Szinte minden évtizednek megvannak a maga nagyágyúi a sorozatok területén, úgy gondolom, a Lost is ezek közé, a szinte minden filmrajongó által ismert darabok közé tartozik, sikerességét pedig jól illusztrálják az elnyert Golden Globe- és Emmy-díjak is. J. J. Abrams és Damon Lindelof szériája hat évadot élt meg, egy 2004-től 2010-ig tartó időszakot felölelve. A történet középppontjában azok élete áll, akik túlélték egy repülőjárat, az Oceanic Airlines 815-ös gépének katasztrófáját. A három részre szakadt gép egy látszólag lakatlannak tűnő trópusi szigeten ér földet. Azok, akik ép bőrrel megúszták a balesetet, kezdetben úgy gondolják, csupán egy rövid ideig tartózkodnak majd itt, mivel biztosak abban, hogy a keresésükre induló mentőegységek hamarosan megtalálják őket. Ennek ellenére jó pár nap elteltével sincs se híre, se hamva a segítségnek, így a sziget új lakosai igyekeznek berendezkedni újdonsült, kényszerű lakhelyükön. Már az első napokban olyan jelenségekkel találják szemben magukat, amelyek felettébb nyugtalanítónak mondhatók, ezek azonban semmiségnek nevezhetők ahhoz képest, ami a későbbiekben vár rájuk, hiszen a sziget mindannyiuk életére drasztikus hatással lesz.

Úgy gondolom, a Lost vitathatatlan érdemei közé tartozik a történet sokoldalúsága és összetettsége. Mindezt lebilincselő módon tudja prezentálni, ennek köszönhetően sok órára a képernyő elé szögezve a nézőt. A rengeteg szereplőt felvonultató cselekményszálak (összesen 72 túlélő, akik közül kiemelkedik 10-20 főszereplő) sok helyen egymást keresztezik, ennek ellenére sem válik követhetetlenné a cselekmény. Remek ötletnek tartom a szinte minden részben esedékes flashbackeket, amely a szereplők katasztrófát megelőző életszakaszait mutatja be. Ezek a kis visszaemlékezések egyrészt változatosabbá teszik a sorozat menetét, másrészt gondoskodnak arról, hogy ne kizárólag a szigeten zajló eseményekből álljon egy epizód, mert valljuk be, ez hat évadon keresztül eléggé vontatott lenne. A karakterek jól felépítettek, van köztük szerethető és kevésbé kedvelhető. A folyamatosan szinten tartott feszültséget zseniálisan tartják fennt a készítők, sokszor úgy, hogy szinte semmilyen ijesztő dolgot nem látunk. Ahogy haladunk előre az évadok során, helyet kapnak különféle filozófiai elemek is, amelyek agyalásra sarkallhatják a nézőt, sokszor pedig az apró, elejtett részletek még izgalmasabbá teszik a sorozat atmoszféráját.

Ennyi pozitívum után néhány negatívumról is érdemes szót ejteni, hiszen természetesen a Lost sem mentes a hibáktól. Nem ordas hiányosságokról kell beszélnünk, hanem inkább apróságokról, amelyek mondhatni belerondítanak az egyébként kiváló összképbe. Ilyen például a szereplők külsejének állandó szalonképes szinten tartása. Szőrszálhasogatásnak tűnik, de néha vicces, mikor egyeseknek láthatóan géppel, szabályosan lenyírt haja van, miután több hete egy civilizációtól elzárt területen élnek. Persze tudjuk, hogy a gép roncsai közül sok csomagot kimentettek, de néha még emellett is irreálisnak tűnnek bizonyos hasonló momentumok. Mint minden legendás hírű sorozat esetében, a lezárás itt is megosztotta a rajongókat. Valaki szerint teljesen elhibázott befejezést sikerült összehozni a készítőknek, mások szerint a záróepizóddal semmi gond nincs, valahogy pontot kellett rakni az események végére (nem mellesleg én is ezen a véleményen vagyok).

Összegezve tehát, úgy gondolom, a Lost egy korszakalkotó produkciónak mondható, amely örök időre beírta magát a filmtörténetbe.

Értékelés: 9.5/10

IMDb