Mindig vannak filmek, amik valamiért igazán megfognak. Ilyen volt a Shrew’s Nest (Musarañas - 2014) spanyol horror is, melyből elég volt tavaly csak egy előzetest látnom, máris az egyik legjobban várt horrorfilmem lett. Soha nem fogom megérteni, miért jó a készítőknek, hogyha pár fesztivált leszámítva nem tűznek ki hivatalos bemutatót, nem küldik moziba, sem DVD-re művüket. Miért éri meg ez? A Shrew’s Nest is debütált tavaly egynéhány fesztiválon, majd vártam hónapokig, hogy valamikor, valamilyen formában megjelenjen. Mikor végre megnézhettem, biztos voltam benne, hogy majd a leendő spanyol top 10-es listámban előkelő helyen fog szerepelni.
1950-es évek, Spanyolország, társasház. Itt él Montse (Macarena Gómez - Dagon) és kishúga (Nadia de Santiago), aki épp betölti 18. életévét. Már a főcímet követően belecsöppenünk egy hihetetlenül nyomasztó atmoszférába, köszönhetően a fanatikus bigottságnak, melyben Montse él és neveli húgát. Szüleik rég meghaltak, anyjuk a kisebbik lány születésekor, azóta pedig a nővér felelős a háztartásért, nevelésért. Montse varrónőként dolgozik, magánmegrendelésekre, mert lakását nem tudja elhagyni agorafóbiája miatt. Unalmában és bezártságában az alapból neurotikus és instabil nő egyre paranoiásabbá válik, s ahogy tudatosul benne húga nővé érése, úgy kezd elborulni elméje.
Nagyon hamar kiderül, hogy a két nő kapcsolata beteges, Montse agresszív, leuraló és veszélyes. Ha megneszeli, hogy húga férfiakkal ismerkedik vagy nem a megfelelő időben ér haza a munkából, testi fenyítésben részesíti. A hisztérikus nő élete viszont fordulóponthoz ér: egy felső szomszédja balesetet szenvedett, és segítséget kér. Montse azonban ahelyett, hogy orvost hívna, maga veszi kezelésbe a férfit, egy kibontakozó szerelem, normális élet és a múlttól való elszakadás reményében. Arra viszont nem számított, hogy Carlos (Hugo Silva – Bűbáj és kéjelgés) és húga között kialakulhat valami, ez pedig betaszítja az alapból pengeélen táncoló nőt az őrület szakadékába.
Ebben a horrorban minden színész kiválóan alakít, még a cameózó Carolina Bang (Egy őrült szerelem balladája) is egy új arcát mutatja meg, de a filmet egyértelműen Macarena Gómez viszi el a hátán. Nagyon nehéz lehet egy ilyen karaktert alakítani, hogy a hisztérikusság, neurotikusság ne menjen át ripacskodásba, hanem tényleg idegbetegségnek tűnjön; olyan, mintha Annie Wilkest Baby Jane-be oltották volna. Gómez nem csak, hogy nem ripacs, eszelősen jól alakít és folyamatosan árnyalja a karaktert. Nagyon szeretem az ilyen kaliberű filmeknél, ha a karakter meghatározhatatlan. Monste se nem gonosz, se nem jó, se nem bűnös, se nem ártatlan, agresszív, leuraló, mégis szeretetből teszi, gyötri a bűntudat, a fanatikusság, és ezek körvonalai is el vannak mosva. Nagyon jó ötlet volt a háború utáni időbe ágyazni a cselekményt, sokkal jobb a hangulata így, és az agorafóbia miatti korlátozottság sokkal jobban kiéleződik. Telefon, TV, szórakozás hiányában még paranoiásabbá válik a főszereplő, hallucinációi és apjával (Luis Tosar - Amíg alszol) való képzettársításai elől nem tud menekülni. Ahhoz képest, hogy a rendezők, Juanfer Andrés és Esteban Roel elsőfilmesek, kiváló munkát végeztek, Alex de la Iglesia támogatásával. Remek horrornak tartom a Shrew’s Nestet, amiben csak egy hibát találtam, egy apró jelenetet, amit nem is értek, hogyan hagytak benne, de nem ront semmit az összképen, így is megadom rá a maximális pontszámot.
Szerintem: 10/10