A posztapokaliptikus filmek nem nevezhetőek egy kaptafára készülő alkotásoknak. Akad köztük, amelyben egy betegség, zombik, gazdasági összeomlás, háborúk, meterorbecsapódás a kataklizma forrása, de még olyan is előfordul, hogy egyszerűen csak köddé válik az emberiség, és egy szereplő marad az egész Földön.

Viszont valahonnan ez a stílus is elindult, vagy talán jobb kifejezés, hogy valami ezt is népszerűvé tette. És bár nagyon szeretném elmesélni, hogy miért is tartom a műfaj kiindulópontjának Mary Shelley Az utolsó ember című könyvét (ő követte el a még híresebb Frankensteint is!!!), de mégsem teszem. Az igazat megvallva, a rengeteg vízió közül mindig az atomháború tűnt a leginkább félelmetesnek. Talán az utóhatásai, talán az azt megelőző pánik és rettegés, amely a Másnap című filmben csontig hatoló élményt okoz a nézőben, de mégis kézzelfogható dolog, ami bármikor bekövetkezhet.

Ennek egyik előfutára volt az 1959-es On the Beach című film, mely egy tengeralattjáró kétségbeesett útját és Ausztrália lassú halálát mutatta be egy globális nukleáris holokauszt után. Apropó Ausztrália. A stílust mondhatni tökélyre fejlesztette egy George Miller nevű ausztrál rendező, aki egy bizonyos trilógiával örökre megváltoztatta a posztapok filmek megítélését. Ez pedig nem más, mint a Mad Max.

Mad Max (1979)

Igazán ez a film nem nevezhető klasszikus értelemben posztapok filmnek. Sokkal inkább a disztópia műfaját erősíti, de nyomokban már tartalmazza mindazt, amely a későbbi folytatás erősségei közé tartozik. Nyers és erőszakos. A saját korában több országban is tiltólistán volt, mert tartalma és annak megvalósítása durván feszegette az akkori nézők ingerküszöbét.

A helyszín Ausztrália, valamikor a közeljövőben. A gazdaság, a kormány gyakorlatilag megszűnt. Az alapvető élelmiszerek, a benzin, de minden egyéb is nehezen beszerezhető. A nagyobb városokban ugyan még van élet, de az országutakat már motoros bandák uralják, akik ellen az egyedüli védvonal a Main Forca Patrol (MFP), akik gyors autóikkal igyekeznek megfékezni az erőszakhullámot. Közéjük tartozik Max Rockatansky, aki talán a legelszántabb, mégis az egyik leginkább hezitáló tagja a testületnek. Kétségei vannak, mert családja van. És a film cselekménye is eköré épül, hiszen félelme valósággá válik, és elveszíti a szeretteit. Innentől válik az addigi törvénytisztelő és családját tiszta szívvel szerető rendőrből "Mad" Maxszé, az országúti igazságosztóvá, aki Ford Falcon XB V8 Interceptorjával ered a gyilkos banda nyomába, hogy beteljesítse a bosszúját.

A film leginkább egy ódivatú westernfilmre emlékeztet, hiszen a cselekménye is azokra épít. Végy egy becsületes főszereplőt, adj hozzá egy olyan ellenfelet, aki tesz róla, hogy leszámolás legyen a vége, és megkapod a tökéletes bosszúfilmet. Erre és az őrületre az alábbi remekbe szabott szövegrészlet is rávilágít, amikor is Max a legutolsó bandataggal készül leszámolni, és olyan helyzetbe hozza, ahonnan kissé nehéz a menekvés, és amelyhez "segítséget" is ad, egy fémfűrész formájában: „A bilincs lánca edzett acélból van, ha elég ügyes vagy, tíz perc alatt átvágod, de ha biztosan életben akarsz maradni, a bokádat vágod el, mert ahhoz öt perc is elég.”.

A főszereplő az addig teljesen ismeretlen Mel Gibson volt, aki a rossz nyelvek szerint egy kocsmai verekedés után jelent meg a film castingján, és a külsejével azonnal eladta magát a rendező Millernek. Ez a mozi azonban nem lett azonnal világsiker, sőt, leginkább az ügyes marketingnek köszönheti, hogy mégis eljutott a mozinézőkhöz. Megkerülhetetlen klasszikus, ami a második epizóddal kiegészülve egy apró szeletét adja a filmtörténelemnek.

9/10

IMDb | mafab

Mad Max 2 - Az országúti harcos (1981)

Istenigazából számomra ez volt a csúcspontja a szériának. Minden szempontból alapműnek tekinthető, amely évtizedekre bebetonozta a stílusról alkotott képet. A járművek, a túlélők kinézete és a folyamatos öldöklő harc éppúgy lételeme volt, mint Max antihős figurája, amely később rengeteg hasonló filmben visszaköszönt.

5 év telt el az első film eseményei óta. A világot felperzselte az atomháború, és a túlélők egymással harcolnak a megmaradt javakért. Max azonban a múlt egy csipetnyi mementójaként magányosan rója az utakat, régi szolgálati kocsijával és megtépázott egykori egyenruhájában. Mint később kiderül, az üzemanyagnak híján van, de egy olajfinomító képében megkapja az esélyt, hogy folytathassa vándorútját.

Azonban, ahogy az lenni szokott, a hírek alacsonyan szállnak, és mások is szemet vetnek a benzin ígéretével kecsegtető közösségre. A sztori további részletezése nélkül annyit elárulhatok, hogy Max innentől lép a hőssé válás rögös útjára, és újra visszazökken oda, amelyről azt hitte, elveszett: a kötelességtudatához.

Gibson itt az első részhez képest sokkal kevesebbet beszél, de gesztusai és viselkedése mind kiemelik a filmből, és mint említettem, ez az alakítása lett a későbbi posztapok héroszok egyik legfőbb forrása is. Az ellenfelei jobbára szedett-vedett martalócok, akiknek a kinézete annyira szürreális, de mégis állatias, hogy a néző kétségek nélkül elhiszi, hogy bizony sokan akadnának, akik a féktelen erőszakot választanák a józan ész helyett.

Fontos még kiemelni a mozi utolsó harmadában látható autós üldözést. Ez is egyfajta klasszikusnak tekinthető, hiszen a benne található járművek mind egy-egy tipikus posztapok közhellyé válták később. Egyúttal a Resident Evil 3 című filmben a túlélők konvoja épp ennek a gépkavalkádnak állít emléket, megtartva a a tankerkamion-iskolabusz felállást.

Akárhogy is próbálnám elmagyarázni, hogy miért is jó ez a film, ezt látni kell ahhoz, hogy az ember értse, miért is kezelik kultfilmként, és hogy az általa látott filmekben vajon mely jelenetek is köszöntek vissza a Mad Max 2-ből.

10/10

IMDb | mafab

Mad Max 3 - Az igazság csarnokán innen és túl (1985)

Ez az a film, amelyet nem kellett volna elkészíteni. Pozitívumai ugyan akadnak, de az összképet jelentősen lerontja a korábbinál sziruposabb történet és a film felétől tapasztalható erőteljes "családi film"-hangulat.

A második filmhez képest 13 évvel később veszi kezdetét a történet. Az emberek már nem emlékeznek a régi, civilizált világ vívmányaira. Max is egy tevehajtotta kocsival vándorol, mert a benzin már rég nem forog közkézen. Azonban egy váratlan támadás és a járműve elvesztése egy furcsa helyre, Cserevárosba vezeti. Ide viszont csereáruk híján csak úgy léphet be, ha beszél Nénivel, a város vezetőjével, akinek van egy ajánlata a számára. A közösségnek is csak nagy jóindulattal nevezhető településen van elektromosság, de mindezt egy VelőVerő nevű alak uralja. Velő az ész, aki létrehozta a metán átalakításáért felelő gépeket, és törpe termete miatt őt védelmezi Verő, akinek fémsisakján ül a pökhendi gépész.

Nagyjából ez volt az a pont, ameddig élvezhető volt a film a számomra, ugyanis Max kalandjai a kétségkívül látványos harc után egyszerűen értelmetlenné és a karakterhez mérten hiteltelenné válnak. Sajnos Miller elkövette azt a hibát, hogy egy gyerekcsapat képében ismét hősies szerepet szánt az egykori rendőrtisztnek, de épp ettől is vált lapossá és giccsessé az egész mozi.

Ez egyfelől érthető lenne, hiszen a rendező, az akkor már szupersztárnak számító Gibsonnal, olyan filmet akart összehozni, ami végre meghódítja Amerikát. Sajnos azonban ez a kreativitás, az atmoszféra és maga a sorozat szellemiségének a rovására ment. Ezért is fordulhat elő az, hogy sok rajongó ezt a mozit inkább megveti, semmint hogy az első két résszel egy lapon említse.

5/10

IMDb | mafab

Mad Max: Fury Road (2015)

És íme, a jelen. Miller hosszú évek és rengeteg balul elsült forgatási nap után végre elkészítette Max legújabb kalandját. Sajnos az előzetes csak a látványt emelte ki, ami kellően visszaadta a második filmben látott elborult légkört, és ad némi reményt, hogy az ikonikus karakter és film végre kap egy méltó folytatást. Ugyan sokan felhördültek, hogy Max szerepében nem Mel Gibsont láthatjuk, de úgy hiszem, hogy Tom Hardy van annyira remek színész, hogy be tudja tölteni ezt az űrt. Személy szerint repesve várom ezt a filmet, és szívből remélem, hogy jól sikerül majd. :)