A 2008-ban kiadott Silent Hill közutálat tárgyát képezi. Ezt kár is lenne tagadni, a legtöbb játékos a Hazatérést tartja a széria mélypontjának. Ez elsősorban talán annak a hibája, hogy az újdonsült fejlesztő (Double Helix Games) szakított az eddigi megoldásokkal és egy erősen akcióközpontú játékot készített, ahol a horror háttérbe szorult, mindössze mellékszerepet kapott a szörnyek hentelése mellett. Ezenkívül bírálat érte a történetet is, ezt azonban én igazságtalannak érzem, nekem kifejezetten tetszett az új főhős, Alex Shepherd története.

A játék elején azonnal a dolgok sűrűjébe kerülünk. Alexet leszíjazva viszik be egy kórházi műtőterembe, majd magára hagyják. Az ifjú katonának ez a helyzet cseppet sem tetszik, így aztán vadul szabadulni próbál, ám mikor nagy nehézségek árán kijut a műtőből, egy általa teljesen ismeretlen világban találja magát. Itt ő az egyetlen ember, rajta kívül csak a már jól megszokott rémségek ólálkodnak a kihalt kórházban. Aggodalomra azonban semmi ok, hamarosan kiderül, hogy az egész egy álom volt, és Alex valójában hazafelé tart, méghozzá nem más, mint Travis Grady, az Origins főhősének a társaságában. Kapunk egy rövid kis magyarázatot az álmára is, miszerint Alex katona és nemrég megsérült, így került a kórházba. Sérülése miatt azonban nem mehet vissza a frontra, úgyhogy hazaküldték, így került Travis kamionjába.

Shepherd's Glenbe megérkezve Alex lehangoló helyzetben találja otthonát. Az utcák üresek, a köd mindent beborít, és az, hogy nyomasztó a légkör, még enyhe kifejezés. Első útja régi házához vezet, a lakásban viszont azt veszi észre, hogy mintha szabályszerűen kitörölték volna. Minden családi képről hiányzik, mint aki nem is létezett soha. Anyját azonban nincs ideje kérdőre vonnia, ugyanis megtudja, hogy öccse, Joshua eltűnt, akárcsak Shepherd's Glen lakosainak jó része. Alex tehát Joshua keresésére indul, és a nyomok nem máshova vezetnek, mint a Toluca-tó túloldalán elhelyezkedő Silent Hillbe...

Az akció előtérbe helyezését tehát Alex képességei indokolják. Míg a korábbi részekben a főhős egy hétköznapi ember volt, bármiféle fegyverszakértelem nélkül, addig Alex képzett katona, így aztán jóval hatékonyabban tudja felvenni a harcot a szörnyetegekkel. Azt azonban el kell ismerni, hogy mindez nem indokolja azt, hogy a horror háttérbe szoruljon, de nekem még így is bőven élvezetes volt a Homecoming által nyújtott hangulat, és a történet is tele van jól felépített csavarokkal. Kifejezetten tetszett az is, ahogy átvezették az egész történetet Shepherd's Glenből Silent Hillbe, és hogy a két város milyen közeli kapcsolatban áll egymással. Az tehát elmondható, hogy a történet sokkal szorosabban kapcsolódik Silent Hillhez, mint például a The Roomban.

Szintén örömmel fogadtam a logikai feladványok visszatértét. Míg én úgy vettem észre, hogy a korábbi részekben ezek túlzottan háttérbe szorultak, addig a Homecomingban megtalálták az egyensúlyt adrenalin és gondolkodás között. Szerencsére végre az összes idegesítő újítástól megszabadultak, nincs se tárgylimit, se elhasználódó fegyverek. Viszont ami van, az ezernyi ellenség, annyi, hogy az már idegesítő. Komolyan nem lehet megtenni két lépést úgy, hogy az ember valami ocsmányságba ne botlana. És ezúttal még az sem megoldás, hogy csak elfutunk mellettük, mert az undormányok követnek. Elkövettem azt a hibát, hogy hátrahagytam az ellenfeleket, de önmagamat csaltam csak csapdába, mert mikor beértek, esélyem sem volt mind a húsz mutánssal eredményesen felvenni a harcot. Azt hiszem, bátran állíthatom, hogy a harmadik mellett ez a legnehezebb rész a sorozatban, hiába a fejlesztett harcrendszer. Készüljön mindenki sok-sok idegeskedésre!

Most pedig szeretnék megemlíteni néhány érdekességet a történettel kapcsolatban, viszont ezek kemény spoilerek társaságában fejthetők csak ki, így arra kérném azokat, akik még nem játszottak a Homecominggal, hogy a következő részt ugorják át.

{spoiler}Mint azt tudjuk, Shepherd's Glen alapítói Silent Hillből érkeztek, ez pedig megpecsételte a városka sorsát. Az alku szerint megalapíthatják a várost, azonban az alapítók leszármazottjainak minden 50. évben fel kell áldozniuk egy-egy gyermeküket. Azonban ennek is szigorú szabályai vannak: a Shepherd család a "Víznek" kell felajánlja áldozatát - ez fulladást jelent -, a Holloway-dinasztia a "Huroknak" - ez megfojtást -, a Bartlettek kapták a "Földet" - ami élve eltemetéssel egyenlő -, végül pedig a Fitch-eké a "Kés" - ez egész pontosan feldarabolást takar. A 4 alapító család aztán tartotta is az alku rájuk eső részét, mígnem Alex megszületett, és gyakorlatilag mindent elrontott. Csak gyorsan megemlítve, Alexet kellett volna feláldozni, viszont egy baleset folytán Joshua halt meg, ezzel az alku pedig nem lett betartva. Így jutott Shepherd's Glen mostani sorsára.

Ami érdekességre rá akarok mutatni, azok az ellenfelek, amikkel Alex szembe kerül. Minden keményebb ellenség utalás a feláldozottakra. Az első ilyen ("Sepulcher") az üvegházban van, ami ugye a föld alól tör elő és megöli Sam Bartlettet, Shepherd's Glen polgármesterét. Ahogy korábban is említettem, Bartlették élve temették el áldozataikat, a "Sepulcher" ennek a megtestesítője, például ezért is tör elő a föld alól.

A következő ellenfél Fitch-ék áldozata, aki fel lett darabolva. A lány még életében rajongott a babákért, így vált ő egy élő próbababává, a hiányzó testrészeket "babaalkatrészekkel" pótolva.

A harmadik komolyabb ellenség Nora Holloway túlvilági alakja, akit megfojtottak. A lény neve - azaz Asphyxia - egy betegséget jelent, aminek következtében a sejtekben alacsony az oxigénellátás. Gondolom az, hogy ez hogy függ össze a fulladással, már nem szorul magyarázatra.

Az utolsó ellenfél, azaz Joshua szájára pedig egy vizespalack van erősítve, valamint a vízihullákhoz hasonlatos testalkata is mind-mind utalás véletlen fulladására.

Mindezek mellett előfordulnak még kisebb utalások, például megemlítenek egy Silent Hillben eltűnt rendőrnőt, aki valószínűleg az első rész Cybilje lehet. De ezeket az apró kis elhintéseket már megszokhattuk a sorozatban.{/spoiler}

A befejezésekkel most nem spóroltak, ötféle végkimenetelt tekinthetünk meg (természetesen az egyik ebből az "UFO", szóval valójában 4 komoly befejezésről beszélünk), valamint egy bónuszjelenetet, ha nehéz módban visszük végig a játékot és felvesszük az összes itt-ott szétszórt fotót. Nekem a befejezések közül volt, ami elég összecsapottnak és rövidnek hatott, hozzászoktam a hosszabb levezetőkhöz, viszont a bónuszjelenet kárpótol ezért.

Összegezve tehát, én nem utálom a Homecomingot, sőt mi több, mindig élvezettel ülök le elé és adom át magam a történetének. Az újabb és újabb kis utalások és szimbólumok felfedezése pedig mindig ad egy kis plusz töltetet az egészhez. Így aztán, ha valaki önmaga szeretné megítélni, hogy valami tetszik-e neki vagy sem, annak mindenképpen ajánlom a széria 6. részét is, mert korántsem olyan szörnyű, mint amilyennek állítják.

Viszont korántsem olyan jó, mint az ezután érkezett darab, ami nálam a sorozat csúcspontját jelenti. A "Meghasadt emlékek" szó szerint belém fojtotta a szót...