Bár jelenleg nincs a Krampusznál jobb mikulásos horror, akad még film, ami teljes kikapcsolódást nyújt a mai napra. David Steiman ezidáig egyetlen rendezése, a Véres karácsony / Mennyből az ördög (Santa’s Slay – 2005) 74 percnyi bugyuta szórakozást nyújt azoknak, akik nincsenek annyira oda a giccsben elmerülő télapós filmekért.
Bár jelenleg nincs a Krampusznál jobb Mikulásos horror, akad még film, ami teljes kikapcsolódást nyújt a mai napra. David Steiman ez idáig egyetlen rendezése, a Véres karácsony /Mennyből az ördög (Santa’s Slay – 2005) 74 percnyi bugyuta szórakozást nyújt azoknak, akik nincsenek annyira oda a giccsben elmerülő Télapós filmekért.
Már a kezdő jelenetben tisztázódik, hogy itt senki nem vette komolyan sem a szerepét, sem a történetet: egy mérhetetlenül ellenszenves családhoz berobban a Télapó (Bill Goldberg), aki most nem az a jól ismert, pocakos nagypapa, hanem inkább egy testépítőre hajazó pszichopata, aki egy szó nélkül lemészárolja a családot, majd útnak indul, hogy tovább garázdálkodhasson.
A fiatal Nicolas (Douglas Smith) készül a karácsonyra, mint minden más ember, kivéve nagyapja, aki gyűlöli az ünnepet. Az öreg elmeséli unokájának, hogy bizony a Mikulás eredetileg az ördög fia maga – ezt a film leghangulatosabb jelenetében, egy stop-motion technikával készült snittben láthatjuk – aki elvesztett egy fogadást, az ember bőrbe bújt angyal ellen, ezért kényszerült a jótevő szerepébe. Csakhogy, ezerévnyi szenvedése lejárt, így végre tort ülhet az angyal felett, és megbüntetheti az embereket. Nicolas és barátnője úgy döntenek tehát, hogy megállítják a Télapóból kivetkőző, agresszív, mocskos szájú, tömeggyilkos ördögöt.
Mint ahogy már gondolhatjátok, nem egy Oscar-díjas alkotásról írok, de a Véres karácsony nem is akar az lenni. Fogtak pár színészt, akik kaphatóak voltak kicsit több mint egy órás marhulásra, kicsit meggyalázták az ünnepet és szétlocsoltak pár liter művért. Egyáltalán nem akar több lenni a film egy B-kategóriás horror-vígjátéknál, és éppen ezért tényleg szórakoztató nézni az ötletes gyilkosságokat és röhögni az alpári poénokon. Akik a mai nap egy kis agyatlan szórakozásra vágynak, amiben a Mikulás hentel, ezt a filmet nézzék meg.Bár jelenleg nincs a Krampusznál jobb Mikulásos horror, akad még film, ami teljes kikapcsolódást nyújt a mai napra. David Steiman ez idáig egyetlen rendezése, a Véres karácsony /Mennyből az ördög (Santa’s Slay – 2005) 74 percnyi bugyuta szórakozást nyújt azoknak, akik nincsenek annyira oda a giccsben elmerülő Télapós filmekért.
Már a kezdő jelenetben tisztázódik, hogy itt senki nem vette komolyan sem a szerepét, sem a történetet: egy mérhetetlenül ellenszenves családhoz berobban a Télapó (Bill Goldberg), aki most nem az a jól ismert, pocakos nagypapa, hanem inkább egy testépítőre hajazó pszichopata, aki egy szó nélkül lemészárolja a családot, majd útnak indul, hogy tovább garázdálkodhasson.
A fiatal Nicolas (Douglas Smith) készül a karácsonyra, mint minden más ember, kivéve nagyapja, aki gyűlöli az ünnepet. Az öreg elmeséli unokájának, hogy bizony a Mikulás eredetileg az ördög fia maga – ezt a film leghangulatosabb jelenetében, egy stop motion technikával készült snittben láthatjuk –, aki elvesztett egy fogadást az emberbőrbe bújt angyal ellen, ezért kényszerült a jótevő szerepébe. Csakhogy ezer évnyi szenvedése lejárt, így végre tort ülhet az angyal felett, és megbüntetheti az embereket. Nicolas és barátnője úgy döntenek tehát, hogy megállítják a Télapóból kivetkőző, agresszív, mocskos szájú, tömeggyilkos ördögöt.
Mint ahogy már gondolhatjátok, nem egy Oscar-díjas alkotásról írok, de a Véres karácsony nem is akar az lenni. Fogtak pár színészt, akik kaphatóak voltak kicsit több mint egy órás marhulásra, kicsit meggyalázták az ünnepet, és szétlocsoltak pár liter művért. Egyáltalán nem akar több lenni a film egy B kategóriás horrorvígjátéknál, és éppen ezért tényleg szórakoztató nézni az ötletes gyilkosságokat és röhögni az alpári poénokon. Akik a mai nap egy kis agyatlan szórakozásra vágynak, amiben a Mikulás hentel, ezt a filmet nézzék meg.
Szerintem: 5/10