Nem normális gyerekekkel eddig is jól el voltunk látva (TV-ből kimászó fekete hajú kislány, körbepörgő fejű csajszi, köcsögösködő taknyosok stb.). Mostani történetünk címszereplője azonban közülük is kiemelkedik: ő ugyanis egy 21 éves kisbaba! Testileg felnőtt, szellemileg azonban egy egyéves gyerek szintjén van. Azaz cumisüvegből iszik, gügyög, négykézláb mászik és járókában alszik. Amiből ráadásul ki sem tud jönni, bár ennek megvan az oka, mint később látni fogjuk. Ja és persze pelenkázni is kell.

Rendkívül ritka eset, ezt a családhoz kirendelt szociális munkás nő is így gondolja. Pontosabban nem is kirendelt, hanem ő maga jelentkezett, hogy ezzel a gyerekkel (is) szeretne foglalkozni. Nagy lelkesedéssel és buzgalommal veti be magát a munkába, ami később átcsap egy nehezen türtőztetett megszállottságba. Ez eleinte felfogható a munkába való menekülésnek (ismeretlen okból súlyos bűntudat gyötri a férjével kapcsolatban) meg bizonyítási vágynak, mert szerinte a korábbi segítők nem tettek meg mindent, másrészt a rendkívül erős ellenszél csak még jobban fűti az elszántságát: a főnöke is megfeddi, hogy a többi esetet sem kellene emiatt elhanyagolnia, de ez csak apróság a "kisfiú" családjához képest.

Van ugyanis két zizzent nővér, plusz a három gyereket a testi és lelki elnyomása alatt tartó anyuka. A három gyerek három különböző férfitól van, és mind a három elhagyta, az utolsó közvetlenül a fiú születése után. Jövedelmük annyi, amennyit az államtól kapnak a fiú után, ezért érthető az ellenállás, amikor a segítő felveti, hogy szerinte Baba képességei fejlettebbek annál, mint amit mutat, ezért akár egy speciális klinikán is foglalkozhatnának vele. (Ja igen, a fiú neve csak egyszerűen "Baba"; még egy basset hound kéne ide Los Angelesből.) De mint látni fogjuk, a családnak megvannak a saját, válogatott módszerei a fiú fegyelmezéséhez (pl. sokkoló), ezzel is visszafogva a lehetséges szellemi fejlődését. És akkor az egyik nővér éjszakai látogatásairól a gyerekszobában még szó sem esett.

Mindkét fél hamar rájön a másik szándékára, bár a család érzi, hogy a munkafeladat buzgó teljesítése mellett kell még lennie valami indítéknak, ami mozgatja a segítőt. Akit még az sem tántorít el, hogy a Babával korábban foglalkozók közül többen is eltűntek, a rendőrség meg természetesen nem talált semmit.

A történet a gyerekért való küzdelmet viszi végig. A film első (nagyobbik) fele a karakterekről szól, itt a cselekmény még elég lassan halad, aztán a családnak egyszer csak elege lesz az "önzetlen" segítségből, és ott felpörögnek az események. Mivel a film inkább thriller, vér meg ijesztgetés nem sok lesz, de itt nem is a gore a lényeg, hanem a bizarr főszereplő és az őt körülvevő romlott légkör. A színészek mindegyike kiválóan teljesít, élén a Babát alakító David Mooney-val, aki 32 évesen alakítja a 21 éves "csöppséget" (bár a hangját elvileg lecserélték utólag). Más emlékezetes szerepe ezen kívül nem volt, de hát másokkal is előfordult már, hogy megmaradtak gyerekszínésznek (hahaha).

Technikailag rendben van a film, a zenét egy icipicit gyengébbnek éreztem a szokásosnál. Kisebb tartalmi hibák akadnak, pl. Baba nem tud kimászni a járókából, viszont a földön hasalva felágaskodik és kinyitja az ajtót. Azaz, ha az egyiket megtanulta (illetve a valószínű tiltás ellenére megteszi), mennie kellene a másiknak is. Szóval, ha nagyon szigorúak akarunk lenni, mondhatjuk, hogy a film nem nőtte ki a gyerekbetegségeit (hahaha), de ezek eltörpülnek a pozitívumok mellett.

Ha már pozitívumok... Én sose titkoltam rajongásomat a csavaros befejezéseket illetően, és akár már a film elején lelkesen keresem magamban a választ, hogy "na ebből vajon mit hoznak ki?". Láttunk már jó pár döbbenetes, áll-leejtős befejezést, de ez szerintem még a veteránokra is agyzsibbasztó hatással lesz. Nyomatékosan kérek mindenkit, aki már látta, hogy hallgasson róla, és ne spoilerezze el. Tessék szépen végignézni, mert igazán baba kis film ez :-)

8/10

IMDb | mafab