Ahogy múltkori, Warren-ügyeket feldolgozó írásunkban említettem, Ed és Lorraine legvérfagyasztóbb esetéről, a Perron családról külön cikkben fogunk szót ejteni, hisz magát az aktát is és a démonológus-médium házaspárt is James Wan 2013-as horrorja, a Démonok között (The Conjuring) tette világhírűvé. Először magáról a Perron családról ejtünk szót, majd egy igazán kontrasztos dupla kritikát olvashattok a filmről.

2011-ben, Andrea Perron kiadta könyvét, a „House of Darkness House of Light: The True Story” című kötetet, mely képekkel dokumentált beszámoló az ő és családja által, az 1970-es években elszenvedett tortúráról. Minden ilyen esetben lehetünk szkeptikusak, ahogy a filmnél is már közhelynek számít, hogy megtörtént esetet dolgoz fel, de feltehetjük a kérdést, miért várt majdnem 4 évtizedet a nő, hogy elmesélhesse a történetet, miért volt ott Lorraine Warren a forgatáson – és cameózott a filmben –, hogy minél pontosabb képet fessen az alkotás a történtekről? Warrenék mindig először szkeptikusan közelítették meg a témát, sose bélyegezték meg a házat azonnal, hogy szellemjárta, elmondásuk szerint nagyon ritka volt az alkalom, hogy valóban paranormális tevékenység zajlott volna az adott házban. Ebben az esetben lehetséges, hogy bizony minden megtörtént, amit Carolyn Perron, férje és öt lányuk elszenvedett.

Carolyn és Roger Perron új életet szerettek volna kezdeni egy nyugodt, családi birtokon, Rhode Islanden, a harrisville-i Old Arnold farmon, öt lányukkal, Andreával, Nancyvel, Christie-vel, Cindyvel és Aprillel. A békés életet viszont már az első naptól kezdve furcsa jelenségek zavarták meg. Később kiderült, hogy az 1973-ban épült házban 8 generáció élt és halt meg, köztük az utolsó Arnolddal, aki az istállóban akasztotta fel magát. Rengeteg öngyilkosságra került sor a házban, amit akasztással és mérgezéssel vittek véghez, de gyilkosság és rejtélyes halál is köthető a birtokhoz. A 11 éves Prudence Arnoldot megerőszakolták és megfojtották, ketten a ház melletti tóba fulladtak, négyen pedig megfagytak a mezőn. Bár az ingatlanos azt mondta a családnak, hogy éjszakánként ne kapcsolják le a lámpát, ők szkeptikusak voltak, és beköltöztek. Rengeteg szellemet vélt látni a család, melyek szolid megjelenésű, nem áttetsző entitások voltak. Nők, férfiak és gyermekek szellemeit egyaránt érzékelni vélték: volt, amelyik virágot szedett a kertben; volt, amely éjszakánként a lányokat figyelte; egyet a lányok idéztek meg, és játszott is velük; volt, akinek a seprését vélték hallani a konyhából, mikor pedig odarohantak, a seprű más helyen volt, a padló közepén pedig összesepert szemét volt. A szellemek mellett paranormális jelenségeket is láttak, suhanó telefonkagylókat, háztartási eszközöket, leeső képeket és levitáló ágyat.

Andrea könyvéből kiderül, hogy nem csak ártalmatlan szellemekkel éltek együtt, hanem bizony ártó kísértetekkel is. Volt, ami kihúzta őket éjszakánként az ágyukból, az egyik éjszakánként üvöltözött, hogy: „Mama, mama”, egyik Cindyt zaklatta, aki azt mondta, hogy katonák vannak a falba temetve. Egy pedig szexuálisan molesztálta őket, de többet róla soha nem árult el Andrea. A legveszélyesebb entitásnak viszont egy bizonyos Bathsheba Sherman szelleme bizonyult, mely Carolynt vette célba.

Batsheba az 1800-as években élt a farmon, 1812-ben született, 1844-ben pedig Judson Sherman feleségül vette és a birtokra költözött. A pár magányosan és elzártan élt a farmon, mígnem meggyanúsították a nőt, hogy feláldozta csecsemőjét a Sátánnak. A csecsemőt megtalálták, fején egy hosszú tű szúrásának nyomával, de terhelő bizonyítékot nem találtak, így Bathsheba ellen ejtették a vádat. Bár felmentették, sátánista boszorkányként tartották számon továbbiakban az asszonyt, kinek későbbi három gyermeke sem érte meg a 4 éves kort. A nő 1885. május 25-én felakasztotta magát a csűr mögötti fára. Ez a démon zaklatta állítólagosan Carolynt és a családot, eleinte csak fizikailag. Csipkelődések, pofonok, rejtélyes szúrt sebek érték Mrs. Perront, aki egy lebegő, pókhálós, méhkastestű nőt látott kitört nyakkal, fejéből kimászó férgekkel. A boszorkány többször is közölte szándékát a nő felé: „Takarodj innen. Takarodj innen. Ha nem mész, akkor én halál és gyász közepette viszlek el.” – mondta egyszer neki. A fizikai bántalmazást később felváltotta a megszállás, és ekkor döntött úgy a család, hogy Warrenék segítségét kérik, annak ellenére, hogy sohasem voltak hívők.

Elsőre nem tűnt sikeresnek az ördögűzés, Carolyn teste teljesen eltorzult, Robert pedig kidobta Warrenéket a házból. Órákkal később a házaspár munkája viszont mégis óriási segítségnek tűnt, hosszú szenvedések után Carolyn testét elhagyta a démon. Mivel minden pénzüket a házba fektették, még 10 évig ott kellett élniük, majd 1980-ban Georgiába költöztek. 1983-ban új lakók érkeztek a farmra, akik a mai napig ott élnek, és szintén beszámoltak furcsa jelenségekről, a házban megfordulók közül pedig többen is egymástól függetlenül meséltek egy csendes, kontyos nőről, aki a konyha közepén állt.

Ebből a kellően hátborzongató alapanyagból forgatott James Wan egy már zsáner ördögűzős szellemfilmet, amit vagy szeretnek, vagy utálnak. Én az előbbihez tartozom, és nem értem, sokan miért szidják a filmet, mely az eredeti Ördögűző fényében közhelyesnek tűnik, mégis elfogadom a valós alapot, és a tematikának köszönhetően számomra egyértelmű, hogy a klasszikust leszámítva, az ördögűzés témáján belül, a Démonok között a legjobban sikerült, legrémisztőbb horror.

A történetről nem írok, mivel Lorraine Warren végig a forgatáson volt és instrukciókat osztott, nagyon valószínű, hogy egy az egyben a beszámolók és látottak alapján mutatják be a képernyőn is az eseményeket. A nyitány Annabelle esetével foglalkozik, melyről múltkori cikkünkben Absvrd már értekezett, a belőle készült spin-off filmről pedig itt írtunk. Mind Annabelle, mind Bathsheba kinézete Wanra szabott lett, mely kellően vérfagyasztó, annak ellenére, hogy az eredeti baba már önmagában félelmetes. Úgy gondolom, a rémisztgetések azoknak nem fog tetszeni, vagy azok nem szeretik a filmet, akik Wan filmjeit sem szeretik, mert a rendező ezt már a kisujjából rázta ki, és végig a rá jellemző stílusban forgatta. Számomra idegtépő, hátborzongató volt minden egyes jelenete, Bathsheba karakterét pedig a legijesztőbb démonnak tartom. De nem elég, hogy egy horror ijesztő legyen, előnyére válik, ha a színészek is jók. Ebben az esetben három név viszi el a hátán a filmet: Vera Farmiga, Patrick Wilson, akik a Warren házaspárt alakítják nagyon meggyőzően, és Lily Taylor, aki Mrs. Perront kelti életre.

Az egész film központi szála az anyaság, mind Lorraine, mind Carolyn részéről, és nagyon fontos a női vonal is. Lily Taylor nagyon jól játssza a családcentrikus, háztartást vezető nőt, azonnal szerethetővé teszi a karaktert, és izgulunk érte, mikor már kálváriája kilátástalan és az őrjöngő démon átvette felette a hatalmat. Számomra a Démonok között az eredeti Ördögűzőn kívüli kedvenc horrorom a témában, feszült, érdekes és ijesztő, jó színészekkel, igényes kivitelezéssel. Én ezt várom el egy horrortól, nem csalódtam.

Szerintem: 8/10

(Levente)

---

Én már ezt a filmet láttam - emlékszem, ez volt az első gondolatom a Démonok közöttel kapcsolatban, miután először megtekintettem. És ugyanez volt most is, amikor másodjára megnéztem. Utóbbi esetben természetesen valós is a helyzet, de amikor először megtekintettem, nem kellett volna ez a jellegű déja vu eluralkodjon rajtam.

A film körítésével nincs gond, hiszen Warrenék történeteit mindig szívesen nézem a vásznon. Ráadásul a Vera Farmiga-Patrick Wilson-Ron Livingston hármas egy nagyon erős trió, különösen a Bates Motelben is parádésat alakító Farmiga jelenléte öröm számomra mindenhol. Ezzel együtt nem érzem benne azt a feszültséget, amit elvárnék. Szoktam mondani, hogy a jó filmektől nem szégyen lopni és azt is, hogy manapság már nehéz újat vinni a filmvászonra, de ebben nem sok eredetiséget láttam.

Én kedvelem James Want. A Fűrész első részével maradandót alkotott, amit soha nem fog tudni már elszúrni. Minden idők legjobb horrorja után azonban néhány éven belül jött három iszonyatosan klisés próbálkozás, amely sajnos tényleg a mozikba való. A Halálos hallgatás, az Insidious és a Démonok között is egy gyenge egyvelege egy jó széles horrorpalettának. Teljesen kompatibilisek azok számára, akik egyszeri horrornézők, csak moziban vagy ritkán nézik ezt a műfajt. Minden fellengzés nélkül, az edzett horrornézők egy részének már nem tud újat mondani a film, és magamat is közéjük sorolnám. Nem féltem rajta, nem borzongtam, nem ragadott magával a hangulat. Szimplán csak untam és gondolkoztam az egyes jeleneteknél, hogy ezt hol is láttam legutóbb... Ezért vagyok kénytelen lepontozni ennyire a filmet.

Én már ezt a filmet láttam - emlékszem, ez volt az első gondolatom a Démonok közöttel kapcsolatban, miután először megtekintettem. És ugyanez volt most is, amikor másodjára megnéztem. Utóbbi esetben természetesen valós is a helyzet, de amikor először megtekintettem, nem kellett volna, hogy ez a jellegű déjà vu eluralkodjon rajtam.

A film körítésével nincs gond, hiszen Warrenék történeteit mindig szívesen nézem a vásznon. Ráadásul a Vera Farmiga-Patrick Wilson-Ron Livingston hármas egy nagyon erős trió, különösen a Bates Motelben is parádésat alakító Farmiga jelenléte öröm számomra mindenhol. Ezzel együtt nem érzem benne azt a feszültséget, amit elvárnék. Szoktam mondani, hogy a jó filmektől nem szégyen lopni, és azt is, hogy manapság már nehéz újat vinni a filmvászonra, de ebben nem sok eredetiséget láttam.

Én kedvelem James Want. A Fűrész első részével maradandót alkotott, amit soha nem fog tudni már elszúrni. Minden idők legjobb horrorja után azonban néhány éven belül jött három iszonyatosan klisés próbálkozás, amely sajnos tényleg a mozikba való. A Halálos hallgatás, az Insidious és a Démonok között is egy gyenge egyvelege egy jó széles horrorpalettának. Teljesen kompatibilisek azok számára, akik egyszeri horrornézők, csak moziban vagy ritkán nézik ezt a műfajt. Minden fellengzés nélkül, az edzett horrornézők egy részének már nem tud újat mondani a film, és magamat is közéjük sorolnám. Nem féltem rajta, nem borzongtam, nem ragadott magával a hangulat. Szimplán csak untam és gondolkoztam az egyes jeleneteknél, hogy ezt hol is láttam legutóbb... Ezért vagyok kénytelen lepontozni ennyire a filmet.

Szerintem: 2/10

(Varin)

IMDb | mafab