Steven Spielbergnek köszönhetően 1982-ben Tobe Hooper rendezett egy klasszikust. A történet szerint egy külvárosi házba frissen beköltözött család napjai egyre furcsábbá válnak. Tárgyak változtatnak helyet, elevenednek meg, míg ki nem derül, hogy egy kopogó szellemmel van dolguk. Gil Kenan, a Rém rom és a Sziklaváros rendezője 2015-ben mutathatta be azonos című felújítását Sam Rockwell és Rosemarie DeWitt főszereplésével.

Szerkesztőségünk tagjai is részt vettek a vetítésen, most pedig lássuk véleményüket, hogy vajon megérte-e felújítani ezt a klasszikust.

A Poltergeist a maga idején ütött, méghozzá nem is kicsit. Az akkori horrorrajongók tudatába örökre beégette magát. Sajnos a mai filmipar haldoklik ötletek terén, így a feldolgozások, folytatások, előzmények korát éljük. Így a Kopogó szellem sem kerülhette el a maga feldolgozását.

A filmet nagyon vártam, bár sok jót nem hallottam róla. Szerkesztőtársaim vegyes fogadtatással meséltek róla, így végül úgy ültem be a moziba, hogy nem tudtam, mire számítsak. Persze elvárásaim azért voltak, amiket félig-meddig azért kielégítettnek érzek. A film nem vacakol sokáig, már az első 10 percben kapunk furcsa, megmagyarázhatatlan eseményeket. Ezt pozitívan és negatívan éltem meg egyszerre. Pozitív volt, mert nem kellett sokáig várni, mire láttunk valami érdekesebbet is, mint a család hétköznapi élete. Viszont negatív is volt, mert így túlságosan elkapkodottnak éreztem az elejét, nem volt meg az a bizonyos alapozás, ami jellemzi a hasonló filmeket.

Hangulatra nem teljesen azt hozta, amit vártam. Egy igazán ütős, kemény, nyomasztó hangulatú kísértettörténetet szerettem volna látni. Ehelyett kaptam egy kicsit "családiasabbra" faragott szellemjárást. Persze ezzel azért akkora baj nincs is, mert parás és gatyába rottyantós részek így is akadtak, méghozzá nagyon is jól tálalva. De mit értek családiasabb alatt? A film túlzottan sokszor nyúl a humorizáláshoz, mellyel képesek egy-egy jelenetet teljesen más stílusúvá tenni, ami által az egész kicsit könnyedebb érzetű lesz. Akik látták az eredetit, azoknak több jelenet is visszaköszön majd, ami szerintem pozitív dolog, mert odafigyeltek a készítők az eredeti film látványosabb és maradandóbb részeire. Ezenkívül megemlíteném a másik létsík bemutatását, ami igen jóra sikeredett.

Összességében, azt mondom, nem lett azért ez olyan rossz film. Az eredeti film hangulatát eleveníti fel tökéletesen. Ez talán egyben a gyengéje is, mert ami a '80-as években kemény horrornak számított, az ma már egy "családias" rémisztgetésnek megy csak el. Sokkal több lehetőség volt ebben a filmben, mint amit kihoztak belőle.

Értékelés: 7/10

(Wooltur)

Úgy emlékeztem a Poltergeist című eredeti, 1982-es változatra, mint egy félelmetes, hatásos és nyomasztó filmre, amelyet körbefog a sötétség, és napokig nem tudtam tőle aludni. Nem tudom, hogy az idő szépítette-e meg az emlékeket vagy anno tényleg ilyen hatással volt rám, mindenesetre felnőtt fejjel már egy teljesen más művet láttam, amely nem hagyott bennem mély nyomokat.

Ez a kijózanító pofon volt az, amely valamelyest feljavította a remake-ről alkotott véleményemet, így ugyanis meg tudtam bocsátani azt, amely érv okán lehúztam a 2015-ös verziót. Ez pedig az időnként feltűnő komolytalanság és hülyéskedés. Nehéz volt komolyan venni a Poltergeistet, túl sok volt benne ugyanis a szó szoros értelemben vett szórakoztató elem és viccelődés. A filmnek volt ugyan egy nagyon erős 20-25 perce, amit kétségkívül élveztem, de sajnos se félelmetes, se ijesztő, se feszült nemigen volt.

Vagyis azt mondhatnám, hogy tartotta magát az eredeti verzióhoz, amelyről valóban csak az emlékeimben élt egy 9/10-es film. Az eredetit nem szívesen osztályoznám le, a felújított változat pedig önmagában vizsgálva nem egy korszakalkotó darab, de egyszer megnézhető.

Értékelés: 5/10

(Varin)

Soha nem voltam ellene a klasszikusok felújításának, sőt, nem egy remake sikerült jobban, mint az eredeti, és néhanapján szinte fohászkodom, hogy egy-egy remek alapötleten alapuló, de már avíttas filmet újítsanak fel. Az 1982-es Poltergeist, melynek elkészülte nagyban köszönhető Steven Spielbergnek, pont nem az avítt kategóriába tartozik, a trükkök a korhoz képest igazán jók voltak, de még mai szemmel sem lehet nagyobb kifogásokat emelni ellene. Bár kissé családias hangulatba torkollott, jó pár hajmeresztő jelenet gazdagította ezt a mára már klasszikusnak számító filmet. Mikor az első hírek szállingózni kezdtek a remake-ről, úgy gondoltam, teljesen felesleges a felújítás, de ha értő kezekbe kerül és kreativitással vegyül, nem lesz gond. Szerintem sajnos nem lett így.

Az alapkoncepció ugyan az, mint az eredeti filmmé, de akkoriban az új házba költözés panele nem volt még közhely.  A Bowen család egy külvárosi, furcsán áron aluli házba költözik, hogy anyuka nyugodt környezetben folytathassa az írást, apuka pedig új munkát találhasson elbocsátása után. Idővel furcsa dolgok kezdenek történni a házban és körülötte. Több helyiségben is elektromos jelenségek tapasztalhatóak, tárgyak elmozdulnak, a TV magától bekapcsol. Egyik este, mikor a szülők házon kívül vannak, szinte életre kel a ház, és a legkisebb gyermeket paranormális entitások elragadják. A szülők kétségbeesésükben egy médium csapathoz fordulnak, akik a vizsgálatok után megállapítják, kopogó szellemek nem hagyják nyugodni a családot.

Szerintem teljesen felesleges úgy felújítani valamit, hogy szinte minden elemét ugyan úgy hagyják, egyedül technikailag újítanak rajta. A technikai résszel sem vagyok kibékülve, mert az eredeti filmnél a digitalitás mellőzésével érték el szinte ugyan azt a hatást, amit most, 2015-ben. Ha már CGI-vel csinálnak mindent, akkor az nézzen ki élethűen és hozza rám a frászt. Sajnos a Poltergeist remake nem váltott ki belőlem különösebb érzelmeket, nem féltem alatta, a poénjain csak ritkán nevettem fel. Természetesen van pozitívuma is a filmnek, ami talán az egyetlen újítás és kreatív ötlet volt a készítőktől. Ebben a változatban bepillantást nyerhetünk az asztrális síkba, a TV túloldalára, hogy mi is van odaát. Ezek a jelenetek kimondottan jól sikerültek és hangulatosak voltak, de szerintem a koncepció egy az egyben az Insidious franchise-t másolta. A színészek nem voltak kiemelkedőek, de nem is voltak irritálóak, a képi világ szép, minőségi. Sajnálom, hogy csalódnom kellett a filmben, de ebből a témából sokkal több mindent ki lehetett volna hozni, merészséggel és ötletességgel egy vérfagyasztó horrort rendezhetett volna Gil Kenan. Ebben az esetben maradok inkább az eredeti filmnél.

Az alapkoncepció ugyanaz, mint az eredeti filmé, de akkoriban az új házba költözés panele nem volt még közhely. A Bowen család egy külvárosi, furcsán áron aluli házba költözik, hogy anyuka nyugodt környezetben folytathassa az írást, apuka pedig új munkát találhasson elbocsátása után. Idővel furcsa dolgok kezdenek történni a házban és körülötte. Több helyiségben is elektromos jelenségek tapasztalhatóak, egyes tárgyak elmozdulnak, a TV magától bekapcsol. Egyik este, mikor a szülők házon kívül vannak, szinte életre kel a ház, és a legkisebb gyermeket paranormális entitások elragadják. A szülők kétségbeesésükben egy médiumcsapathoz fordulnak, akik a vizsgálatok után megállapítják, hogy kopogó szellemek nem hagyják nyugodni a családot.

Szerintem teljesen felesleges úgy felújítani valamit, hogy szinte minden elemét ugyanúgy hagyják és csak technikailag korszerűsítik. A technikai résszel sem vagyok kibékülve, mert az eredeti filmnél a digitalitás mellőzésével érték el szinte ugyanazt a hatást, amit most, 2015-ben. Ha már CGI-vel csinálnak mindent, akkor az nézzen ki élethűen és hozza rám a frászt. Sajnos a Poltergeist-remake nem váltott ki belőlem különösebb érzelmeket, nem féltem alatta, a poénjain csak ritkán nevettem fel.

Természetesen van pozitívuma is a filmnek, ami talán az egyetlen újítás és kreatív ötlet volt a készítőktől. Ebben a változatban bepillantást nyerhetünk az asztrális síkba, a TV túloldalára, hogy mi is van odaát. Ezek a jelenetek kimondottan jól sikerültek és hangulatosak voltak, de szerintem a koncepció egy az egyben az Insidious franchise-t másolta. A színészek nem voltak kiemelkedőek, de nem is voltak irritálóak, a képi világ szép, minőségi. Sajnálom, hogy csalódnom kellett a filmben, de ebből a témából sokkal több mindent ki lehetett volna hozni, merészséggel és ötletességgel egy vérfagyasztó horrort rendezhetett volna Gil Kenan. Ebben az esetben maradok inkább az eredeti filmnél.

Értékelés: 5/10

(Levente)

IMDb | mafab