Mai filmismertetőnk tárgya egy 2014-ben bemutatott thriller, név szerint a 13 Sins, vagy pofonegyszerűen csak 13 bűn. Amennyire én tudom, az alkotás egy általam nem ismert ázsiai film remake-je, ám mivel utóbbit nem láttam, így az amerikai változatot csak önmagában tudom értékelni, ami – ha belegondolunk – talán nem is olyan nagy probléma, hisz a fölösleges összehasonlítgatás biztosan elvesz valamelyik film értékéből. Így aztán, az áldott tudatlanság naivitásával felvértezve, kezdjünk is neki!

Főszereplőnk egy jó szándékú, ámde kicsit szerencsétlen üzletember, Elliot, aki hatalmas adósságokban úszkál. A gondok nem hogy megoldódnának, de még munkáját is elveszíti, nem tudja fizetni szellemileg sérült öccse ellátását, sőt rasszista apja is hozzá (és fekete menyasszonyához) költözik. Elliot egyetlen boldogsága tehát csak a mindenben mellette álló menyasszonya és a tudat, hogy hamarosan apa lesz. Sajnálatos mód azonban önbecsülése már tényleg padlót fog, mikor még alkalmasságát is megkérdőjelezik az apaságra, hisz mondhatni egy rakás szerencsétlenség, akinek nincs semmije, és képtelen lenne – legjobb szándéka ellenére is – eltartani egy családot. A teljes kilátástalanság szorongató érzését azonban egy telefonhívás szakítja meg.

A vonal túloldalán egy ünnepélyes hang jelenti be, hogy Elliotot kiválasztották egy különleges játékra, melynek főnyereménye több millió dollár. Ezek után már kitalálhattátok, ennek mi az ellenszolgáltatása: 13 feladat végrehajtása. Az első meglehetősen egyszerűnek bizonyul, a férfinak mindössze le kell csapnia egy, az autójában keringő legyet. Persze a gondolat, hogy megfigyelik, nem hagyja nyugodni, de azért csak lecsapja a legyet, majd szinte azonnal kap is egy SMS-t, hogy a számlájára egy viszonylag tekintélyes összeg érkezett. Nincs megállás, második feladatként az imént lecsapott legyet el kell fogyasztania. Közben persze elmagyarázzák a játékszabályokat is: ha egy feladatot nem hajt végre, akkor a játék véget ért, minden eddig megszerzett pénze pedig az enyészeté lesz. Ahogy az lenni szokott, hősünk egyre inkább belegabalyodik az ördögi játszmába, és hamarosan olyan dolgokat tesz meg, amire legvadabb álmaiban sem gondolt volna...

A film számos pozitívuma közül az egyik, hogy sikerült kellő mennyiségű humort belecsempészni. Az IMDb oldalán a műfaji megnevezései között ott szerepel a vígjáték is, ez azonban erős túlzás. Ami megmosolyogtató, esetleg nevettető jelenet előfordul, az a helyzet abszurditásából fakad, a fennálló körülményeknek szól. Nincsenek ostoba beszólások, grimaszok vagy akármi ilyen, csakis a szatirikus megközelítés varázsolja arcunkra a vigyort. Ennek ellenére a komoly részek valóban feszültséget szülnek, a cselekmény izgalmas, pörgős. Számomra hihetetlen gyorsan eltelt az a másfél óra, amit a film nézésével töltöttem, színészi munka terén se tudok belekötni senkibe, az Elliotot játsszó Mark Webber tökéletesen átadja a kissé tökkelütött üzletembert, nem viszi túlzásba, „nem nyomja full kreténben”.

Negatívumok terén csak szőrszálhasogatni tudok, de az objektivitás szellemében nem mehetek el ezek mellett sem. Én úgy éreztem, hogy a sztori mellékága - történetesen egy (Ron Perlman által alakított) rendőr tevékenysége, hogy elkapja Elliotot és nem mellesleg a Játékot működtető embereket - kissé lapos volt. Kevés volt és nem túl izgalmas, de persze ez már csak azért sem nagy probléma, hisz elsősorban mindenki a Játékra kíváncsi. A másik aprócska hiba, hogy a végén megpróbáltak mindenféle (legalább 3) csavart belesűríteni az egészbe, de a fenébe is, számomra egyik sem ütött. Nem mondom azt, hogy kiszámíthatóak, egyszerűen csak nem robbannak. Nekem legalábbis ez volt az érzésem.

Még egy dolgot tartok fontosnak megemlíteni, az pedig egy, a 13 Sinshez túlontúl is hasonlító 2012-es alkotás, a Would You Rather (amiről szintén lesz majd cikk). Na most, míg mindkét film nagyszerű szórakozást nyújt, nem tudom kiverni a fejemből azt, hogy a 13 Bűn egész egyszerűen a Would You Rather koppintása, csak egy kicsit átalakítva. Oké, tudom, ez egy remake, de akkor az eredeti a koppintás. Vagy épp a Would You Rather... szóval értitek.

Ezek azonban tényleg csak apróságok, és felesleges mélyebben boncolgatnunk őket. Ez a film egy nagyon jó thriller, ami után keserű szájíz helyett annak tudatában kelhetünk fel székünkből, hogy nem a nagy büdös semmire ment el az iménti 90 perc. Aki vérre vágyik, megkapja, aki egy kis fekete humorra, annak sem kell aggódnia. Mondhatni, könnyed szórakozást nyújt. De egészen röviden összefoglalva: nézzétek meg!

Értékelés: 8/10

IMDb | mafab