Az igazat megvallva, egy kezemen meg tudnám számolni azokat az ördögűzéssel kapcsolatos filmeket, amiket szeretek, de ennél a számolásnál sem kellene mind az öt ujjamat használni ahhoz, hogy a felsorolás végére jussak. Ennek több oka is van, de mivel az írás nem az én ízlésvilágomat hivatott részletezni, gyorsan rá is térnék arra, miben tér el A rítus számomra a többi hasonló témájú filmtől.

Az első percekben megismerkedhetünk Michael Kovakkal, aki temetkezési vállalkozóként keresi kenyerét. A fiatalember azonban nem önszántából választotta ezt a különös hivatást, inkább édesapja nyomására, hiszen családjukban több generáció óta szinte kizárólag papok és temetkezési vállalkozók voltak. Michael inkább az előbbi szakmát választja, annak ellenére, hogy semmilyen hivatástudatot nem érez. Négy év elteltével a záróvizsgához közeledve Michael besokall, elhatározza, hogy megszakítja tanulmányait, ezt pedig feljebbvalójával, Matthew atyával közli írásban. Ezzel a döntéssel események láncolatát indítja be, Matthew atya kétségbeesetten próbálja a papi pályára visszaterelni Michaelt, ezért elküldi egy ördögűző szemináriumra, amelynek elvégzése esetén a fiatalember mentesülne az egyháznak visszatérítendő pénzösszeg kifizetésétől is, amit abban az esetben kéne átutalnia, ha megszakítaná tanulmányait. Michael szkeptikus a témát illetően, ennek megfelelően kétkedve hallgatja az előadásokat, amit az oktató, Xavier atya észre is vesz, ezért elküldi barátjához, Lucas atyához, hogy az unorthodox módszereket is használó pap mellett láthassa saját szemével az ördögűzés mibenlétét.

A rítus véleményem szerint több szempontból is kiváló alkotás. A témát szinte maximálisan kihasználva építi fel a sztorivonalat, aminek köszönhetően egy stabil lábakon álló történetet kapunk. Mit kapunk a mondanivalót tekintve egy átlag ördögűzős filmtől? Legjobb esetben is megtudjuk, hogy nem kifizetődő a padláson semmit megidézni, vagy épp az orrunk alá dörgölik, hogy bárki könnyen lehet egy rosszindulatú démon játékszere, akármit teszünk, ez mindig benne van a pakliban. Ettől eltérően A rítusba sikerült némi mondanivalót is beleszőni, ami üdítően hatott rám filmnézés közben. Félreértés ne essék, nem vagyok híve annak, hogy minden filmnek közvetítenie kell valamit, vagy épp agyalásra kell sarkallnia, de úgy gondolom, ez a téma kiválóan alkalmas lenne összetettebb gondolatok megfogalmazására is. Hatalmasat dob az összképen Anthony Hopkins játéka is, aki mint mindig, most is zseniálisan formálja meg a rá szabott karaktert. Különösebb logikai buktatók nem rontják az összképet, a képi világ pedig tökéletesen megfelel a film által sugallt nyomasztó hangulatnak.

Összességében bárkinek jó szívvel ajánlanám a megtekintését, a közel kétórányi szórakozás garantált, akár többszöri újranézés esetén is.

Értékelés: 8.5/10

IMDb |** **mafab