Mint írtam a Saint Ange cikkben, a spanyolok elkészítették 2007-ben a maguk változatát, s bár nem találtam utalást sehol, hogy közük lenne egymáshoz, a két mű több szempontban is nagyon hasonló. Az Árvaház (El orfanato) a szép horrorok egyik ékes példája, érdekesség, hogy premierjén Cannes-ban a vége főcímdalt tíz percig álló ováció kísérte.

Mint írtam a Saint Ange cikkben, a spanyolok elkészítették 2007-ben a maguk változatát, s bár nem találtam utalást sehol, hogy közük lenne egymáshoz a két mű több szempontban is nagyon hasonló. Az árvaház (El orfanato) a szép horrorok egyik ékes példája, érdekesség, hogy premierjén Cannes-ban a vége főcímdalt tíz percig álló ováció kísérte.

J.A. Bayona mesterművet tett le az asztalra, hihetetlen jól kombinálja a horror, a thriller, a dráma és a misztikum műfajait. A spanyol horrorok inkább a lélektannal, drámával operálnak, mintsem francia társaik, kik gore-ban utaznak, így nagyon érezhető filmjeiken, mely nemzethez tartoznak, Európa nagyon bekeményített horror téren legalább egy évtizede, ezt próbálom „extrém” rovataimmal bemutatni.

Laura (Belén Rueda) gyermekkorát árvaházban töltötte, melyet később felszámoltak. A nő már családjával megvásárolta a birtokot, hogy hátrányos helyzetű gyerekeknek adjon otthont és tanítsa őket, életét olyannyira meghatározta az árvaság, hogy HIV pozitív fiát is örökbe fogadta. Az árvaház megnyitása előtt egy titokzatos öregasszony, Beninga a kisfiú, Simón és az árvaház iránt érdeklődik. Simón, miután megtudja szülei örökbe fogadták kincskeresést rendez édesanyjának, kicserél tárgyakat, hogy végül a célponthoz vezessenek.

Az árvaház megnyitását egy kisebb álarcos mulatsággal kezdték, ahol feltűnt egy titokzatos, zsákmaszkos kisgyerek és Simónnak is nyoma vész. Természetesen a szülők összetörnek, azonnal nyomozást indítanak. Fél évvel később még mindig eredménytelenül, de reménnyel telve keresik fiúkat és a kutatás közben felfigyelnek pár természetfeletti jelre. Valaki kincskeresést rendezett, amilyet Simón édesanyjának. A kisfiú képzeletbeli barátai, kikről sokat mesélt, talán nem is voltak annyira képzeletbeliek, a nyomok Laurát egyre mélyebbre vezetik az árvaház múltjába.

Laura, miután a rendőrség megbukott a nyomozást illetően inkább támaszkodik a paranormális aktivitásra, amit egy ideje észlel, így felfogadja Aurórát és csapatát. A médiumot Geraldine Chaplin kelti életre és az ő jelenete a film igazi csúcspontja. Az atmoszféra egyszerűen vérfagyasztó úgy, hogy csak Aurora beszámolóját halljuk arról, amit lát, illetve erősödő gyereksírást. Az árvaház kegyetlen titkot rejt, mely megfejtése Laurára hárul, így talán fiát is megtalálhatja.

A Saint Ange-hoz hasonlóan itt is több szálat kezdtek meg, de tökéletesen ívelték, fűzték össze, hogy a végén egy szinte ok-okozati viszony keletkezzen közöttük. A film nagy része inkább drámai, tényleg nagyon szívbemarkoló, de a horrorisztikus elemek hátborzongatóak. A Pán Péterrel való párhuzamért pedig külön díj járna a forgatókönyv írónak. A producer egyébként Guillermo del Toro volt, mindenkinek csak ajánlani tudom, mestermű!Mint írtam a Saint Ange cikkben, a spanyolok elkészítették 2007-ben a maguk változatát, s bár nem találtam utalást sehol, hogy közük lenne egymáshoz a két mű több szempontban is nagyon hasonló. Az árvaház (El orfanato) a szép horrorok egyik ékes példája, érdekesség, hogy premierjén Cannes-ban a vége főcímdalt tíz percig álló ováció kísérte.

J. A. Bayona mesterművet tett le az asztalra, hihetetlen jól kombinálja a horror, a thriller, a dráma és a misztikum műfajait. A spanyol horrorok inkább a lélektannal, drámával operálnak, mintsem francia társaik, amik gore-ban utaznak, így nagyon érezhető filmjeiken, mely nemzethez tartoznak. Európa nagyon bekeményített horror téren legalább egy évtizede, ezt próbálom „extrém” rovataimmal bemutatni.

Laura (Belén Rueda) gyermekkorát árvaházban töltötte, melyet később felszámoltak. A nő már családjával megvásárolta a birtokot, hogy hátrányos helyzetű gyerekeknek adjon otthont és tanítsa őket. Életét olyannyira meghatározta az árvaság, hogy HIV-pozitív fiát is örökbe fogadta. Az árvaház megnyitása előtt egy titokzatos öregasszony, Beninga a kisfiú, Simón és az árvaház iránt érdeklődik. Simón, miután megtudja, hogy szülei örökbe fogadták, kincskeresést rendez édesanyjának: kicserél tárgyakat, hogy végül a célponthoz vezessék.

Az árvaház megnyitását egy kisebb álarcos mulatsággal kezdték, ahol feltűnt egy titokzatos, zsákmaszkos kisgyerek, és Simónnak is nyoma vész. Természetesen a szülők összetörnek, azonnal nyomozást indítanak. Fél évvel később még mindig eredménytelenül, de reménnyel telve keresik fiukat, és a kutatás közben felfigyelnek pár természetfeletti jelre. Valaki kincskeresést rendezett, amilyet Simón édesanyjának. A kisfiú képzeletbeli barátai, kikről sokat mesélt, talán nem is voltak annyira képzeletbeliek. A nyomok Laurát egyre mélyebbre vezetik az árvaház múltjába. Laura, miután a rendőrség megbukott a nyomozást illetően inkább támaszkodik a paranormális aktivitásra, amit egy ideje észlel, így felfogadja Aurorát és csapatát. A médiumot Geraldine Chaplin kelti életre, és az ő jelenete a film igazi csúcspontja. Az atmoszféra egyszerűen vérfagyasztó úgy is, hogy csak Aurora beszámolóját halljuk arról, amit lát, illetve erősödő gyereksírást. Az árvaház kegyetlen titkot rejt, mely megfejtése Laurára hárul, így talán fiát is megtalálhatja.

A Saint Ange-hoz hasonlóan itt is több szálat kezdtek meg, de tökéletesen ívelték, fűzték össze, hogy a végén egy szinte ok-okozati viszony keletkezzen közöttük. A film nagy része inkább drámai, tényleg nagyon szívbemarkoló, de a horrorisztikus elemek hátborzongatóak. A Pán Péterrel való párhuzamért pedig külön díj járna a forgatókönyv írójának. A producer egyébként Guillermo del Toro volt, mindenkinek csak ajánlani tudom, mestermű!

Szerintem: 10/10

IMDb | mafab