**Child's Play 1-2 - Gyerekjáték 1-2 (1988/1990)
**

Nem értem, sokak miért gondolják, hogy babás horrorokkal el vagyunk halmozva, szerintem nem készült olyan sok, csak egy-két film franchise-zá nőtte ki magát, melyek további részeit úgyis a rajongók fogják nézni, nekik pedig sosem lesz elég.

1988-ban Don Mancini klasszikus gonoszt teremtett, de nem egy embert, hanem egy babát. Gondoljunk bele, hogy akkor milyen újító gondolat volt ez, bár én mára sem tartom elcsépeltnek, Chucky zseniális. Emlékszem, még általános iskolás voltam, és a tévémagazin címlapján volt, hogy vetíteni fogják, természetesen a szinopszist elolvastam, és már annyi elég is volt, megnézni nem mertem. Osztálytársaim mind megnézték, másnap pedig erről volt szó egész nap, aztán évekkel később én is megnéztem, a karakter pedig egyik kedvencemmé vált. Az írás kicsit spoileres lesz, mert a részek egymásra épülnek.

Tom Holland 1988-ban rendezte meg a Gyerekjátékot (Child's Play) és indította útjára az új slasherirányzatot. A nyitójelenetben a fojtogató Charles Lee Rayt üldözik a rendőrök és meg is lövik, de ő halála előtt még elkántál valami varázsigét a ráborult Jófiú-játékbabák között.

Egyedülálló anyuka, Karen (Catherine Hicks) 6 éves fiát, Andyt szeretné meglepni kedvenc Jófiújának játék baba másával. Az utcán egy hajléktalantól sikerül is az utolsó pillanatban szereznie egy ilyen babát, így Chucky az otthonukba kerül. Andy természetesen sok kisgyerekhez hasonlóan azonnal megszereti a játékot, és „barátságot” köt vele. Ezzel a babával lehet is, mert válaszol, saját gondolatai vannak, sőt, egy mocskos szájú sorozatgyilkos. A kisfiút ráveszi, hogy vigye el bizonyos helyekre, ahol rejtélyes gyilkosságok történnek. De Chucky nem csak árulóit szeretné megbosszulni, Andyvel is terve van, hisz örök életében nem maradhat egy baba bőrében.

Nagyon szeretem az első részt, tipikus kis slasher, az egyedi haláljeleneteivel, felépítésével. A színészek nem kiemelkedőek, de nem is ripacsok, kevés olyan horror van, ahol a gyerekfőszereplő nem irritáló, Andyt is azonnal meg tudja szeretni az ember. A kamera-beállítások ennél a résznél a legjobbak, mert nagyon sokáig próbálja rejtegetni a gyilkos kilétét, az E/1-es látásmód pedig azt a hatást kelti, mintha a kisgyerek lenne az elkövető. Chucky pedig az egyik legjobb slasher-sorozatgyilkos, akit valaha megalkottak: groteszk humorú, ritka mocskos szájú, brutális kis gyilkológép, nem csoda, hogy a horror franchise-zá nőtte ki magát, annak ellenére sem, hogy későbbiekben horrorvígjátékba kezdett áthajlani.

1990-ben John Lafia rendezte meg a Gyerekjáték 2-t, s bár a minőség romlott, még így is egy remek részről van szó. A nyitójelenet zseniális, az egyik legjobb filmes nyitány. Engem mindig is érdekelt, hogy a hasonló kaliberű filmek végkimenetelét későbbiekben az áldozatok hogyan magyarázzák meg a rendőrségnek, másoknak. Itt most kapunk rá egy teljesen reális választ, Andy kezelések után nevelőszülőkhöz kerül, ahol megpróbálhat normálisabb gyermekkort élni. Chucky viszont újból visszatér, hisz az első részben nem vitte véghez akaratát, de feladni nem fogja, különben örökre egy baba testében ragad.

A folytatások nagyon kevés esetben vannak olyan jók, mint az első rész, így természetesen a Gyerekjáték 2 sem ér fel az elődjéhez. A színészekért már annyira nem lehet izgulni, itt már abszolút Chuckyért nézheti a rajongó, az ő karaktere most is zseniális. Ha lehet, még vulgárisabb és brutálisabb, nem riad vissza, hogy változatos halálnemekben részesítse áldozatait, a kivitelezése pedig nagyon élethű.

Gyerekjáték (1988): 8/10 IMDb | mafab

Gyerekjáték 2 (1990): 6/10 IMDb | mafab

(Levente)

Child's Play 3 - Gyerekjáték 3 (1991)

A rettegett hármas. Minden franchise feketebáránya a harmadik felvonás, mely csak nagyon kevés filmnél sikerül jóra. X-men, Superman, Mátrix, Gyűrűk ura, Pókember. Ha horrorfilmekről van szó, akkor ez pedig hatványozottan igaz. Halloween, Rémálom, Sikoly, Alien és még folytathatnám. A Gyerekjáték harmadik része is ide sorolható sajnos.

Már a második résznél érezhető volt némi felhígultság, de még élvezhető volt. Különösképpen a díszletek és a kamera-beállítások voltak számomra ötletesek, azonban a harmadik rész nem elég, hogy harmadszorra is ugyanazt adja elő, de megszabadultak mindentől, ami az első két részben erősen jelen volt: elhagyták Chucky poénjait és a feszültségkeltést.

A film legnagyobb baja, hogy ugyanazokat a köröket futjuk végig, némi apróbb változtatással természetesen.

Andy egy katonai iskolába jelentkezett, mivel a folyamatos nevelőszülő-váltásokat megunta. Próbál beilleszkedni, ám azt még ő sem sejti, hogy a Good Guys babákat ismét gyártani kezdték, és Chuckyt ismét összerakták. Abba most ne menjünk bele, hogy egy látszólag vérben és belsőségben úszó olvasztott műanyagot mégis miféle cég hasznosít fel újra. Az olyan apróságról nem beszélve, hogy egy, már nyolc éve bezárva tartott gyártósoron senki nem rakott rendet, minden ugyanúgy volt otthagyva…

A lényeg, hogy Chucky elpostázza magát Andyhez – ne kérdezzétek, hogyan jött rá, merre van, mert az nem derül ki -, ám meglepetésére egy fiatal fekete srác bontja őt ki, és őt látva elhatározza, hogy nem kell többé Andy teste, hanem a kissrácot igyekszik megszállni. Andynek ezt természetesen elmondja, aki próbálja megakadályozni, ám pechére a társai mind bolondnak hiszik.

Ennyi a történet. Semmi újat nem kapunk, sőt, lényegében ugyanazokat a köröket járjuk végig, mint eddig. Andy többször is kétes helyzetbe kerül, megalázzák, hülyének nézik, majd egy lány segítségével legyőzik Chuckyt. The End.

A gyilkosságok sem érdekesek, sőt, meglehetősen érdektelenre sikeredtek, ám aki a legjobban idegesített, az a kis fekete srác, aki annyira ragaszkodik Chuckyhoz a film első felében, hogy én azt vártam, mikor szállja meg végre a testét végre és nyírják ki. Őszintén szólva, az ő bedarálásának jobban örültem volna.

De mindezt megbocsájtanám, ha nem lenne unalmas. Ha pedig egy horrorfilm unalmas, ott nincs miről beszélni. Érdektelen, kreativitást nélkülöző önismétlés, amit kár volt leforgatni. Remekül prezentálja a tény, hogy két napja néztem meg újra és alig tudok felidézni belőle egy momentumot.

Értékelés: 3/10

IMDb | mafab

Bride of Chucky - Chucky menyasszonya (1998)

A harmadik résszel hivatalosan lezárták a történetet, ám, mint ahogy az lenni szokott, a pénz reményében folytatták a sorozatot, immár új megközelítéssel.

A stílus itt már sokkal inkább egy horrorkomédia, tele rengeteg fekete humorral és kreatív gyilkossággal. A történetről nem is beszélve.

Chucky volt barátnője, Tiffany hosszú keresés után végül megtalálja azt, ami maradt belőle, és egy szertartást elvégezve feléleszti őt, annak reményében, hogy végre összeházasodhatnak, hiszen a halála napján egy gyűrűt cipelt magával. Chucky azonban kiábrándítja őt, hiszen a gyűrű nem eljegyzésre volt, és esze ágában sincs őt feleségül venni. Tiffany ettől dühbe gurul és bezárja őt, ám Chucky kiszabadul és azonnal megöli Tiffanyt, majd gyorsan átimportálja a lelkét egy menyasszonybabába.

Tiffany és Chucky immár babaként élnek, ám ezen változtatni szeretnének, ami nem egyszerű. Emberi testbe csak úgy tudnak átszállni, ha megkeresik a Dambala szívét, amit Chucky testével együtt temettek el. Tervük tehát, hogy elutazzanak a sírjához és megszerezzék, ám ehhez fel kell kérniük a helyes szomszéd fiút, akinek jó sok pénzt ajánlanak fel.

Az alaphelyzet ennyi, amiből egy meglepően jó filmet sikerült összehozni. A fekete humornak hála sikerült egy szórakoztatóan morbid és egyben vicces filmmel meglepni a nézőt. Chucky és Tiffany tökéletes párost alakítanak, de a mellékszereplők terén sincs baj. A szomszéd fiú motivációi is érthetőek, hiszen közte és a barátnője között dúl a szerelem, ám nem lehet belőle semmi, mivel a lány nagybátyja a rendőrkapitány, aki tulajdonképpen egy korrupt f*sz.

Összességében ez már egy sokkal jobb folytatás lett. Pörgős, vicces, kreatív és hihetetlenül beteg. A film utolsó képsorai legalábbis mindenképp.

Értékelés: 6/10

IMDb | mafab

(Near)

Seed of Chucky - Chucky ivadéka (2004)

Nem vagyok kifejezetten slasherrajongó, de Chuckynak nem tudok ellenállni. Már a ’88-as klasszikus is teljesen magával ragadott, a játék baba pedig a kedvenc főgonoszaim közé emelkedett. A Chucky menyasszonya megtekintése után aztán már éreztem egyfajta keserű szájízt, de ezt még bevette a gyomrom. Bíztam benne, hogy nem akarják ezt az utat tovább erőltetni, de be kellett látnom, hogy a széria 5. darabja is ugyanabban a szellemiségben fogant, mint elődje.

Valami, számomra érthetetlen oknál fogva megint beleerőltették Tiffanyt, ezt a hihetetlenül irritáló nőszemélyt, de ami ennél is furább volt nekem, hogy Jennifer Tilly színésznőt még többet szerepeltették. Van egy (vagyis kettő) tippem, hogy miért rontja már megint a film színvonalát, mert hogy nem a színészi tehetségével varázsolt el mindenkit, az is tuti.

Az előző részben valaki nagyon nem okos kitalálta, hogy Chucky ejtse már teherbe a menyasszonyát, és a történet tulajdonképpen ezt viszi tovább. A ritka rondán kinéző új baba egy hasbeszélő tulajdonában van, akitől azonban hamarosan megszökik, hogy megkeresse szüleit. Rövidesen rájuk talál, feléleszti őket, és már indulhat is az agymenés.

Alapvetően nincs gondom azzal, ha csempésznek humort egy ilyen típusú filmbe, Chuckyhoz meg ez amúgy is hozzátartozik. A probléma azzal van, ha nem tudják, hol a határ, mint ahogy volt ez a Rémálom… esetében is. A legtöbb poén inkább fárasztott, és semmit nem segített a borzalmas színészi játék meg a fülfájdító szinkron. Emberek, azok a hangok kegyetlenek!

Ha nem a Gyerekjátékról lenne szó, temetném a francba az egész szériát, mert azt hittem, a 4. résznél nem süllyednek tovább. Hát de, és ezzel el is érték a széria mélypontját.

Értékelés: 3/10

IMDb | mafab

Curse of Chucky - Chucky átka (2013)

Félve ültem le az újabb film elé. Nem számítottam sokra, kb. semmire, csak és kizárólag azért vállalkoztam rá, mert éppen nem volt jobb dolgom, meg hát mégiscsak a Gyerekjátékról beszélünk. Röviden: látnom kellett.

Az előítéleteim aztán hamar semmivé váltak, a film magával ragadott, nem engedett. Nem hittem a szemeimnek, de végre… végre azt kaptam, amit elvártam a szériától. Hagyták az idegesítő karaktereket, egyedül Chuckyé a porond, szelektálták a hajtépésre késztető poénokat és csak a filmhez méltóakat tartottak meg. Látványilag is nagyon rendben van minden, a színészek jók, Chucky élethűbb, mint valaha, szóval erről van szó!

Kedvenc babánk ezúttal postai küldeményben érkezik meg egy kerekesszékbe kényszerült lányhoz, Nicához, ki anyjával él kettesben. Chucky már az első éjszaka végez a nővel, így a fiatal lány egyedül marad. A tragédiát feldolgozandó hamarosan ellátogatnak hozzá a rokonok, hogy támogassák, segítsék, meg csak úgy mellékesen megszerezzék a házát. Amire azonban senki nem számít, hogy a kis műanyag baba önálló élettel rendelkezik, és feltett szándéka, hogy lelke emberi testbe költözzön.

A történet tehát nagyjából megegyezik az eddigiekkel, de ez nem is baj. Ahhoz képest, hogy már a 6. részt tapossuk, megfelelően feszült légkört sikerült elérniük, Chuckyt nagyjából a film feléig nem is látjuk megmozdulni, és habár mind tudjuk, ki ő, mégis nagyszerű atmoszférát teremtettek ezzel. Külön ki kell még emelnem a befejezést, ami amolyan áll-leejtős, nem gondoltam volna, hogy 2013-ban még meg fog lepni egy Gyerekjáték-epizód, de sikerült neki (a stáblista utáni jelenetről nem is beszélve, a rajongók ujjongani fognak). Hihetetlen jól összerakott filmről beszélünk, és ha lehet hinni a híreknek, már úton van a következő rész is, amit személy szerint izgatottan várok, mert úgy néz ki, sikerült rátalálniuk a helyes útra.

Az első részt nem fogják lekörözni, de 1988 óta a Chucky átka a legjobb Gyerekjáték-epizód. Szép munka volt!

Értékelés: 8/10

IMDb | mafab

(Nomad)