Már a múlt héten felmerült a kérdés, ezért most tisztáznám is: Chan-wook Park Bosszú-trilógiájának minden szegmense különálló film, és magukban is megállják a helyüket. Bár a színészek visszatérnek más-más karakterben, és mindhárom film egy-egy történetet mesél el a bosszúról, ez köti őket össze csupán.

Oh Dae-su (Min-sik Choi) hazafelé tart, ittasan, barátjával - aki éppen az őrsről vette fel, a részeg tivornya miatt -, mikor egyszer csak valakik elrabolják. Egy otthonosan berendezett, fürdővel, televízióval ellátott zárkában ébred, és egyedül a napi ételadagot beadó őrrel találkozik csak, de nem tudja kiszedni belőle, hogy kik rabolták el, miért zárták be, és meddig kell még ott lennie. Nem tudhatta, hogy 15 évig kell abban a zárkában lennie, a külvilággal pedig csak a TV-n át tudja „tartani” a kapcsolatot…

15 év után egy bőröndben kitették egy panel tetejére, nem tudja, miért pont oda, miért pont akkor, de nyomban elindul, hogy megismerje a jócskán megváltozott várost, és kiderítse, miért kellett szenvednie a zárkában több mint egy évtizeden át, miközben feleségét meggyilkolták, gyanúsítottként őt kiáltva ki, és elszakítva akkor még csecsemő lányától. Bőven elég ideje volt rá, hogy mindenkinek a nevét végiggondolja, akinek élete során kárt okozott, vagy akiket megsértett, de a nem kevés összegyűlt névből csupán egy az, aki őt elkapta, így öt napja van arra, hogy megtalálja és megbosszulja. Tervének véghezvitelében segítségére lesz egy fiatal szakácsnő, Mi-Do (Hye-jeong Kang), de ahogyan közelebb kerülnek az igazsághoz, egyre jobban kezdenek elbizonytalanodni, hogy kinek is a bosszújában vesznek részt ebben a komplex tervben.

Már a múltkori cikkben említettem, hogy A bosszú asszonya a kedvencem a trilógiából, mert bár az Oldboy zsenialitását nem vitatom el, és többek is inkább a középső részt emelik ki, engem mégis inkább az utolsó fogott meg igazán. Az Oldboy kevésbé metaforikus, inkább a komplexitásra fekteti a hangsúlyt, és a történet puzzle-darabkáinak összerakására. Choi remek színész - a rovatban még elő fog kerülni a neve -, ezúttal sem hazudtolta meg önmagát, az első perctől kezdve tudunk szorítani érte, ennek következtében pedig a csavar megdöbbentheti a nézőt, és kizökkentheti a biztos pártfogásból. A téma ezúttal is merész és provokatív, a jelenetek rendkívül ügyesen koreografáltak, a zene pedig egyszerűen lenyűgöző. Érdekes, hogy a sorozatból inkább ez került be igazán a köztudatba, illetve ez jutott el a tengerentúlra, de sajnos ezt a művet is elérte a remake-láz, és 2013-ban elkészült az egyik leggyalázatosabb, legfeleslegesebb és legpofátlanabb felújítás. Akinek felkeltettem az érdeklődését, mindenképpen az eredeti koreait nézze meg, higgye el, nem fog csalódni, izgalmas, erőszakos, fordulatos, de egyben megható filmet fog látni!

Szerintem: 9/10

IMDb | mafab