A fáradtságtól reszkető kezemmel, a lehető leghalkabban toltam vissza az üres fiókot. "Megint semmi." - gondoltam csalódottan, miközben még egyszer utoljára körbejártam tekintetemmel az aprócska szobát. Lassú, óvatos léptekkel a már évekkel ezelőtt betört ablakhoz léptem. A lemenő Nap fényében szomorkás légtáncot jártak a porszemek körülöttem. "Túl sokan vannak..." - csak ennyi jutott eszembe, mikor megláttam odakint őket. Némelyek a semmibe bámulva álltak egy helyben, de voltak, akik ki tudja, mit keresve járkáltak fel s alá. Leguggoltam, miközben levettem hátamról rongyos hátizsákom. Az izzadságtól hátamra tapadt pólóm alatt egy pillanatra bőröm fellélegzett a friss levegőtől, ami hirtelen megcsapta. Kutatni kezdtem táskámban, bár jól tudtam, hogy a pár darab géztekercsen és az egy szem ollómon kívül semmit sem találok benne. Mire ezen tényt ismét konstatáltam magamban, táskám újra nedves hátamat ölelte már át.

"Nincs mit tennem, ki kell mennem." Már magától a gondolattól is felállt a szőr a hátamon, és a félelem gyilkos tűzként égette mellkasom. Mintha súly lett volna lábamon, amit alig bírok megemelni, olyan nehéz léptekkel haladtam a szúette kijárati ajtó felé. Testem minden egyes porcikája tiltakozott az ellen, hogy kitegyem a lábam az épületből. "Muszáj, mert vár engem." - próbáltam biztatni magam. Kezem mintha ólomból lett volna, elnehezült és merev volt. De végül megmarkoltam a kilincset. Szívem erősen zakatolt. Olyan erővel, hogy már szinte hallani véltem bordáim apró recsegéseit, amint próbálják hevesen kalapáló szívem visszatartani. Másik kezemmel pisztolyomhoz nyúltam, és ellenőriztem ismét a kis hatlövetűt. Balga mód abban reménykedtem, hogy a már napok óta üres tárba valamilyen isteni csoda folytán lőszer varázsolódott bele. Minden reményem ellenére az üres tár nézett vissza rám.

Ekkor a félelem perzselő tüze még erősebb lángnyelvekkel kezdett égetni belül, miközben halántékomon a verejték fagyos patakokban csordogált le. Számat fémes íz lepte el, s olyan száraz volt, hogy nyelvem szinte már töredezni kezdett. Végül a kilincs halk kattanással adta tudtomra, hogy az ajtó nyitva áll előttem. Ekkor elmém a félelem fellegeitől elborult egén mindent elvakító villámcsapásként hasított tudatomba egy mondat: "Úristen, láttam kint egy clickert!" De már késő volt, mert a nyíló ajtó óvatos nyikorgása közepette átléptem a küszöböt...

Nos, ezen sorok akár egy horrorregény oldalairól is származhatnának. Ám a The Last of Us nem egy regény, hanem egy ízig-vérig kőkemény kalandjáték, horrorelemekkel ötvözve. Azt a tényt, hogy egy horrorjátékkal játszunk, már az első 20 percben kegyetlenül a játékos tudtára adja a program. Kár, hogy utána valamiért ezt el is felejtjük, de erről később.

Joel egyedül neveli lányát, Sarah-t. Idilli kis életet élnek egy tipikus amerikai kertvárosban. Joel szokás szerint késő este ér haza, ám lánya már várja őt, hiszen hőn szeretett édesapjának születésnapja van, és ő még egy ajándékkal is készült neki. A kis felköszöntést követően Sarah végül elmegy lefeküdüni. Ám az éjjel folyamán felriad, és apját kezdi keresni.

Ekkor vesszük kezünkbe először az irányítást, mely teljesen kézreálló, pillanatok alatt meg lehet szokni karakterünk terelgetését. A tizenéves kislánnyal apukája keresésére indulunk a kihalt házban. Sehol senki, Joel telefonjában több nem fogadott üzenetet találunk. Kint a kutyák ugatnak, és riasztók zaja töri meg a békés éjszaka csendjét. A földszintre érve végül befut maga Joel is zihálva, riadtan, aki egyből előveszi fegyverét és gyorsan betárazza, miközben figyelmeztet minket, hogy ne menjünk az üvegajtó közelébe. Ekkor már sejthetjük, hogy ennek nem lesz jó vége. Majd hirtelen egy ember töri át az ajtót, Joel lelövi, majd befut Tommy is, Joel testvére, s az események olyan szintű pörgésbe kezdenek, hogy a játékos nem győzi kapkodni a fejét, hogy mi is történik valójában.

A játék kezdete nagyon erős, iszonyatosan jól sikerült. Ahogy a káosz kitört és a fertőzöttek ellepnek mindent, annak ilyen hangulatosra sikerült ábrázolását videójátékban még nem tapasztaltam. Tökéletesen elkapták az apokalipszis kitörésének pillanatát. Ilyet utoljára a Holtak hajnala-remake elején éltem át. A menekülés végül tragédiába torkollik, s a történet előreugrik az időben 20 évet. A világot ellepték a fertőzöttek. A kórt egy eddig ismeretlen gomba spórája okozza, mely az emberi szervezetbe jutva az illetőt őrjöngő állattá változtatja át. A megmaradt emberek csoportja falakkal körülvett városokban sínylődik, melyeket a katonaság ural. Joel is egy ilyen városban él, és illegális csempészként tevékenykedik.

A játék legeleje a szokásos betanító résszel indít, miközben bemutatja a város egy kis szeletét és az ott élő emberek életét. A cselekmény ott indul be, miután találkozunk Ellie-vel, a pimasz, akaratos tinédzserrel, és egy bizonyos Fireflies nevezetű terrorszervezet vezetőjével. Marlene, a csoport vezetője egy feladatot bíz ránk, miszerint a lányt ki kell juttatni a városból és el kell vinni az egyik, a város falain kívül található táborukba, ugyanis a lány kulcsfontosságú a bolygót megtizedelt betegség legyőzésében. A történet további alakulásáról többet nem is szeretnék elárulni, mindenki élje át maga ezt a csodát, ám annyit elöljáróban elárulhatok, hogy fordulatokban és váratlan helyzetekben nem lesz hiány.

Térjünk át a játékmenetre. Alapvetően a TLoU egy akció-kaland játék, így a harc központi elem. Ám itt ne egyszerű lövöldözésre gondoljunk. Annál sokkal többrétűbb a játék. Lőfegyvereink természetesen lesznek, több fajta is. Ám lőszer hozzá annál kevesebb. Így igencsak át kell majd gondolnunk, hogy mikor is használjuk el értékes töltényeinket. Érdemesebb az összecsapást közelharccal megoldani (amennyiben ez lehetséges). Itt öklünk mellett különféle tereptágyakat is használhatunk, mint pl. deszkákat, fejszét, vascsövet stb. Ezeket akár tuningolhatjuk is! Hogyan?

A TLoU-ba bekerült egyfajta loot rendszer. Minden egyes kis sarkot, fiókot, ládát, szekrényt át lehet és kell is kutatni. Ezekben különféle eszközöket, csavarokat és, ha szerencsénk van, töltényt is találhatunk. A megtalált eszközöket ezután összeeszkábálhatjuk, és pl. egy alkoholos üvegből és egy darab rongyból Molotov-koktélt gyárthatunk, ami eldobva kemény pusztítást tud végezni. Itt megemlítenék egy aprócska kis érdekességet, amit máshol még nem láttam. Ha eldobjuk a halálos kotyvalékot, az nemhogy begyújtja a szerencsétlen delikvenst, de az ekkor eszeveszett kapálózásba kezd, aminek eredménye, ha a közelében van más is, hogy begyújtja őt is, így terjesztve a tüzet. Ez a megoldás zseniális, más játékok is átvehetnék.

A felvehető tárgyainkat a hátizsákunkban tároljuk, ám táskánk nem egy mindent elnyelő feneketlen üreg! Minden egyes tárgyból csak adott mennyiségűt cipelhetünk magunkal, és bizony meg kell gondolnunk, hogy mit mikor használunk el, mert ha valami elfogy, nem biztos, hogy a következő sarkon találunk belőle.

Említettem az előbb a csavarokat. Ezeknek külön szerepük van. A játék folyamán találunk elvétve szerelőpadokat. Itt az összegyűjtött csavarokből tudjuk lőfegyvereink értékeit tuningolni, mint pl. nagyobb tárkapacitás, nagyobb pontosság, nagyobb sebzés stb. A csavarok elköltését nagyon-nagyon meg kell gondolnunk, ugyanis nagyon kevés van belőlük, és még 2 végigjátszás után sem lesz minden fegyverünk full tuningos!

A harc nem merül ki ennyiben, a játék ugyanis nagy hangsúlyt fektet a lopakodásra is. Lesznek kalandunk során helyzetek, amiket lopakodva, ellenfeleink torkát átvágva, nyakukat kitörve is el tudunk intézni, vagy esetleg csak simán ellopakodva mellettük otthagyjuk őket. Ez főleg a fertőzöttek egy bizonyos fajtájánál lesz hasznos eleinte. Hiszen a játékban nem csak emberek ellen fogunk harcolni, de a történet gerincét képező fertőzöttekkel is sokszor meggyűlik a bajunk. Ezekből több fajta is leledzik a TLoU-ban, amik felsorolásától most eltekintenék.

Ám egyet mégis kiemelnék. Ezek az úgynevezett clickerek. Az egyik legmocskosabb fajta, amivel találkozunk majd kalandunk során. Vannak bizonyos fertőzöttek, akik szervezetében a spóra már előrehaladott állapotban burjánzik. Ilyenkor a delikvens feje már kezd átváltozni, szemei eltűnnek s feje kettényílik. Igen undorító látványt nyújtanak, és nagyon veszélyesek. Mivel nem látnak, kattogó hangot hallatva tájékozódnak, hasonlóan, mint a denevérek. S hogy miért annyira veszélyesek? Mert ha észlelnek minket, azonnal veszettül sprintelni kezdenek, riasztva társaikat, és bizony a játék első felében nem lehet őket megölni közelharccal. Ugyanis ha elkapnak minket, az instant halált jelent! Ekkor pedig a checkpointtól mehetünk elölről, ami sokszor nem kellemes élmény.

Ám a TLoU nem csak harcot tartogat nekünk. A játékban találkozunk aprócska logikai feladatokkal is, ahol főleg azon kell töprengenünk, hogyan jussunk át A pontból B-be. Nem kell itt megijedni, kellemes nehézségűek ezek a részek, átlagosan 10 percnyi gondolkodás (de többnyire annyi se kell) után át lehet jutni rajtuk.

A játék kinézetéről még nem esett szó. Egyetlen szóval jellemezném: brutális! Eszméletlen szép, a PS3 tudását végletekig kihasználó játék. Minden apró részlet ki van dolgozva, minden a helyén van, nem lehet belekötni. A PS4-es Remastered-verzió pedig még ennél is szebb, s bár egy előző generációs játék lett felhúzva és kiadva újra, még így is sok PS4-játékkal vetekszik vagy előzi le őket kinézetben. Hosszúsága első végigjátszásra olyan 12 óra körül van, tehát erre sem lehet panasz, hiszen nem egy rövid játékkal van dolgunk. Hangok terén is rendben van a játék, a zenei aláfestések is mind az adott hangulathoz illőek.

Végezetül essen szó a játékba helyezett multiplayer opcióról is. Itt alapvetően két játékmód van: Supply Raid, ahol csapatodnak van 20 újraéledési pontja, értelemszerűen ha valaki meghal, egyet vesztetek. A játék addig tart, míg az egyik csapat pontjai el nem fogynak, utána pedig a megmaradt tagokat kell levadászni. A másik mód a Survivor, ahol egy szál életed van, a cél pedig likvidálni az ellenséges csapatot. A harc itt is a lopakodásra van kiélezve, illetve a tárgyak gyűjtögetésére, hiszen itt is lehet Molotov-koktélt, füstbombát és hasonló finomságokat gyártani meccs közben, ha összeszeded a megfelelő eszközöket hozzá. Ezenfelül természetesen tudsz saját karaktert készíteni és még megannyi kis apróságot beállítani.

Sajnos viszont a TLoU sem lett tökéletes alkotás. Ugyanis a játék az igen erős kezdés után hamar ellaposodik, s amíg ki nem jutunk a városból, hogy a szabadban folytatódjon a kaland (ami körülbelül a játék felénél következik be), igencsak unalmas és vontatott a játékmenet. Sok érdekesség és ámuldozásra okot adó cselekmény nem történik benne. Utána viszont sokszor esik le majd az állunk. A másik problémám az volt még, hogy alapvetően egy horrorjátéknak harangozták be a készítők a TLoU-t. S a kezdés ezt csak megerősítette bennem. Ám paráztatós, ijesztegetős részek ennek ellenére elvétve vannak csak a játékban. Valamiért az az érzésem volt végig, mintha nem mertek volna jobban belenyúlni ebbe a témába, hogy könnyebben fogyasztható legyen a horrort nem kedvelő játékosok számára is.

A The Last of Us egy szinte tökéletes játék minden szempontból. Nagyszerű single player résszel és egy korrektül működő multival megáldott játék. Ha a fentebb említett problémák nem lennének, illetve ha a multi kicsit tartalmasabb lenne, több játékmódot tartalmazna, simán dobnám rá a 10 pontot. Ám így 1 pontot kénytelen vagyok levonni. De ennek ellenére is bátran javaslom mindenki számára, mert egy igazi gyöngyszemmel van dolgunk.

9/10

**
**