Silent Hill: Downpour

A Silent Hill következő - szám szerint 8. darabja - 2012. márciusában lett kiadva. A fejlesztő Vatra Gamesnek mindössze egy játéka volt abban az időben, így aztán hatalmas fába vágták a fejszéjüket azzal, hogy elvállalták sokunk kedvenc horrorsorozatának folytatását. Ráadásul a Homecoming sikertelenségét látva azt ígérték, hogy a rajongók ezúttal valami olyat kapnak, amire már régóta várnak: a Downpour visszanyúl a gyökerekhez. A nyomás tehát nagy volt, lássuk azonban, hogy mit is sikerült elénk tárniuk.

Főhősünk ezúttal egy fegyenc, egészen pontosan Murphy Pendleton, akit épp egyik börtönből a másikba szállítanak. Természetesen most sem tudták megállni, hogy ne legyen meg a kötelező baleset Silent Hill mellett, melynek eredményeként Murphy magára marad, és pechjére múltja sem éppen kristálytiszta, így aztán sejthető, mikre is számíthat barangolásai közben.

Hangulatában inkább horrorisztikus, mint a Homecoming, viszont nagyon messze elmarad a Shattered Memories mögött. A már védjeggyé vált ködöt ugyan most is megtartották, ám mellette megjelent az eső is, mint hangulati elem. Ez nem mondom, hogy rossz húzás volt, de én személy szerint ragaszkodom a ködhöz Silent Hillben.

Természetesen ezúttal már ismét felvehetjük a harcot az ocsmányságokkal, viszont jobban tesszük, ha megfontoljuk, milyen célszerszámot is használunk a folyamathoz. Ugyanis már megint megjelent az az átkozott tárgylimit, ráadásul még szigorúbban, mint a The Roomban: vagy egy lőfegyvert és egy közelharci fegyvert viselhetünk, vagy csak két lőfegyvert, közelharci nélkül. Ez így persze rendkívül realisztikus, igen, pont mint az, hogy létezik egy város Észak-Amerikában, ami elnyeli az embereket. Félreértés ne essék, nincs bajom az újításokkal mindaddig, amíg azok nem gátolnak a játékélményben, vagy legalább nem rontanak az eddigi színvonalon, ezzel a tárgylimittel viszont sehogy nem tudok zöld ágra vergődni. Ami azonban tetszett, az a mellékküldetések megjelenése. Ezek megoldása természetesen nem kötelező, de hangulatépítő, és segít még inkább elmerülni a Downpour világában.

Muszáj megemlíteni a játék zenéjét is, ugyanis sajnálatos dolog történt: az eddigi összes SH-zenéért felelős Akira Yamaoka úgy döntött, hogy távozik a Konamitól (habár nagyon úgy néz ki, hogy a Silent Hillsben ismét ő komponál majd), így aztán új zeneszerzőt köszönthetünk Daniel Licht személyében. Szerencsére jól megállta ő is a helyét, aki nem tudja, hogy Yamaoka úr már nincs a Konami kötelékeiben, annak valószínűleg fel sem tűnik a váltás.

Most pedig ejtsünk szót a Downpour legnagyobb hibájáról: csak Xboxra és Playstation 3-ra jelent meg, ez pedig nem túlzás, hogy több tízezer játékost vont meg a lehetőségtől, hogy kipróbálja. Arról nem is beszélve, hogy egy rendkívül szimpatikus hiba folytán az ember mentései szeretnek csak úgy eltűnni. Ez különösen akkor kellemes, ha valaki már órákat beleölt a játékba, és szeretné folytatni késlekedés nélkül. Nos, ilyenkor nincs mit tenni, lehet az egészet elölről kezdeni.

Ahogy azt már megszokhattuk, ismét több módon zárulhatnak az események, ezúttal 6 végkifejletet kaphatunk, amik között szégyen, de nincs UFO-befejezés, bár egy "Meglepetés" nevű vicclezárás ezúttal is helyet kapott.

A Downpour tehát egy minőségi, jól felépített játék, itt-ott néhány változással fűszerezve. Mivel azonban kedvenc sorozatunknak hamarosan ismét érkezik egy folytatása, így szó nélkül nem mehetünk el az mellett sem. Ez lesz a pillanatnyilag 2016-ra bejelentett Silent Hills.

Silent Hills

A széria legújabb darabjának beharangozója 2014. augusztusában jelent meg PlayStation 4-re. Az egyszerűen csak P.T.-nek (Playable Teaser) elnevezett kis szösszenettel nekem is volt szerencsém játszani, és azt kell mondjam, elégedett vagyok.

Mindenféle bevezető nélkül ébred fel legújabb - egyelőre ismeretlen - főhősünk egy sötét szobában. A teremből kisétálva egy kis lakásban találja magát, ahonnan látszólag nincs kiút. A folyosókon kóvályogva aztán szembesülnie kell azzal, hogy rajta kívül van még valaki, pontosabban valami a házban, egészen pontosan egy halott anyuka szelleme. A kísértetasszony aztán nem nézi jó szemmel az idegen itt tartózkodását, viszont szerencsétlen férfi képtelen kitalálni abból a szürrealisztikus rémálomból, amiben találta magát. Megvan itt minden, amit a horrorokban megszokhattunk: önmagukba visszanyíló folyosók, hosszú, fekete hajú szellemnők, kísértetház.

Ha valaki sikeresen teljesíti ezt az interaktív beharangozót - ami segítség nélkül valahol a lehetetlen környékén mozog -, akkor jutalmul megtekintheti a Silent Hills intróját, amiből kiderül a mára már szinte mindenki által tudott hír: az új főhőst a The Walking Dead Daryljéről, azaz Norman Reedusról mintázták, aki természetesen hangját is kölcsönözni fogja a főszereplőnek.

Az első, ami rögtön szembetűnik a játék próbálgatásakor, az a gyönyörű grafika. Vitának nincs helye, független attól, hogy a grafika elsődleges vagy másodlagos szerepet tölt be a szemünkben, el kell ismernünk: a Silent Hills borotvapenge éles textúráival még megrázóbbá, még rémisztőbbé varázsolja az amúgy sem gyenge idegzetűeknek készült környezetet. A torz kisbaba látványa a csapban még a legedzettebb játékosok idegeit is megtépázhatják, hihetetlen beteg az egész környezet. A kis gonoszságokat pedig még meg sem említettem. Teljesen nyugodtan sétálok át huszadszorra ugyanazon a folyosón, már épp kezdem elunni magam, erre előtűnik a semmiből a szellemnő, és rohan, mármint lebeg felém őrült módjára, én meg győzöm csitítgatni a szívemet, közben meg nyomkodni a kontrollert (csak összehasonlításképp: egyetlen arcizomrándulás nélkül vittem végig az Amnesiát és az Outlastot).

A játék készítését Hideo Kojima vezérli, akinek többek közt a Metal Gear-sorozatot köszönhetjük. Vele kapcsolatban felemás érzéseim vannak. Míg a Metal Gearekkel hibátlan munkát végzett, addig nem tudom, hogy Silent Hill elborult világában is megállja-e majd a helyét, hisz a két sorozat stílusa eltérőbb már nem is lehetne.

Érdekesség, hogy a P.T.-ben megjelenített 7780s Studios egy nem létező fejlesztő, nevét pedig egy japán területről kapta, ami szó szerinti fordításban így hangzik: "Csendes hegyek" (Quiet Hills). Valójában a Kojima Productions felelős a Silent Hills elkészültéért.

Személy szerint kíváncsian várom, hogy ezúttal mivel rukkolnak elő a készítők, és hogy vajon képesek lesznek-e egy magasabb szintre emelni a már így is bivalyerős szériát. Bízzunk benne, hogy Kojima úr nem fog csalódást okozni. Az eddig látottak alapján egy piszokmód erős részre számíthatunk; ha csak a felét őrzi meg annak, amit a P.T-ben láthattunk, már akkor is az egyik legbetegebb Silent Hillre számíthatunk. Csak így tovább!

Ezzel pedig végeztünk a legfontosabb Silent Hill-részek áttekintésével, azonban jövő héten még egy ezzel foglalkozó cikk várható. Hisz hogy is lehetne méltóbban lezárni egy cikksorozatot, mint egy toplista összeállításával…?