eN.Dé., az olasz filmek szakértője újra itt, nagyon köszönjük ezt az írást is!

Ebben az írásban az olasz horrorfilmek keresztapjának, Lucio Fulcinak egyik kiemelkedő művével fogok foglalkozni. A rendezőről annyit érdemes tudni, hogy az ő nevéhez fűződik a Zombi című, mára már kultikussá vált alkotás, és munkásságát az jellemzi leginkább, hogy az egymás után következő képkockákkal akarja elérni a kívánt hatást, minden más csupán csak körítés, így ne nagyon keressünk folytonosságot a jelenetekben.

A Zombik városát 1980-ban forgatta le, egy évvel a Zombi után, és ez az első része Fulci Halál-szériájának. (1981-ben készült el a további két rész, vagyis A pokol hét kapuja és A temetőre épült ház.) A Zombik városa a három film közül a legegybefüggőbb. Itt még megtalálható a logikus történetvezetés. Akkor most lássuk röviden, miről is szól a film.

A film két történeti síkon kezdődik. Először egy papot látunk, aki egy temetőben a sírok között bolyong. Majd hirtelen váltás következik, és egy szeánszot láthatunk, ahol egy látnok, Mary transzba esik, és Dunwich városát látja, ahol borzalmas dolgok fognak történni. Közben Thomas atya felakasztja magát, ezzel kinyitva a pokol kapuit, és kiszabadulnak a halottak a sírjukból. Mary felsikolt, és holtan esik össze. Egy újságíró, Peter elkezd nyomozni a különös haláleset után. Mary esete még érdekesebbé válik, amikor kiderül, hogy mégsem halt meg, és Peter kiszabadítja őt a sírból. A lány és mentora elmondják Peternek, hogy a világot szörnyű veszély fenyegeti, ezért el kell utazniuk Dunwichba, hogy megakadályozzák a holtak feltámadását.

Eközben Dunwich lakói egyre furcsább dolgokat tapasztalnak. Egyre több borzalmas haláleset és megmagyarázhatatlan esemény történik. A helyi pszichológus, Gerry és páciense, Sandra próbálnak meg kideríteni valamit arról, mi állhat a dolgok hátterében, miután a lány konyhájában egy aznap meghalt nő kel életre. Természetesen a szálak szépen összefutnak, és a négy önkéntes nyomozó együtt próbálja meg megállítani a világvégét.

Azt kell, hogy mondjam, a történet igazán érdekesre sikeredett. A holtakat ne szokványos zombikként képzeljük el, hanem inkább Thomas atya bábjaiként. Éppen emiatt hiányzik az a zombifilmekre jellemző momentum, hogy a halottak megeszik az élőket. Itt szimpla gyilkosságokat láthatunk, de ez nem vitte le a gore-faktort. Van itt minden: agykitépés, nyílt törések, koponyaátfúrás, valamint a legjobb: Thomas atya csak ránéz az emberre, mire elkezd vérezni a szeme, és az összes belső szerve a száján át távozik a delikvensnek. Fulci nem spórolt a vérrel és a belsőségekkel. Annyira durvának tartották a művét, hogy több országban be is tiltották. Mai szemmel azt mondhatom, hogy a film nem veszített a hatásából, már ami a hányásfaktort illeti.

Azonban nem mehetünk el a film hibái mellett. Először is, a színészek valami borzalmasak! Komolyan mondom, a női főszereplőket agyon tudtam volna ütni egy lapáttal, és végig azon szurkoltam, hogy nyírják már ki őket. Sajnos a férfiak sem remekeltek, ami azért is nagyon zavaró, mert Fulci a feszültség fokozása érdekében többször alkalmazza azt a módszert, hogy ráközelít a szereplők szemeire a beszélgetés közben. Semmi mást nem látunk, csak a szemeket, ami tök jó ötlet lenne, ha a színészek nem úgy akarnák kifejezni az érzelmeiket, hogy kigúvasztják a szemgolyóikat… Kiábrándító. A másik nagy probléma, hogy ha valami borzalmas dolog van készülőben, akkor sűrű köd jelenik meg. Komolyan, köd? Milyen eredeti és rémisztő ötlet.

Összefoglalva azt mondhatom, hogy mindezek ellenére nem egy rossz film. Igazán érdekes az alapkoncepció, a vágás és a kivitelezés is rendben van, a zene pedig kiemelkedő, mint általában az olasz horrorokban. A film vége pedig folytatást sejtet, bár nem igazán tudom, hogy pontosan mi is okozza a szörnyű sikolyokat. Azoknak tudom ajánlani ezt a filmet, akik szeretik a gyomorforgató filmeket, amik rendelkeznek némi spiritualitással is. Ha pedig valaki megnézi, és van valami ötlete a film befejezésének magyarázatára, azt szívesen meghallgatnám. :)

Pontszámom: 5/10

IMDb | mafab