A Cloverfield 2008-ban debütált, a film elkészítési munkálataiban pedig többek közt J. J. Abrams is részt vett. A történet a found footage keretein belül kerül bemutatásra, a film elején pedig közlik velünk, hogy a képsorok az Egyesült Államok Védelmi Minisztériumának tulajdonát képezik. Az első pár percben egy Rob nevű fiatalember magánéletének lehetünk szemtanúi, amint újdonsült barátnője, Beth társaságában múlatja az időt, idilli keretek közt. Megtudjuk, hogy Rob nemrég új állást kapott Japánban, ezért hamarosan odaköltözik. Emiatt barátai egy búcsúbulit rendeznek, így a következő pár percben ennek is részesei lehetünk. Az önfeledt mulatozást egy hatalmas földrengésszerű jelenség zavarja meg, a következő pillanatban pedig elszabadul a pokol, az épületek egy része kártyavárként omlik össze, a város lángokban áll. Pár perc után kiderül, hogy egy ismeretlen eredetű, gigászi lény jár-kel a városban, elpusztítva mindent, ami az útjába kerül. Innentől kezdve pedig megkezdődik a harc a túlélésért, amit a maroknyi fiatal szemszögéből követhetünk figyelemmel.

Bár a történet nem hangzik túl bonyolultnak, úgy gondolom, a Cloverfield egy részleteiben megtervezett, jól összerakott munkának bizonyul. A bemutatást megelőző víruskampány fokozatosan adagolta a figyelemfelkeltő információkat, megtervezett keretet adva az alapvetően banális történetnek. A sztori hátteréről csupán itt-ott elejtett információkat kapunk, amelyeket sokszor csak a szemfülesebb néző vehet észre. Ilyenek például a katasztrófát megelőző képsorok, ami során a Rob által felvett anyagban is utalnak a filmkészítők a lény gyanítható eredetére. Ezt J. J. Abrams egyébként később azok számára is világossá tette, akik nem voltak elég figyelmesek a film nézése közben. Kreatív megoldásnak számít, hogy néhol a kézikamerás felvételen láthatjuk a TV által sugárzott adást, amely teljesebb képet ad a szörnyeteg (?) mibenlétéről. Ezáltal sikerült egy másik, „mozisabb” szemszögből bemutatni a városban tomboló lényt úgy, hogy megmaradjon a found footage életszerűségén belül.

Remekül mutatják be továbbá a hadsereg küzdelmét, amint kétségbeesve próbálják kordában tartani ismeretlen ellenfelüket. A történetet nézve felmerül, hogy egy Godzilla-copyról is lehetne szó, de erről szó sincs, a New Yorkot feldúló lények (a gigantikus szörny nálánál kisebb parazitákat is dobál ki magából) külsejükben nem hasonlítanak japán „kollegájukra”. Ha pedig pár szó erejéig kitérünk a lényre, megemlítendő, hogy nem egyértelmű negatív figuraként van prezentálva, inkább kelti egy zavarodott élőlény képét, aki hirtelen, számára ismeretlen környezetbe került.

Ha negatívumokat kell megnevezni, talán a szereplők néhol logikátlan viselkedését lehetne megemlíteni, valamint azt az irreális tényezőt, hogy a hatalmas városrészben mindig pont ugyanaz a pár ember találkozik szembe a szörnyeteggel, pár órán belül többször is keresztezve egymás útjait.

Összességében véve, a Cloverfield az egyik legerősebb darabnak számít véleményem szerint a found footage filmek területén, többszöri újranézés után is biztos szórakozást nyújtva.

Értékelés: 8/10

IMDb | mafab