A 2000-ben készült Végső állomás azon filmek közé tartozik, amelyek széles körű ismertségre tettek szert kis hazánkban. Szinte mindenki, aki egy kicsit is konyít a műfajhoz, legalább említés szintjén hallott már róla. Érdekes, hogy – legalábbis saját észrevételem szerint – főként a fiatalok körében ér el figyelemreméltó sikereket, ami már csak azért is furcsa, mert azon túl, hogy főszereplői a 20-as éveik elején járnak, nem igazán találok benne olyan elemet, ami igazi, vérbeli tinihorrorrá tenné. Mindenesetre én örülök, hogy a film kicsit szélesebb körben, ha nem is megszerettette, de legalább betekintést engedett a horror világába. És ez már csak azért is örömteli, mert egy valóban jó filmről, jó sorozatról beszélünk, aminek ugyan voltak mélypontjai, és véleményem szerint egy idő után már az önismétlés hibáját követte el újra és újra, mégis tagadhatatlanul új, érdekes és szórakoztató volt az, amit 2000-ben bemutattak. Első körben erről szeretnék beszélni.

Történetünk ott kezdődik, mikor Alex és barátai Franciaországba készülnek repülni. Elfoglalják helyeiket a gépen, és mindenki boldog, kivéve főhősünket, akinek egy szörnyű látomása támad: látja maga előtt, ahogy a gép felszállás után felrobban, fedélzetén pedig mindenki meghal. Alex pánikolva próbálja meggyőzni utastársait, hogy veszélyben vannak, ezzel azonban csak felhergeli legtöbbjüket, lassan már egymásnak esnének, de a biztonsági személyzet közbelép, és néhányukat leszállítják a repülőről. A fiút kelletlen szavakkal bombázzák a földön, miközben franciaországi járatuk lassan emelkedni kezd, ám hirtelen hangos robbanással egy hatalmas tűzgolyóvá válik. Alexnak tehát igaza volt, hála neki, akiket leszállítottak, épségben megúszták az egész tragédiát. Csakhogy a Halált nem lehet átverni...

Habár a gépen mindenki életét vesztette, az egész film a Halál törvényszerűségére épül. Az alapkoncepció szerint van egy Terv, aminek – mindegy hogyan – valóra kell válnia. Alex a látomásával úgymond „kicselezte” végzetüket, keresztülhúzta a Tervet, hisz eredetileg nekik is meg kellett volna halniuk. Az igazi cselekmény tehát itt veszi kezdetét, és a túlélők arra irányuló próbálkozásait láthatjuk, hogy életüket továbbra is magukénak mondhassák.

Mikor még nem láttam a filmet, egy barátomtól kérdeztem meg, hogy mégis mi ez, ki vagy mi öl benne. Azt felelte, hogy senki, a Halál. Erre én szépen elküldtem melegebb éghajlatok felé, de később be kellett látnom, hogy teljesen igaza van. Itt a véletlen a gyilkos. Jobban mondva a Halál, de nem jelenik meg előttünk hús-vér alakban, mindössze a jelenlétét érezzük. A szerencsétlenséget túlélők egyre furcsább körülmények között kezdik elveszíteni életüket, mindegyik hatalmas véletlenek együttállásának köszönhető. Most kell megemlítenem, hogy a halálok egyébként nagyon kreatívak, ez egy olyan dolog, amiben a sorozat végig erős maradt, részről-részre egyre betegesebb ötletekkel álltak elő (a vége felé azért mondjuk már szerintem is átestek a ló túlsó oldalára, de erről majd később). A legapróbb kis elemtől nézhetjük végig, ahogy a véletlenek összeállnak, majd végül egyetlen nagy szerencsétlenségbe torlódik az egész, melynek vége általában halál. Én azt hiszem, hogy a film hatalmas sikerét főként ennek a kreativitásnak és egyszerűségnek köszönheti.

A történetre visszatérve Alex hamarosan ráébred a Tervre, megérti, hogy halálra vannak ítélve, és természetesen megpróbál tenni ez ellen. Azt pedig, hogy ez mennyire sikerül, már csak azt tudja meg, aki megnézi a filmet.

Nagyon kedvelem ezt az alkotást, sőt egészében az egész sorozatot. Egyetlen igazi nagy gondom van csak vele: aki látta az elsőt, mindet látta. Ugyanis az összes többi rész teljesen ugyanaz, csak más szereplőkkel és más halálmódokkal. Értem én, hogy ez a sorozat esszenciája, de nekem vannak olyan magasan az elvárásaim, hogy nem szeretem, ha ugyanazt adják el újra és újra. Ezen túl lehet dobálózni olyan szavakkal, mint „gyerekes”, „hülyeség” „irracionális”, de minek? Csak úgy mellékesen, szerintem egy gyerek simán megállna a fejlődésben, ha tudatlanul megnézné, a hülyeségről és irracionalitásról meg csak annyit, hogy a horrorok legalább 80%-a ilyen, nem? Legalábbis engem még sosem harapott meg vámpír.

Én tehát azt mondom, hogy a Végső állomás első része nagyon is szórakoztató, sőt az 5 rész közül megkockáztatom, hogy ez a legjobb. Ebben nyilván benne van az újítás mámora is, de emellett az is, hogy itt még nem csak a halálok módjára volt kiélezve az egész, hanem mellette volt történet is. Ez egy olyan film, amit mindenkinek meg kell néznie egyszer, majd eldönteni, hogy ő saját maga mit gondol róla. Ne essünk abba a hibába, hogy zsigerből elutasítjuk, mert népszerű, adjuk meg neki az esélyt. Én megadtam, és nem élt vissza vele.

Értékelés: 9/10

IMDb | mafab