A történet szerint William Cassidy egy UFO-fanatikus körökben híres férfi, aki e-mailt küld Joe Sullivan operatőrnek, hogy látogassa meg őt. Joe örömmel teljesíti a kérést, gondolván, hogy exkluzív riportot készíthet az idegenek által rendszeresen elrabolt Billel, ám Joe nem tűnik segítőkésznek, ráadásul megérkezésével elindulnak a megmagyarázhatatlan történések és a furcsa észlelések. Végül a katonaság is beszáll a történetbe, akik szintén Williamből szeretnék kihúzni az információkat.

A film cselekménye két szálon fut egyszerre, egyrészt William szenvedését láthatjuk a katonai bázison, másrészt pedig Joe kamerájának felvételéből szemezgethetünk, hogy mit is élt át korábban a két férfi. A két történetszál végül összeér, ám ennek sok szereplő közel sem fog annyira örülni.

Az Ejectát a 2014-es Fantasia Filmfesztiválon mutatták be, lévén, hogy a film kanadai. Habár a költségvetés igen alacsony volt, Julian Richings és Lisa Houle személyében ha nem is két sztárszínész, de ismertebb arc szerepel a műben. A film elkövetői Matt Wiele és Chad Archibald voltak, utóbbi férfi neve csenghet ismerősen, habár jobbára producerként működött közre olyan filmekben, mint az Anitsocial, a Septic Man vagy a Sweet Karma. Rendezőként még nem tett le annyit az asztalra, habár a kritikusok által nagyon várt Bite című horror is az ő nevéhez köthető.

Most pedig következzen oldalunk két UFO-fanatikusának, Absvrdnak és varinnak a véleménye az Ejectáról, mi is lehetne ugyanis autentikusabb vélemény, mint az ő gondolataik egy UFO-s filmről.

William Cassidy egy ufófanatikus körökben híres férfi, aki e-mailt küld Joe Sullivan operatőrnek, hogy látogassa meg őt. Joe örömmel teljesíti a kérést, gondolván, hogy exkluzív riportot készíthet az idegenek által rendszeresen elrabolt Billel, ám Joe nem tűnik segítőkésznek, ráadásul megérkezésével elindulnak a megmagyarázhatatlan történések és a furcsa észlelések. Végül a katonaság is beszáll a történetbe, akik szintén Williamből szeretnék kihúzni az információkat.

A film cselekménye két szálon fut egyszerre, egyrészt William szenvedését láthatjuk a katonai bázison, másrészt pedig Joe kamerájának felvételeiből szemezgethetünk, hogy mit is élt át korábban a két férfi. A két történetszál végül összeér, ám ennek sok szereplő közel sem fog annyira örülni.

Az Ejectát a 2014-es Fantasia Filmfesztiválon mutatták be, lévén, hogy a film kanadai. Habár a költségvetés igen alacsony volt, Julian Richings és Lisa Houle személyében ha nem is két sztárszínész, de ismertebb arc szerepel a műben. A film elkövetői Matt Wiele és Chad Archibald voltak, utóbbi férfi neve csenghet ismerősen, habár jobbára producerként működött közre olyan filmekben, mint az Antisocial, a Septic Man vagy a Sweet Karma. Rendezőként még nem tett le annyit az asztalra, ugyanakkor a kritikusok által nagyon várt Bite című horror is az ő nevéhez köthető. Az írói székben pedig azt a Tony Burgesst találjuk, aki a tegnap bemutatott, szintén kanadai Pontypoolt is "elkövette", amelynek - láss csodát - egyik főszereplője éppen Lisa Houle.

Most pedig következzen oldalunk két ufófanatikusának, Absvrdnak és Varinnak az értékelése, mi is lehetne autentikusabb vélemény, mint az ő gondolataik egy ufós filmről.

Az igazat megvallva, kicsit gyerekes hozzáállással közelítek minden egyes ufós filmhez, mivel a téma iránti érdeklődésemnek köszönhetően mindig képes vagyok lelkesedéssel leülni még a kevés jóval kecsegtető alkotások elé is. Most sem volt ez másként, ebben az esetében is pozitív hozzáállással fogtam neki a megtekintésnek.

Kár lenne köntörfalazni, az Ejecta ugyancsak azok közé a filmek közé tartozik, amik nem tudták megugrani az ebben a kategóriában, kb. két-három mű által magasra helyezett lécet. Az első 5-10 perc egészen reménykeltő volt, Julian Richings korrekt színvonallal jeleníti meg a téboly szélén álló William figuráját. Számomra a már néhány sorral fentebb említett katonai bázisos rész volt kevéssé értékelhető, főként a nem túl erős színészi alakításnak köszönhetően, bár le kell szögezni, hogy a Lisa Houle által megformált karakter egyszerű, mint a faék, így kérdésessé válik, vajon mit lehetett volna ebből kihozni.

Az erdőben bujkálós-szaladgálós részek egy teljesen átlagos szintet hoztak, semmi újat nem mutatva, századszor is megtekinthettük, milyen idegőrlő különféle lények elől rohangálni az éjszaka kellős közepén. A végleges pontszám felfelé kerekítésében nagy szerepet játszik az utolsó öt perc, ami mondhatni ötletesre sikerült, bár az állam itt sem esett le a meglepetéstől.

Értékelés: 5.5/10

(Absvrd)

A film egészére jellemző volt nálam a kettősség. Sajnos valahogy pont a found footage részei a darabnak nem sikerültek hatásosra, egyszerűen untam a felvételeket. Alig-alig láttunk benne valamit, sok volt a vontatott rész, és Julian Richings karaktere sem lett tökéletesen megírva. Pedig ugyanaz volt kezdettől az érzésem, mint a The Fourth Kindban az "igazi" Abigail Tyler kapcsán, hogy "hú, ez az arc aztán odab*sz". A férfi szenvedéseiről is keveset tudunk meg, csak azt mondja el végtelenszer, hogy neki bizony nagyon-nagyon rossz.

Ugyanakkor ott voltak a bázison játszódó jelenetsorok, amelyek már egy fokkal jobban sikerültek. Sajnos Lisa Houle karaktere szintén hagy kívánnivalót maga után, egyszerűen túl volt erőltetve, modoros volt, hiteltelen. És emellé dukál a filmtörténelem egyik legjobb és leghatásosabb főcíme, valamint egy kitűnő befejezés. De tényleg, ez a két elem már maga annyit dobott a filmen, hogy annak ellenére adok 5/10-et az Ejectára, hogy a 82 perces játékidő nagy részét untam.

Értékelés: 5/10

(Varin)

IMDb | mafab