Az 1999-es Névtelenek (Los sin nombre/The Nameless) Jaume Balagueró egyik első filmjei közé tartozik, a rendező volt felelős a [Rec] első két illetve negyedik részéért és a mesteri Amíg alszol thrillerért, így az elvárások igen nagyok, de előre leszögezem, most sem kell csalódnia a nézőnek.

Az 1999-es Névtelenek (Los sin nombre/The Nameless) Jaume Balagueró egyik első filmjei közé tartozik, a rendező volt felelős a [Rec] első két, illetve negyedik részéért és a mesteri Amíg alszol thrillerért, így az elvárások igen nagyok, de előre leszögezem, most sem kell csalódnia a nézőnek.

Igazán erős és merész jelenetsorral veszi kezdetét a film. a rendőrség egy brutálisan megkínzott, szinte azonosíthatatlan kislány holttestét találja meg kiben az elrabolt Angelat vélik felfedezni. Mivel a hullát csersavval összeégették és minden egyéb azonosítási pontot tönkretettek rajta, a lány csontozati elváltozására támaszkodhatnak, a holttestnek és Angelának is rövidebb volt az egyik lába a másiknál. A nyitójelenet megteremti azt a gyomorforgatóan nyomasztó atmoszférát, mellyel a játékidő egésze operál.

Öt évet ugrunk az időben. Claudia (Emma Vilarasau) elvált férjétől, mivel egyikük sem tudta feldolgozni lányuk elvesztését, a nő gyógyszereken él, munkájában is hanyagul teljesít. Angela halálának ötödik évfordulóján azonban megcsörren a telefon és egy ismerős hang szól bele: Angela hívta fel édesanyját, hogy igazából életben van és siessen segítségére. A titokzatos hívó kiinduló nyomot is megad, Claudia keresse fel az elhagyott szanatóriumot, a tengerparton, ahova gyakran jártak a kiskorában. A szanatóriumban döntő bizonyítékot vél felfedezni az anya, talál egy speciális cipőt, ami a rövidebb lábra volt való, de kamaszméretben.

A film minden szereplője úgy tűnik, hogy a saját hatáskörében mozgolódik, nem érintkeznek egymással, de természetesen a végén minden összefonódva alkot majd egy nagy egészet. Ez igaz a hirtelen, oda nem illőnek tűnő álomszerű bevágásokra is.

Claudia a talált bizonyítékokkal felkeresi a már leszerelt Massera nyomozót, aki anno lánya ügyében nyomozott, és elmeséli az eleinte szkeptikus férfinak a történteket, akit szintén a cipő fog meggyőzni. A rendőrséget kikerülve magánnyomozásba kezdenek, amibe besegít egy fotós Quiroga is, a nyomok pedig egy bizonyos vallási szektához vezetnek, akik „névteleneknek” hívják magukat, és a tökéletes gonosz eszenciájának létrehozása volt a céljuk a fájdalmon keresztül.

Én úgy gondolom, hogy a klasszikus Mártírok ennek a filmnek az analógiájára épült, rengeteg egyezést lehet felfedezni mind a szekta, mind a szereplők között, a fanatikusok vezéréről nem is beszélve. Santini, a „névtelenek” vezetője börtönbüntetését tölti, az ő jelenete a film abszolút csúcspontja. A férfi egyszerűen vérfagyasztó, mintha Hannibal Lectert Charles Mansonba oltották volna.

A hideg és kissé sötét fényképezés csak tetézi a hangulatot, melyre igen erős jelenetek tesznek még egy lapáttal. Szerintem egy meglepően érdekfeszítő horror-thriller a Névtelenek, jó színészi alakításokkal, és rendezői munkával. A történet eredeti, és átgondolt, a vége pedig az egyik legmegdöbbentőbb filmes befejezés. Mindenkinek ajánlom.Az 1999-es Névtelenek (Los sin nombre/The Nameless) Jaume Balagueró egyik első filmjei közé tartozik, a rendező volt felelős a [Rec] első két, illetve negyedik részéért és a mesteri Amíg alszol thrillerért, így az elvárások igen nagyok, de előre leszögezem, most sem kell csalódnia a nézőnek.

Igazán erős és merész jelenetsorral veszi kezdetét a film. A rendőrség egy brutálisan megkínzott, szinte azonosíthatatlan kislány holttestét találja meg, akiben az elrabolt Angelát vélik felfedezni. Mivel a hullát csersavval összeégették, és minden egyéb azonosítási pontot tönkretettek rajta, a lány csontozati elváltozására támaszkodhatnak, a holttestnek és Angelának is rövidebb volt az egyik lába a másiknál. A nyitójelenet megteremti azt a gyomorforgatóan nyomasztó atmoszférát, mellyel a játékidő egésze operál.

Öt évet ugrunk az időben. Claudia (Emma Vilarasau) elvált férjétől, mivel egyikük sem tudta feldolgozni lányuk elvesztését. A nő gyógyszereken él, munkájában is hanyagul teljesít. Angela halálának ötödik évfordulóján azonban megcsörren a telefon és egy ismerős hang szól bele: Angela hívta fel édesanyját, hogy igazából életben van és kéri, hogy siessen segítségére. A titokzatos hívó kiinduló nyomot is megad: Claudia keresse fel az elhagyott szanatóriumot, a tengerparton, ahova gyakran jártak kiskorában. A szanatóriumban döntő bizonyítékot vél felfedezni az anya, talál egy speciális cipőt, ami a rövidebb lábra volt való, de kamaszméretben.

A film minden szereplője úgy tűnik, hogy a saját hatáskörében mozgolódik, nem érintkeznek egymással, de természetesen a végén minden összefonódva alkot majd egy nagy egészet. Ez igaz a hirtelen, oda nem illőnek tűnő álomszerű bevágásokra is. Claudia a talált bizonyítékokkal felkeresi a már leszerelt Massera nyomozót, aki anno lánya ügyében nyomozott, és elmeséli az eleinte szkeptikus férfinak a történteket, akit szintén a cipő fog meggyőzni. A rendőrséget kikerülve magánnyomozásba kezdenek, amibe besegít egy fotós, Quiroga is, a nyomok pedig egy bizonyos vallási szektához vezetnek, akik „Névteleneknek” hívják magukat, és a tökéletes gonosz esszenciájának létrehozása volt a céljuk a fájdalmon keresztül.

Én úgy gondolom, hogy a klasszikus Mártírok ennek a filmnek az analógiájára épült, rengeteg egyezést lehet felfedezni mind a szekta, mind a szereplők között, a fanatikusok vezéréről nem is beszélve. Santini, a „Névtelenek” vezetője börtönbüntetését tölti, az ő jelenete a film abszolút csúcspontja. A férfi egyszerűen vérfagyasztó, mintha Hannibal Lectert Charles Mansonba oltották volna. A hideg és kissé sötét fényképezés csak tetézi a hangulatot, melyre igen erős jelenetek tesznek még egy lapáttal. Szerintem egy meglepően érdekfeszítő horrorthriller a Névtelenek, jó színészi alakításokkal, és rendezői munkával. A történet eredeti és átgondolt, a vége pedig az egyik legmegdöbbentőbb filmes befejezés. Mindenkinek ajánlom.

Szerintem: 8/10

IMDb | mafab