Vámpír tematikába tartozó cikkeim záródarabjának természetesen egy francia horrort választottam, hisz nem telhet el hét franciák nélkül. Nem csak a Kínzó mindennapok, de a Halovány (Livide - Das Blut der ballerinas) is sejtelmesen, de körbejárja a vérszívó témát, melyet sajnos sokan nem szeretnek, de úgy gondolom, megvan az élvezhetőség kulcsa. Alexandre Bustillo és Julien Maury írta és rendezte a Haloványt, akárcsak a méltán elismert és szeretett Betolakodót. Mindenki egy hasonló, vérárban úszó, kegyetlen filmet várt, de egyszerűen csak nem kell a két horrort egymáshoz hasonlítani, hisz szinte a műfaj is más, ha pedig nincs összehasonlítás, tökéletes szórakozást tudnak nyújtani a vámpírbalerinák.
Vámpír tematikába tartozó cikkeim záró darabjának természetesen egy francia horrort választottam, hisz nem telhet el hét franciák nélkül. Nem csak a Kínzó mindennapok, de a Halovány (Livid – Das Blut der ballerinas) is sejtelmesen, de körbe járja a vérszívó témát, melyet sajnos sokan nem szeretnek, de úgy gondolom, megvan az élvezhetőség kulcsa. Alexandre Bustillo és Julien Maury írta és rendezte a Haloványt, akárcsak a méltán elismert és szeretett Betolakodót, mindenki egy hasonló vérárban úszó kegyetlen filmet várt, de egyszerűen csak nem kell a két horrort egymáshoz hasonlítani, hisz szinte a műfaj is más, ha pedig nincs összehasonlítás, tökéletes szórakozást tudnak nyújtani a vámpír balerinák.
Lucie Klavel szociális munkás tanonc, és gyakorlatát tíz napon keresztül Miss Wilson mellett kell, hogy töltse. A lány különlegessége, hogy szemei más színűek, a heterokrómiáról pedig úgy tartják, két lélek van egy testbe zárva, szerencsére, nem csak, mint képi különlegesség használják fel a rendellenességet. Miss Wilson tipikusan az arrogáns, nem törődöm ápolónő, aki szívesen alázza katatón betegeit és kedvetlenül, hanyagul végzi munkáját. Sohasem értettem miért választanak alkalmatlan emberek szociális munkát. Betegellátó körútjuk utolsó páciense egy kómában fekvő idős asszony, ódon, gótikus kastélyának legfelső emeletén, vérátömlesztéssel van életben tartva. Az asszony fiatalabb korában az ország legszigorúbb balett tanárjának hírében állt, lányát korán elvesztette, így öröksége házában van eldugva.
Lucie, miután elmesélte napját, és a kincseit őrző kómás öregasszony történetét barátjának, némi győzködés után belemegy, hogy ő, barátja és annak gyermekkori barátja éjszaka betörjenek az asszonyhoz és felkutassák féltve titkolt kincseit. Mindhármuknak jól jönne a pénz, Lucie nemrég vesztette el édesanyját – aki nem más kelt életre egy cameo erejéig, mint a francia horrorok királynője, Béatrice Dalle – apja állandóan dolgozik, barátja pedig szinte beleroppan a halász munkákba. Éjszaka, a vénasszony házában hosszas kutakodás után megtalálják a féltve őrzött kincset; Miss Jessel lányát, Annat.
Azaz a lány hulláját, amit mechanikus zenedoboz balerinává szereltek, és ahogy megkezdi táncát, az eddig kómában fekvő anyja felébred. Lucie és barátai csapdába estek, Miss Jessel egy öreg vámpír, aki kislányok vérén él, fiatalkorában olyan kegyetlen tanár volt, hogy saját vámpírlányát mechanikus zenedobozba zárta, hogy soha se hagyja el és tökéletesen táncolhasson.
Korántsem tökéletes a film, mégis megteremti az atmoszféra a játékidő alatti teljes borzongást. Nem egyszerű a történetvezetése, csavarják a cselekményt ahol tudják, de a balerina vámpírok, és a kiképző táncórák hihetetlen felüdülést jelentenek hideg színeikkel, a sötét, ódon, molyrágta kastély falai között. Szerencsére a zenében is törekedtek arra, hogy úgy érezzük, mintha az egész film egy zenedobozban játszódna. Nem kapunk mérhetetlen gore-t, de nem is szerénykednek a kegyetlen jelenetekkel, legtöbbször egyszerűen csak, kifinomult, tiszta, sejtelmes képi világot tárnak elénk. A magyar cím zseniális, tényleg a halovány szóval lehetne jellemezni a filmet, a fehér, molyrágta csipkében táncoló vámpírok, a vén oxigénmaszkos vámpíranya és mechanikus gyermeke nagyon különlegessé teszik a horrort. Olyan, mintha egy elborultabb Grimm mesét látnánk. Nem fogják az üzenetet, de még a cselekményt sem a szánkba rágni, amit én nagyon szeretek, hisz a saját verzióm, a képzelőerőm is részese a filmnek.
Vámpírtematikus cikkeimet a Halovánnyal zárom, mely nem gondol többet magánál, egyszerűen szórakoztatni szeretne a maga gótikus, borzongató atmoszférájával, és szabadulni vágyó vámpírjaival. Csak ajánlani tudom, de senki ne hasonlítsa a Betolakodóhoz.Vámpír tematikába tartozó cikkeim záró darabjának természetesen egy francia horrort választottam, hisz nem telhet el hét franciák nélkül. Nem csak a Kínzó mindennapok, de a Halovány (Livid – Das Blut der ballerinas) is sejtelmesen, de körbe járja a vérszívó témát, melyet sajnos sokan nem szeretnek, de úgy gondolom, megvan az élvezhetőség kulcsa. Alexandre Bustillo és Julien Maury írta és rendezte a Haloványt, akárcsak a méltán elismert és szeretett Betolakodót, mindenki egy hasonló vérárban úszó kegyetlen filmet várt, de egyszerűen csak nem kell a két horrort egymáshoz hasonlítani, hisz szinte a műfaj is más, ha pedig nincs összehasonlítás, tökéletes szórakozást tudnak nyújtani a vámpír balerinák.
Lucie Klavel szociális munkás tanonc, és gyakorlatát tíz napon keresztül Miss Wilson mellett kell, hogy töltse. A lány különlegessége, hogy szemei más színűek, a heterokrómiáról pedig úgy tartják, két lélek van egy testbe zárva; szerencsére nem csak mint képi különlegesség használják fel a rendellenességet. Miss Wilson tipikusan az arrogáns, nemtörődöm ápolónő, aki szívesen alázza katatón betegeit, és kedvetlenül, hanyagul végzi munkáját. Sohasem értettem, miért választanak alkalmatlan emberek szociális munkát. Betegellátó körútjuk utolsó páciense egy kómában fekvő idős asszony, ódon, gótikus kastélyának legfelső emeletén, vérátömlesztéssel van életben tartva. Az asszony fiatalabb korában az ország legszigorúbb balett-tanárjának hírében állt, lányát korán elvesztette, így öröksége házában van eldugva.
Lucie, miután elmesélte napját és a kincseit őrző kómás öregasszony történetét barátjának, némi győzködés után belemegy, hogy ő, barátja és annak gyermekkori barátja éjszaka betörjenek az asszonyhoz és felkutassák féltve titkolt kincseit. Mindhármuknak jól jönne a pénz, Lucie nemrég vesztette el édesanyját - akit nem más kelt életre egy cameo erejéig, mint a francia horrorok királynője, Béatrice Dalle -, apja állandóan dolgozik, barátja pedig szinte beleroppan a halászmunkákba. Éjszaka a vénasszony házában hosszas kutakodás után megtalálják a féltve őrzött kincset; Miss Jessel lányát, Annát.
Azaz a lány hulláját, amit mechanikus zenedoboz-balerinává szereltek, és ahogy megkezdi táncát, az eddig kómában fekvő anyja felébred. Lucie és barátai csapdába estek: Miss Jessel egy öreg vámpír, aki kislányok vérén él. Fiatalkorában olyan kegyetlen tanár volt, hogy saját vámpírlányát mechanikus zenedobozba zárta, hogy soha se hagyja el és tökéletesen táncolhasson.
Korántsem tökéletes a film, mégis megteremti az atmoszféra a játékidő alatti teljes borzongást. Nem egyszerű a történetvezetése, csavarják a cselekményt, ahol tudják, de a balerinavámpírok és a kiképző táncórák hihetetlen felüdülést jelentenek hideg színeikkel, a sötét, ódon, molyrágta kastély falai között. Szerencsére a zenében is törekedtek arra, hogy úgy érezzük, mintha az egész film egy zenedobozban játszódna. Nem kapunk mérhetetlen gore-t, de nem is szerénykednek a kegyetlen jelenetekkel, legtöbbször egyszerűen csak, kifinomult, tiszta, sejtelmes képi világot tárnak elénk. A magyar cím zseniális, tényleg a halovány szóval lehetne jellemezni a filmet; a fehér, molyrágta csipkében táncoló vámpírok, a vén oxigénmaszkos vámpíranya és mechanikus gyermeke nagyon különlegessé teszik a horrort. Olyan, mintha egy elborultabb Grimm-mesét látnánk. Nem fogják az üzenetet, de még a cselekményt sem a szánkba rágni, amit én nagyon szeretek, hisz a saját verzióm, a képzelőerőm is részese a filmnek.
Vámpírtematikus cikkeimet a Halovánnyal zárom, mely nem gondol többet magánál, egyszerűen szórakoztatni szeretne a maga gótikus, borzongató atmoszférájával és szabadulni vágyó vámpírjaival. Csak ajánlani tudom, de senki ne hasonlítsa a Betolakodóhoz.
Szerintem: 7/10