eN.Dé. ezúttal Brian De Palma egyik kiváló pszichothrillerével jelentkezik. Köszönet érte!

Brian De Palma azon rendezők közé tartozik, akikért teljesen odavagyok. Szerintem fantasztikus rendező, aki a klasszikus vonalat erősíti, és akinek igazán jól állnak a durva filmek. A Carrie abszolút kedvencem tőle, mint ahogyan a most bemutatni kívánt Megszállottság című alkotása is.

A történet főszereplője Michael Courtland, sikeres üzletember, akinek elrabolják feleségét és kislányát. A váltságdíj átadásakor azonban minden félresiklik, és Michael családját megölik. Ezt követően a férfi teljesen összeomlik, nem tudja feldolgozni a gyászt. 20 év telik el teljes magányban és szomorúságban, mígnem egy nap Michael Olaszországban találkozik Sandrával, a fiatal restaurátor lánnyal, aki megszólalásig hasonlít mélyen szeretett, régen elvesztett feleségére. A férfi úgy érzi, hogy kapott egy új esélyt az élettől, és igyekszik újraélni a múltat Sandrával. Azonban boldogsága nem tarthat sokáig, hiszen az esküvő napján elrabolják Sandrát, és a rémálom megint kezdetét veszi.

A Megszállottság egy nagyon összetett és igazán feszült alkotás. De Palma végig játszik a nézőkkel, és pattanásig feszíti azok idegeit. Érezhető a filmen, hogy a rendezőnek végig a történet végkifejlete lebegett a szeme előtt, és mindent a kívánt hatás elérése érdekében mutatott be nekünk. Nagyon sokat merített Hitchcock Szédülés című kultfilmjéből. Sikeresen újraalkotta a feszültségkeltés nagymesterének 1958-ban kiadott alkotását úgy, hogy megtartotta az álomszerű történetvezetést és az idegtépő igazság utáni hajszát, ugyanakkor adott a történetnek egy teljesen új és eredeti köntöst.

A film zseniális története és csattanója mellett nem lehet szó nélkül hagyni a kiemelkedő zenéjét és szereplőgárdáját, bár ez nem is csoda, hiszen a zenéért Bernard Herrmann felelt, aki Hitchcocknak is rengeteget komponált 1966-os szakításukig. Itt is nagyon feszült, komor és nyomasztó zenét szerzett, ami tökéletesen illeszkedik a Megszállottság történetéhez. A színészek is nagyon jól hozzák a szerepeiket, talán a főszereplőt alakító Cliff Robertson mondható gyengének, de ez nem is csoda, hiszen James Stewart filmikont kellett volna túlszárnyalnia, valamint a filmben lenyomják a partnerei. A Sandrát alakító Geneviève Bujold (Anna 1000 napja) egyszerűen zseniális kettős szerepében, valamint ne feledkezzünk el az üzlettársat, Robertet megformáló John Lithgowról se, akit azt hiszem, nem kell bemutatni. (Elég csak a Dexterben nyújtott teljesítményére gondolnunk.)

Összefoglalva, Brian De Palma ismételten tökéleteset alkotott. Negatívumként talán a kissé lassú történetvezetést és a végkifejletre való túlzott odafigyelést tudnám felhozni, aminek eredményeképpen néhány dolog megmagyarázása és bemutatása nem lett teljesen tiszta. Ezeket leszámítva azonban egy feszült, nagyon nyomasztó és igazán izgalmas thrillert kapunk, zseniális zenével, vágással, fényképezéssel és erős színészi játékkal. Nálam abszolút befutó ez a film, csak ajánlani tudom mindenkinek.

Pontszámom: 8.5/10

IMDb | mafab