Elgondolkodhatnánk, mi történt volna, hogyha Michael Crichton nem írja meg az Őslénypark című kötetét, majd adaptálja forgatókönyvvé, a zseniális Steven Spielberg pedig nem rendez belőle egy halhatatlan filmet.  1993-ban bemutatták a Jurassic Parkot, melyben először látott a nagyközönség nagy képernyőn, mai szemmel is eszelősen élethű dinoszauruszokat. A film kultikussá és a CGI melegágyává vált. Nublar szigetén a milliárdos John Hammond (Richard Attenborough) dinoszauruszokat klónoz, hogy interaktív élményparkot hozzon létre. A természet viszont mindig utat tör magának, az ember nem uralkodhat felette. A film, ami osztatlan sikert aratott, két folytatást is megélt, 1997-ben és 2001-ben. Sajnos a folytatások már nem érték el az előd színvonalát – bár, hozzá kell tennem, szórakoztató mozi mindkettő –, ezért a negyedik felvonást kicsit jégre tették. Szerencsére az ember-dinoszaurusz ötletét elvetették, és 22 évvel később megnyitotta kapuit John Hammond álma, a Jurassic World.

Alig vártam, hogy végre beülhessek a moziba, nem is emlékszem, mikor vártam ennyire egy filmet, mivel rajongója vagyok az eredetinek. Az előzeteseket látva bennem nem igazán merültek fel kétségek a színvonalat és a történetet illetően. A génmódosított dinoszaurusz nem tűnt elvetemült ötletnek számomra, hisz maga a Jurassic Park is egy tudományos fikció, akkor miért ne? Ami az idomított Velociraptorokat illette, bíztam benne, hogy a készítők ügyesen kezelik majd a szálat – nem is kellett csalódnom -, hisz ez sem tűnik őrültségnek, egy kutyát is be lehet szinte bármire tanítani.

A Jurassic World az első félórában megfogalmazza ars poeticáját, mellyel nagyon szépen betart minden egyes utálkozónak. 22 évvel a Jurassic Park eseményeit követően megnyitotta kapuit a dinoszaurusz-élménypark, a látogatók napi szinten több tízezren vannak, de ez a generáció már más. A közönséget nem nyűgözi le egy Gallimimus látványa, hisz az is egy állat, olyan, mintha egy struccot látna. Az elveszett világ és a Jurassic Park III is ezt tartotta szem előtt, a látványosságnak minél nagyobbnak, ijesztőbbnek kell lennie. Mindkét folytatás adott valami pluszt a szériához új dinoszauruszok bemutatásával, és a Jurassic Worldnek is felejthetetlen képsorokat köszönhetünk.

Hogy a látogatókat folyamatosan izgalomban tartsák a park fejesei, az ügyvezető, Claire (Bryce Dallas Howard) felügyelete mellett, a laborosoknak köszönhetően egy új fajt tenyésztettek ki, az Indominus rex formájában. Teljes mértékben hihető és elfogadható a génmódosított lény szerepe, hisz a közönséget lassan már a szinte frissen bemutatott vízidínó, a Mosasaurus is hidegen hagyja. A természetbe viszont nem lehet beleavatkozni, a lény kiszabadul, Claire-nek pedig mentenie kell unokaöccseit, a park hírnevét, a látogatók testi épségét, ebben pedig segítségére van az idomár Owen (Chris Patt) is.

Az alapkoncepció szinte megegyezik az eredetiével, közvetlen folytatása annak, mellőzve a két, kevésbé jól sikerült folytatást. Nemcsak, hogy folytatás, hanem tisztelgés is az eredeti park előtt. Rengeteg kikacsintást láthatunk, ez pedig örömmel töltött el. A Jurassic World grandiózus és lehengerlő, a nézőnek már nem elég egy fehér cápa, hogy rettegjen, sokkal nagyobb szörnyre van szükség - a mosasaurusos plakát is ezt erősíti. Annak ellenére, hogy nagyszabásúbb, nem esik át a ló másik oldalára. A drámai vonal hihető, nem eltúlzott, ami a szerelmi szálra is elmondható, van karakterfejlődés, humorfaktor, a dinoszauruszok pedig hihetetlen menők. A látványvilág kifogástalan, és szerintem a színészek is jó formájukat hozták. Összességében a Jurassic World évek óta a legjobb mozis élményem volt, szerintem egy igazán remek folytatás és gyönyörű tisztelgés az eredeti film előtt. Mindenkinek ajánlom, megéri a pénzét, „nem spóroltak semmin”.

Szerintem: 10/10

IMDb | mafab