Rendezte: Neil Marshall
Az elmúlt tíz évben kevés ilyen sikeres horrorfilm készült. Talán mert ritka az olyan horror, amit bátran beengednek a mozikba (vagyis több nézőhöz jut el), és még kellően brutális is egyben. Én pedig csak egyetérteni tudok, hiszen az alábbi mű pofonegyszerű történettel rendelkező, ám annál zseniálisabb alkotás.
Történetünk főszereplője Sarah (Shauna Macdonald), aki a barátnőivel minden évben részt vesz egy extrém kirándulásban. „Idén” egy barlangtúrát terveznek, jelen esetben azonban nem csak a baráti kötelékek miatt indulnak útnak, hanem egy szörnyű tragédiát igyekeznek feldolgozni. A túra során azonban beomlik a bejárat, így találniuk kell egy másik kiutat, a keresés során azonban ráeszmélnek, hogy mások is vannak a barlangban. Olyan lények, melyek alkalmazkodtak a körülményekhez, és nem mellesleg éhesek.
Ez egy zseniális film. Nem tökéletes, mivel a felvezetés túlságosan hosszú, mondhatni túl sok idő megy el a barlang felderítésére. Persze éreztetik velünk, hogy itt valami durva fog történni, de lehetett volna feszesebb is. Viszont, miután beindul, nincs megállás. Megkapjuk azt, amire egy horrorrajongó vágyik. A film sikere részben abból adódik, hogy bár nagy teret kap a gore, mégis képes félelmetes lenni. Ebből a szempontból az éjjellátó kamerával készült felvételeket csak dicsérni tudom. A lények kinézete telitalálat. Nincs bennük semmi eltúlozva. Emberi kinézetüket pont megfelelően torzítja el a denevérszerű fej. Láthatjuk őket enni is, ami szintén nagyon pofás lett.
A film technikai megoldásaira sem lehet panaszkodni. Minimalista, ám a barlangok változó belső terét nagyon jól sikerült ábrázolni. Néha hihetetlenül szűk járatokat láthatunk, melyet a kamera mozgásának korlátozásával sikerült éreztetni. Emellett a fény hiányát is jól sikerült éreztetni, néhol azonban az élvezeti faktorból sajnos elvesz, hiszen pont a sötétség miatt nem mindig tudjuk követni az eseményeket.
Nem mellesleg ez a film az ékes bizonyítéka, hogy a csak nőkből álló színészgárda nem egyenlő egy rinyaliba-találkozóval. Itt a lányok a kezükbe veszik az irányítást, ami még életszerűbbé teszi a karaktereket, hiszen a túlélési ösztön mindenkiben megvan, a csákányokkal pedig könnyen ki lehet végezni a kis rohadékokat. A karakterek egyébként mind színesek és a maguk módján szimpatikusak. Természetesen a magánéleti problémák is előkerülnek, amivel fokozzák az egymás közt kialakuló feszültséget.
Többet nem is tudok mondani a filmről. Alighanem mindenki látta már, aki pedig nem, az sürgősen pótolja be. A 2009-es folytatást azonban messzire kerülje mindenki.
Érdekesség, hogy a legutóbb kijött Tomb Raider-videójátékban felhasználták a film egyik híressé vált jelenetét.
Értékelés: 8/10