A szavazás szerint szerkesztőségünk két héten keresztül esténként a slasher műfaj legkiemelkedőbb és legjobb filmjeit fogja bemutatni.

A szavazás szerint, szerkesztőségünk két héten keresztül, esténként a slasher műfaj legkiemelkedőbb és legjobb filmjeit fogja bemutatni.

A műfajt két kategóriába lehet sorolni, az egyik, melyben a gyilkos kilététét azonnal, vagy hamar megismerjük, a másikban személyiségét rejtély fedi, mint a detektívregényekben. Eredetét illetően a kritikusok véleménye eltérő, Vera Dika könyvében például az 1978 és 1984 közötti filmeket sorolja a kategóriába, Carol Clover ellenben slashernek tartja az olyan filmeket, melyek hasonlítanak a Texasi láncfűrészes mészárlásra. A gyilkos maga pszichopata, mániákus, aki vagy bosszúból öl, vagy kedvtelésből öl, általában éles, egyenes pengéjű szerszámmal  arcát pedig maszk takarja.

Vannak bizonyos panelek, melyek a műfaj meghatározó elemei, minden kategóriába sorolható filmben megjelennek, hol ugyan úgy, hol kissé átírva. Ilyen alapvető jellegzetességek például a közösség bűnössége, a szexualitás jelenléte, a gyilkos áldozati státusza, a bölcs öreg, aki figyelmezteti a fiatalokat a veszélyre, aki lehet a benzinkutas is, a főszereplők pedig általában kamaszok, fiatal felnőttek. Szinte minden slasherben feltűnik a túlélő hősnő, a szűzies, erkölcsös lány, aki a cselekmény végére igazi talpraesett hősnővé válik, sikoly királynővé, aki szembeszáll a gyilkossal, de nem minden esetben élik túl. Ilyen túlélők például Laurie Strode (Jaime Lee Curtis – Halloween), Sidney Prescott (Neve Campbell – Sikoly) vagy Sally Hardesty (Marilyn Burns – A texasi láncfűrészes mészárlás).

Előfutárként George Archainbaud Tizenhárom nőjét (1932) szokták emlegetni, melyben a gyilkos főiskolásokat gyilkol a bosszú reményében, ez a film volt a későbbi Prom Night (1980) Graduation Day (1981) és a fiatal kollégisták köré szövődő horrorok melegágya. Ilyen filmnek tartják még az 1928-as The Terror-t, melyben a gyilkoson köpeny és kapucni volt, az 1933-as In the Ghoul-t vagy a Night of Terrort, ahol a mániákus a bosszú reményében gyilkol. Óriási hatással volt a műfajra Agatha Christie 1939-es Tíz kicsi néger című regénye, melyben egy elszigetelt csoportot módszeresen, egyesével, egy mondókának megfelelően mészárol le a gyilkos, kinek személyét homály övezi. Az 50-es évek slasherjei közé sorolják az 1953-as, House of Wax remake-et, Vincent Price főszereplésével és a The Bad Seed-et 1956-ból, melyben megjelenik a gyermeki főszereplő is.

Az igazi műfaji áttörést Alfred Hitchcock 1960-as Psycho-ja jelentette, középpontjában a valódi sorozatgyilkosról mintázott Norman Bates-szel. A film tipikus, mára már közhelynek számító védjegyeket teremtett meg, mint például a zuhanyzós jelenet, a zuhanyfüggöny leszakadása illetve a főszereplőnek kikiáltott karakter korai halála. A 70-es években a slasher tovább virágzott, köszönhetően az 1973-as A texasi láncfűrészes mészárlásnak. A klasszikusban minden műfaji sajátosság fellelhető, érdekesség, hogy a kultikus Bőrpofát is Ed Gein-ről mintázták, ahogy Norman Bates-t is. Talán ebben a horrorban teljesedik ki minden, ami a slasherre igaz, kezdve a fiatal főszereplőkkel, kik között általában van egy szerelmespár, egy egyedülálló vagy egy visszahúzódó, szűries karakter, megjelenik a benzinkutas is, a szereplők pedig szépen, lassan hullanak el, lehetőleg egyesével. Az 1974-es Fekete karácsony is erősíti a sort, titokzatos gyilkosával, a trágár zaklatóval, aki kollégista lányokra vadászik.

A műfaj egyértelműen a 70-es évek vége és 80-as évek közepe között élte aranykorát. Olyan kultuszfilmek készültek, mint az 1978-as Halloween, az 1981-es Péntek 13 és az 1984-es Rémálom az Elm utcában. Ezek a filmek mára már franchise-á nőtték ki magukat, és a remake hullám is elérte őket, sikerüknek köszönhetően pedig megannyi hasonló témájú horrort hagytak a hátuk mögött és.

A slasher tematikán belül be szeretnénk mutatni a műfaj fő képviselőit, franchise-ok első részeit összevetve a felújításokkal és pár kevésbé ismert remekművet is. reméljük örömmel fogadjátok e havi tematikus sorozatunkat is!A szavazás szerint, szerkesztőségünk két héten keresztül, esténként a slasher műfaj legkiemelkedőbb és legjobb filmjeit fogja bemutatni.

A műfajt két kategóriába lehet sorolni, az egyik, melyben a gyilkos kilététét azonnal vagy hamar megismerjük, a másikban személyiségét rejtély fedi, mint a detektívregényekben. Eredetét illetően a kritikusok véleménye eltérő, Vera Dika könyvében például az 1978 és 1984 közötti filmeket sorolja a kategóriába, Carol Clover ellenben slashernek tartja az olyan filmeket, melyek hasonlítanak a Texasi láncfűrészes mészárlásra. A gyilkos maga pszichopata, mániákus, aki vagy bosszúból vagy kedvtelésből öl, általában éles, egyenes pengéjű szerszámmal, arcát pedig maszk takarja.

Vannak bizonyos panelek, melyek a műfaj meghatározó elemei, mindegyik, a kategóriába sorolható filmben megjelennek, hol ugyanúgy, hol kissé átírva. Ilyen alapvető jellegzetességek például a közösség bűnössége, a szexualitás jelenléte, a gyilkos áldozati státusza; a bölcs öreg, aki figyelmezteti a fiatalokat a veszélyre, aki lehet a benzinkutas is; a főszereplők pedig általában kamaszok, fiatal felnőttek. Szinte minden slasherben feltűnik a túlélő hősnő, a szűzies, erkölcsös lány, aki a cselekmény végére igazi talpraesett hősnővé válik, sikolykirálynővé, aki szembeszáll a gyilkossal, de nem minden esetben éli túl. Ilyen túlélők például Laurie Strode (Jamie Lee Curtis – Halloween), Sidney Prescott (Neve Campbell – Sikoly) vagy Sally Hardesty (Marilyn Burns – A texasi láncfűrészes mészárlás).

Előfutárként George Archainbaud Tizenhárom nőjét (1932) szokták emlegetni, melyben a gyilkos főiskolásokat gyilkol a bosszú reményében, ez a film volt a későbbi Prom Night (1980), a Graduation Day (1981) és a fiatal kollégisták köré szövődő horrorok melegágya. Ilyen filmnek tartják még az 1928-as The Terrort, melyben a gyilkoson köpeny és kapucni volt, az 1933-as In the Ghoult vagy a Night of Terrort, ahol a mániákus a bosszú reményében gyilkol. Óriási hatással volt a műfajra Agatha Christie 1939-es Tíz kicsi néger című regénye, melyben egy elszigetelt csoportot módszeresen, egyesével, egy mondókának megfelelően mészárol le a gyilkos, kinek személyét homály övezi. Az 50-es évek slasherjei közé sorolják az 1953-as House of Wax remake-et, Vincent Price főszereplésével, és a The Bad Seedet 1956-ból, melyben megjelenik a gyermeki főszereplő is.

Az igazi műfaji áttörést Alfred Hitchcock 1960-as Psychója jelentette, középpontjában a valódi sorozatgyilkosról mintázott Norman Batesszel. A film tipikus, mára már közhelynek számító védjegyeket teremtett meg, mint például a zuhanyzós jelenet, a zuhanyfüggöny leszakadása, illetve a főszereplőnek kikiáltott karakter korai halála. A 70-es években a slasher tovább virágzott, köszönhetően az 1973-as A texasi láncfűrészes mészárlásnak. A klasszikusban minden műfaji sajátosság fellelhető, érdekesség, hogy a kultikus Bőrpofát is Ed Geinről mintázták, ahogy Norman Batest is. Talán ebben a horrorban teljesedik ki minden, ami a slasherre igaz, kezdve a fiatal főszereplőkkel, akik között általában van egy szerelmespár, egy egyedülálló vagy egy visszahúzódó, szűzies karakter, megjelenik a benzinkutas is, a szereplők pedig szépen, lassan hullanak el, lehetőleg egyesével. Az 1974-es Fekete karácsony is erősíti a sort, titokzatos gyilkosával, a trágár zaklatóval, aki kollégista lányokra vadászik. A műfaj egyértelműen a 70-es évek vége és a 80-as évek közepe között élte aranykorát. Olyan kultuszfilmek készültek, mint az 1978-as Halloween, az 1981-es Péntek 13 és az 1984-es Rémálom az Elm utcában. Ezek a filmek mára már franchise-zá nőtték ki magukat, és a remakehullám is elérte őket, sikerüknek köszönhetően pedig megannyi hasonló témájú horrort hagytak a hátuk mögött.

A slasher tematikán belül be szeretnénk mutatni a műfaj fő képviselőit, franchise-ok első részeit összevetve a felújításokkal és pár kevésbé ismert remekművet is. Reméljük, örömmel fogadjátok e havi tematikus sorozatunkat is!