Nem könnyű írni erről a könyvről, ugyanis már sokan megtették ezt előttem. Viszont a filmváltozat felemás fogadtatása és a jelenleg is zajló zombi-divathullám miatt úgy érzem, hogy muszáj elővenni ezt a remekművet, mint a legjobb jelenkori példát arra, hogy mitől is működik egy ilyen történet.

Első körben érdemes megjegyeznem, hogy az író, Max Brooks filmes családból származik. Édesapja, Mel Brooks filmrendező, akit Producerek című filmjéért Oscar-díjjal is jutalmazott az Akadémia, míg édesanyja, Anne Bancroft, a Diploma előtt vagy David Lynch Elefántember című filmjéből lehet ismerős. Ilyen háttérrel, mondhatni, nem egyszerű érvényesülni a szórakoztatóiparban, de Brooks is felismerhette ezt, amikor a filmezés helyett az írás felé fordult. És milyen jól tette.

A fenti gondolatot azért éreztem lényegesnek,mert a Brooksot ért kritikák többsége nagyvonalúan kiemeli, hogy a WWZ túl képies, már-már forgatókönyves megoldásokból építkezik, ami, elhagyva az írói hátteret, inkább tűnhetne amatőr húzásnak, viszont annak ismeretében egyátalán nem az. Itt ugyanis működik ez az ábrázolás, sőt a könyv egyes holtpontjait épp ez menti meg. De térjünk is rá a szóban forgó műre.

A WWZ egy fiktív jelenben zajlik, 10-12 évvel a köznyelvben csak "Z világháborúként" emlegetett évek után, mely időszakot még mindig nem heverte ki az emberiség, de a könyv narrátora már idejét érzi a számadásnak. A cselekmény minden egyes eleme egy-egy interjúrészletből tevődik össze, ami a történet emberközeli voltát hivatott kiemelni, és ez végig remekül működik, bár nem egyenletes minőségben.

A történet kiindulópontja Kína, ahol megismerjük a 0. beteg történetét és a kormány reakcióját a járvány okozta helyzetre. Nem mondom, hogy újszerű volt ez a kezdés, sőt, igazából semmit nem tudunk meg a vírusról, de a kezdeti bizonytalan időket kellően félelmetessé teszi a gondolat, hogy még a 21. században sem vagyunk feltétlenül készek egy világméretű járvány megfékezésére.

Innentől kezdve viszont bejárjuk az egész világot. Kínából kiindulva Görögországon át Izrael, Brazília, a Karib-térség, az USA, de még kis hazánk is kap pár gondolatot a könyben. Igazán érdekesnek talán az események hátteréül szolgáló történeteket éreztem, ahol politikusok, egykori katonák, de az évek alatt harcedzetté vált civilek is megszólalnak. Gondolataik többnyire a "Mi lett volna, ha..."-jellegű fejtegetések iskolapéldái, de mégsem tűnnek elcsépeltnek, hiszen a saját világunk reakcióját is valahogy így képzelnénk el. Ezek közül is kiemelkedik az izraeli, orosz, dél-afrikai, valamint a koreai helyszín, amelyek húsbavágó realizmussal mutatják be a szélsőségek egész tárházát.

Persze a könyv azért követ egyfajta lineáris felépítést, hogy az olvasó egy percre se zökkenjen ki a történet sodrásában. Az első pár fejezet a "Nagy Pánik" eseményeire fókuszál, a második nagy fejezet a fertőzöttek elleni világméretű harcot részletezi, míg a harmadik, már sokkal kisebb fejezet az addig megszólaltatott interjúalanyok szubjektív véleményeit foglalja össze.

Igazán attól éreztem erősnek a WWZ-t, hogy ugyan akadnak benne hősök, akik bármely filmben közhelyekké válhatnának, de itt a tetteik mellett azok motivációját és következményeit is megismerjük. {spoiler}Gondolok itt például egy orosz pap történetére, aki káoszban fuldokló hazáját változtatta meg egyetlen pisztolylövéssel, vagy egy túlbuzgó izraeli, Moszad ügynök tárgyilagos visszaemlékezését arról, hogy miként mentette meg az országát még azelőtt, hogy a világ tudomást szerzett volna a vírusról.{/spoiler}

Emellett az emberi ostobaság is kellő teret kap a történetben, ami talán a legátélhetőbb eleme volt az egész könyvnek. {spoiler}Elsősorban a "yonkersi csata" lehet erre tökéletes példa, de a vírus megfékezésére kiagyalt Phalanx nevű vakcina is tanulságos mementója az emberi hiszékenységnek.{/spoiler}

Összegezve: a WWZ bárkinek a kedvére lehet, aki kedveli a társadalomkritikus történeteket  és emellett a horrorelemek sem riasztják el. Ugyan terjedelmét tekintve egy 400 oldalas könyvről van szó, de a történet dinamikus volta és a rengeteg képszerű jelenet mind hozzájárulnak ahhoz, hogy viszonylag gyorsan a végére érjünk a történetnek. (Megj.: a könyvben szereplő fertőzöttek nem szaladnak, ahogy a filmváltozatban. 100%-ig klasszikus, csoszogó zombik.)

10/10