnak, vagy rendező-színész kapcsolatra fókuszálnak. A vámpír árnyéka is az 1922-es Nosferatu forgatásaira koncentrál, a rendező és stábja együttműködésére, melyet egy izgalmas, rejtélyes legendával told meg.
A neves német rendező, Murnau (John Malkovich) el szeretné készíteni Stoker regényéből minden idők legjobb rémfilmjét. Miután a stúdiós, belső teres, németországi jelenetekkel végeztek, az egész stábbal Erdélybe utaznak, ahol a rendező egy különleges karakterszínészt szerződtetett a vámpír megformálására.
.jpg)
Sem a sajtó, sem a stáb nem tud semmit a főszereplőről, Murnau csak annyit árult el, a színész a forgatás egész ideje alatt teljes sminkben és kosztümben fog megjelenni, illetve csakis éjszaka forgathatják a gróf jeleneteit. Miután a film összes részét rögzítették, melyekben nem szerepel Orlok gróf, elérkezik az ideje, hogy színre lépjen Max Schreck, a hátborzongató, egérszerű, titokzatos színész, akinek a rendező éjszakánként vért szolgál fel, és a stáb is rohamosan fogyatkozni kezd. Kérdés: Murnau mi mindent áldozna fel, hogy elkészüljön filmje, elmenne-e odáig, hogy egy igazi vámpírt szerződtessen a főszerepre?
Max Schrecket, Orlok grófot Willem Dafoe kelti életre, és egy új árnyalatot ad az egész Nosferatu-mítoszhoz, egy városi legendát. Zseniális alakítása nagyban hozzájárult, hogy mind az 1922-es, mind az 1979-es verzió újra a köztudatba vésse magát. Ha az első kettőt nem is, ezt a változatot mindenképpen nézze meg, aki tudja.
Nosferatu (1922)
Szerintem: 8/10
Nosferatu, az éjszaka fantomja (1979)
Szerintem: 7/10
A vámpír árnyéka (2000)
Szerintem: 8/10
