Szerelem ember és vámpír között? Egyáltalán nem új keletű ötlet, egészen Rómeó és Júlia történetéig vezethető vissza minden ilyen tiltott, jelen esetben fajok közti viszony. Lehet-e romantikus egy horrorfilm? Bizony lehet, erre világítok rá a tematikus hét keretein belül megjelenő írásaimmal, melyek közé a mai Byzantium is tartozik.

Neil Jordan már letett az asztalra egy hihetetlenül jó horrort a témában, az általa rendezett Byzantium szinte egy folytatása az Interjú a vámpírral-nak, a női megfelelője. Eleanor (Saoirse Ronan) papírra veti élettörténetét, melyet szó szerint szélnek ereszt. A lapokat egy öregúr gyűjti össze, aki érdeklődést mutat a lány iránt, aki egy vámpír. Nincsenek szemfogai, nappal is aktív, nem alszik koporsóban, csupán halhatatlan, és véren él. Mivel gyilkolni nem szeretne, haldoklókat látogat meg, és hegyes körmével csapolja meg vérüket, így, mint kvázi a halál angyala, átsegíti őket a másvilágra.

Édesanyja, Clara (Gemma Arterton), szintén vámpír, mióta az eszét tudja, a legősibb mesterségből él; a megélhetésüket testével keresi. Kuncsaftjai között megfordulnak gazdagok, szegények, perverzek és magányosak, kiknek röpke örömöt próbál nyújtani. Egyik vendége viszont egy bizonyos Testvériségbe tartozik, akik már évszázadok óta követik a két vámpírnőt, hogy elpusztítsák őket. Claráék folyamatosan költöznek menekülés közben, a cselekmény nagy része szülővárosukban játszódik.

Én személy szerint nagyon szeretem a kosztümös filmeket, és az Interjú a vámpírral közös vonásként itt is betekinthetünk a vérszívók eredetébe, mely a 17-18. századra nyúlik vissza. Párhuzamosan láthatjuk a jelent és a múltat, melyben megtudhatjuk, ezek a vámpírok hogyan változtak át. Clara a szakmabeliek jellemző betegségével küzdött, tüdőbajjal, és mintegy véletlenül tudomást szerzett egy titokzatos szigetről, ahol az ember meggyógyul, átváltozik, és örök életet nyer. Miután megmentette magát a haláltól, felkeresi rég elvesztett lányát, hogy őt is megajándékozhassa az örök élettel. A két újjászületett vámpírnőt átváltozásuk pillanatától kezdve üldözi a Vámpírtestvériség, nevéből adódóan férfiakból álló rendészet. Nők nem csatlakozhatnak hozzájuk, nem változtathatnak át senkit, ha ezt mégis megteszik, meg kell halniuk. Mivel a két vámpír már több mint kétszáz éve van egymás társaságára utalva, érthető módon megunták egymást, nem tudnak többet nyújtani a másiknak, több emberöltőn át védelmezték és szerették egymást, de új társ után kell nézniük.

Eleanor megismerkedik egy leukémiás fiúval, anyja Clara pedig egy anyakomplexusos, magányos moteltulajdonossal, Noellel. A két halhatatlannak új szerelmet kell találnia, és túl kell élnie az évszázadokat.

Bár többen támadják, szerintem a Byzantium egy kiváló darab, nem kiemelkedőek a színészi alakítások, de a képi világ, a történetvezetés, a drámai felhang a horror mellett kifogástalan. A rendező sokat merített előző, hasonló témájú filmjéből, mégis adott egy pluszt a vámpírléthez, mint például az anyaság felbonthatatlan kötelékét, a szerelmet, mint egy második esélyt, illetve a női egyenjogúság kérdését. A vámpíroknak ebben a filmben nincsen szemfoguk, hegyes körömmel ölnek, nem félnek a fénytől, mégis illenek a horrorisztikus lény kategóriájába, átváltozásuk nagyon különlegesen lett bemutatva. A párhuzamos idősíkokon való vezetés, az atmoszféra és az operatőri munka varázsolja igazán különlegessé a horrort, mindenkinek csak ajánlani tudom!

Szerintem: 8/10

IMDb | mafab