Ezúttal egy sokak számára ismeretlen filmet, a 2014-es Last Shiftet szeretném ajánlani a horrorrajongóknak. Így van, ajánlani, ugyanis az alkotás meglepően jó, ezzel ismételten bebizonyítva, hogy a hírnév nem minden.

A történet a meglepően szimpatikus Jessica Loren rendőrtiszt első munkanapját mutatja be, egy bezárásra ítélt rendőrörsön. Az új kapitányság már elkészült, mindenki át is költözött oda, és a régit – ahol Jessicának még le kell húznia egyetlen éjszakát – reggel végleg bezárják. Minden segélykérő hívást átirányítottak az új kapitányságra, így mondhatni, hogy a fiatal rendőrtiszt csak dísznek van ott, ahol, feladata mindössze annyi, hogy ha valaki érkezik, elküldje az új épületbe. Csakhogy ez az éjszaka nem várt meglepetéseket tartogat.

Miután megkapta az eligazítást, Miss Loren egyedül marad, és hiába szeretne tenni valamit, nem tud, legfeljebb a falat nézheti. Hamarosan azonban kap egy hívást, egy fiatal lány könyörög segítségért, és ettől kezdve elszabadul a pokol. Furcsa és néhol egészen absztrakt események veszik kezdetüket, valamiért nekem Stephen King novellája, a Crouch End jutott eszembe, ami már magában megalapoz egyfajta borzongató hangulatot. Jessica persze nem marad mindörökre egyedül, nem egy látogatót kap, de köszönet egyikben sincs sok. Hamarosan aztán kiderül, hogy mi miért is történik, a kérdés pedig már csak annyi, hogy az újdonsült tiszt élve le tudja-e adni szolgálatát.

A filmnek számos pozitívuma van. Az első rögtön a főszereplő minden tekintetben. Mind a karakter, mind az azt alakító színésznő elégedettségre adhat okot. Juliana Harkavy lehet, hogy nem épp a legnagyobb név az iparban, sőt lehet hogy nem is hallott róla a többség ezelőtt, de ettől függetlenül engem nagyon is meggyőzött. Jessica pedig messze a legszimpatikusabb protagonista, akit hosszú ideje láttam. Cselekedetei logikusak, viselkedése rendőrhöz méltó, de közben nem feledi el az emberi értékeket. Habár félelme nyilvánvalóan erős, és ez a történet előrehaladtával csak fokozódik, az esetek többségében szembenéz a problémákkal, próbál felülkerekedni rajtuk. Elhivatottsága (mikor a tiszti esküjéből merít erőt) tiszteletreméltó, és ha még azt is hozzávesszük, hogy az egészet apja emlékéért teszi, akkor tényleg kijelenthetjük, hogy a valóságban nem sok ilyen ember akad.

A hangulat a másik, amiben jeleskedik a film. Mind láttunk már szellemes/démonos horrort, de ez az a fajta, amin az ember mégis tud borzongani, sőt még izgulni is képes. A cselekmény nem korlátozódik le Paranormal Activity-szintű olcsó bohóckodásra, hanem végig érdekfeszítő, sőt kifejezetten pörgős marad (stílusához mérten meg pláne). Az olcsó költégvetést sem sínylette meg az elkészült mű, de ez egyébként is egy olyan alkotás, ahol a látvány másodlagos, habár teljesen megállja a helyét. Egyes megoldásokra szó szerint rácsodálkoztam, ugyanis legkevésbé sem amatőrségre utalnak.

Összességében a Last Shift egy meglepően jóra sikerült film, amitől előítéleteim miatt semmit nem vártam, ennek ellenére rám cáfolt, és milyen jól tette... Számomra ez már a többször nézős kategória, hála a félelmetes hangulatának, a szimpatikus főhősnőnek és a pörgős, elborult történéseinek. Látvány terén sem kell benne csalódnunk, csak ne számítsunk Avatar-szintű fényorgiákra. Röviden és tömören tehát: egyszerű és nagyszerű, nézzétek meg!

Értékelés: 8/10

IMDb | mafab