A The Fourth Kind (Negyedik típusú találkozások) Olatunde Osunsanmi (Etat, The Cavern) filmje, amelynek központjában egy pszichológusnő és családja, valamint az életüket felforgató idegenek állnak.

A film kezdetén Milla Jovovich egy kis intróban közli a nézővel, hogy amit lát, az a valóság rekonstruálása, a filmben látottak megtörtént esetet dolgoznak fel. Később ennek alátámasztására found footage jelleggel láthatunk jeleneteket a "valóságból".

A történet főszereplője Dr. Abigail "Abby" Tyler (Milla Jovovich), aki pszichológusként, hipnoterapeutaként keresi kenyerét az alaszkai Nome városában. 2000 augusztusában Abby férje rejtélyes gyilkosság áldozata lesz, így egyedül kényszerül felnevelni két gyermekét. Rendelőjében hipnózis alá veti betegeit, akik mind hasonló problémával keresik fel, azonban az egyik esetben elszabadul a pokol és meg kell szakítani a terápiát, mivel a kliens (Tommy) rohamot kap, miközben, hasonlóan más páciensekhez, egy bagolyról és az otthonába látogató lényekről motyog. A balul elsült kezelés után üt be az igazi krach, mivel a rendelőből feldúltan távozó Tommy éjjel kiirtja az egész családját, közben egy sumer mondatot ismételget ordítva, mondván, választ szeretne kapni, mit jelent, ezek után pedig fejbelövi magát. A történet innentől válik igazán pörgőssé, hiszen Abby szép lassan kezdi összerakni a képet, ami gyökeresen megváltozatja a saját és a környezete életét.

A filmben nagyon jól elosztott módon végig jelen van a feszültség, egyfajta izgalmasan nyomasztó hangulattal ötvözve, amit jócskán segítenek a néha szürreális képi ábrázolásmódok. Annak ellenére, hogy viszonylag gyorsan rátér a tárgyra, nem tűnik egyáltalán elkapkodottnak, összecsapottnak. A karakterek, bár első hallásra akár közhelyesnek is tűnhetnek (szkeptikus rendőr, idegroncs pszichológus, mindig nyugodt kutató-író), jól megformáltak. Külön pont jár véleményem szerint a sumer-ősi idegen vonal beleszövéséért, ami kicsit kizökkenti a nézőt az átlagos ufós filmekben található "jönnek az idegenek és kész"-sztorivonalból. Akit érdekelnek a filmben elhangzó sumer mondatok, az itt utánuk nézhet. Szintén jó pont, hogy, bár a sumer nyelvet csak részben tudja a mai tudomány értelmezni, nem rendelkezünk teljes szótárral, ennek ellenére a készítők mégis próbálkoztak néhány épkézláb mondat összeállításával. A pozitívumok közé sorolható még a történet zárása, ami nyitva hagy sok mindent, gondolkodásra is késztetheti a nézőt, mindenki levonhatja a konklúziót, ki-ki a maga világnézete szerint.

A történet hátteréről röviden: a film elején elhangzik a fent említett kis hangulatkeltő, amit már-már minden mai "valamirevaló" horror elején megkapunk, azonban, eltérően sok-sok más alkotástól, itt valóban van alapja a sztorinak. A hatvanas évektől kezdve több tucat ember tűnt el rejtélyes módon az Alaszkában található Nome kisvárosából. Az ügyet az FBI is vizsgálta, végül 2006-ban lezártnak tekintették az ügyet. Az indoklás a "túlzott alkoholfogyasztás miatti balesetek" volt, de felmerült még a továbbiakban egy esetleges helyi sorozatgyilkos szerepe is, utóbbira azonban semmilyen nyom nem utalt, még kevesebb, mint az alkoholos verzióra. Az osztott képernyős found footage újítás pedig olyan jól sikerült, hogy még a CNN-en is megjelent egy cikk, ami a képsorok valódiságát firtatta.

A filmet mindenkinek tudnám jó szívvel ajánlani, legfőképp persze az ufós történetek rajongóinak, de úgy gondolom, bárki számára szórakozást jelenthet, akár kedvenc műfaja a horror/sci-fi, akár nem.

Értékelés: 10/10

IMDb | mafab