Vajon a franciák hogyan közelítik meg a zombiapokalipszis témáját? Erre a kérdésre ad választ a ***2009-es A horda (La Horde)***, mely pont azt hozza, amit a néző várna egy francia filmtől, mérhetetlen gore és erőszak, minőségi tálalásban.

Vajon a franciák hogyan közelítik meg a zombi-apokalipszis témáját? Erre a kérdésre ad választ a 2009-es A horda (La Horde), mely pont azt hozza, amit a néző várna egy francia filmtől, mérhetetlen gore és erőszak, minőségi tálalásban.

A nyitányban egy rendőri temetésen találjuk magunkat, egy maffia leszámolás áldozatává vált a rendőr, kinek társai bosszút esküdtek özvegyének és emlékének. Titkon, a banda nyomába erednek, hogy véres revansot vehessenek, de a küldetés balul sül el. Épp egy spicli faggatás közepén törnek rájuk, de rá kell jönniük keményfába vágták a fejszéjüket, de a legnagyobb gondot mégsem az élők fogják okozni.

Zseniális ötlet, hogy a központi veszélyt felülírja egy még nagyobb, mely ellen csak és kizárólag együttes erővel lehet felvenni a versenyt. Hőseink egy csapásra a zombi-apokalipszis közepén találják magukat és fel kell venniük a harcot a szuper gyors és erős halottak seregével. Sosem szerettem azokat a filmeket, melyekben a zombik léhák és lassúak, nem érződik a fojtogató fenyegetettség. Ebben az esetben viszont pont az ellentétét láthatjuk, az élőhalottak gyorsabbak az embernél és sokkal erősebbek is, ha hordában támadnak szinte képtelenség megmenekülni előlük.

Ebből az intenzitásból adódik a film igazi francia jellegzetessége, kevés ilyen erőszakos vérfürdőt vittek eddig vászonra. Ha épp nincsen kéznél fegyverarzenál, az életért küzdők puszta kézzel szállnak harcba, ezek a jelenetek pedig a film csúcspontjai. Ha női harcra került sor filmekben mindig finomkodtak valamilyen szinten, itt ez szóba sem jöhet, a női rendőr is ugyan olyan keményen neki megy a zombiknak. Igazi francia, női gyilkoló gép.

A hihetetlen mennyiségű gore és már-már határokat feszegető erőszak mellett igazán meglepő vágásokat, kamera-beállításokat használnak, emellett a zenei aláfestésre is óriási hangsúlyt fektettek. Én még nem láttam ilyen gyönyörű ítéletnap ábrázolást, szinte csak visszatükröződik az ablakokon a város látképe. A zene alattomos és feszült, néhol már kissé túl epikus is. Ilyen kaliberű és témájú filmnél nem szoktak így odafigyelni ezekre a tényezőkre, ez igazán különlegessé teszi. Gyönyörű a képi világa, sötét és nyomasztó atmoszférát sugároz végig. A főszereplőkben sem kell csalódnia senkinek, néhol túlzásba viszik az olaszos maffiacsalád monológokat, de alapjaiban korrekt munkát végeztek.

Meglepődtem, hogy ilyen minőségi filmet készítettek, igazi szórakozást nyújtott. Aki szereti a tipikus francia horrorokat, a töménytelen gore-t, imádni fogja A hordát!Vajon a franciák hogyan közelítik meg a zombi-apokalipszis témáját? Erre a kérdésre ad választ a ***2009-es A horda (La Horde)***, mely pont azt hozza, amit a néző várna egy francia filmtől, mérhetetlen gore és erőszak, minőségi tálalásban.

A nyitányban egy rendőri temetésen találjuk magunkat, egy maffialeszámolás áldozatává vált a rendőr, kinek társai bosszút esküdtek. Titkon a banda nyomába erednek, hogy véres revansot vehessenek, de a küldetés balul sül el. Épp egy spiclifaggatás közepén törnek rájuk, de rá kell jönniük, kemény fába vágták a fejszéjüket, de a legnagyobb gondot mégsem az élők fogják okozni.

Zseniális ötlet, hogy a központi veszélyt felülírja egy még nagyobb, mely ellen csak és kizárólag együttes erővel lehet felvenni a versenyt. Hőseink egy csapásra a zombiapokalipszis közepén találják magukat, és fel kell venniük a harcot a szupergyors és -erős halottak seregével. Sosem szerettem azokat a filmeket, melyekben a zombik léhák és lassúak, nem érződik a fojtogató fenyegetettség. Ebben az esetben viszont pont az ellentétét láthatjuk, az élőhalottak gyorsabbak az embernél és sokkal erősebbek is, ha hordában támadnak, szinte képtelenség megmenekülni előlük.

Ebből az intenzitásból adódik a film igazi francia jellegzetessége, kevés ilyen erőszakos vérfürdőt vittek eddig vászonra. Ha épp nincsen kéznél fegyverarzenál, az életért küzdők puszta kézzel szállnak harcba, ezek a jelenetek pedig a film csúcspontjai. Ha női harcra került sor, a filmekben mindig finomkodtak valamilyen szinten - itt ez szóba sem jöhet, a női rendőr is ugyan olyan keményen neki megy a zombiknak. Igazi francia, női gyilkológép.

A hihetetlen mennyiségű gore és már-már határokat feszegető erőszak mellett igazán meglepő vágásokat, kamera-beállításokat használnak, emellett a zenei aláfestésre is óriási hangsúlyt fektettek. Én még nem láttam ilyen gyönyörű ítéletnap-ábrázolást, szinte csak visszatükröződik az ablakokon a város látképe. A zene alattomos és feszült, néhol már kissé túl epikus is. Ilyen kaliberű és témájú filmnél nem szoktak így odafigyelni ezekre a tényezőkre, ez igazán különlegessé teszi. Gyönyörű a képi világa, sötét és nyomasztó atmoszférát sugároz végig. A főszereplőkben sem kell csalódnia senkinek. Néhol ugyan túlzásba viszik az olaszos maffiacsalád-monológokat, de alapjaiban korrekt munkát végeztek.

Meglepődtem, hogy ilyen minőségi filmet készítettek, igazi szórakozást nyújtott. Aki szereti a tipikus francia horrorokat, a töménytelen gore-t, imádni fogja A hordát!

Szerintem: 8/10

IMDb | mafab