Figyelem! Kizárólag erős idegzetűek és 18 éven felüliek olvassanak tovább!

Martha Beck (1920. 05. 06. - 1951. 03. 08.)
Raymond Fernandez (1914. 03. 08. - 1951. 03. 08.)

Ha már Valentin újra eljött, hogy boldoggá tegye a szerelmeseket, mégis ki másra eshetett volna a választásunk, mint Martha Beckre és Raymond Fernandezre?

„The Lonely Hearts Killers” (A magányos szívek gyilkosai) néven kerültek be a köztudatba, ugyanis ez a tökéletesnek látszó párocska előszeretettel gyilkolt. Mindketten siker- és profitorientáltak voltak, így nem csak az élvezetet hajkurászták, hanem meg is akarták tömni a zsebüket. Hogy a sors vagy a véletlen akarta-e, hogy egymásra találjanak, nem tudni, de az biztos, hogy egymásnak teremtette őket az ég is.

Martha Jule Seabrook 1920. május 6-án született Miltonban, Floridában. Hormonális problémái miatt korán a pubertáskorba lépett, már fiatalon is komoly túlsúllyal küzdött. Bátyja molesztálta, a lány viszont jó ideig tűrte a megalázást, és nem szólt szüleinek az esetről. Mikor mégis elmondta anyjának, az asszony a lányt hibáztatta, és megbüntette a történtek miatt.

Martha ápolónőnek tanult, 120 kg-os súlya miatt viszont gondjai voltak az álláskereséssel, és gyakran kapott elutasítást a munkában és a férfiaktól egyaránt. Egy ideig női testeket készített elő a temetésre, majd Kaliforniába költözött, és egy katonai kórházban helyezkedett el. Felfokozott szexuális vágyai miatt nem sokáig tűrték meg a kórházban. (Kár, hogy erről nem találtam semmi hivatalos leírást, mert érdekelne, miket csinált.) Terhes lett, de a gyermek apja nem akarta feleségül venni, így visszatért Floridába. Nem sokkal lánya születése után újra terhes lett egy pensacolai buszsofőrtől, Alfred Becktől. Összeházasodtak, de a frigy csupán hat hónapig tartott. Martha egy fiúgyermeknek adott életet.

1946-ban a Pensacola Gyermekkórházban kezdett dolgozni. Romantikus regényeket bújt, és 1947-ben teljes elkeseredettségében feladott egy társkereső hirdetést. Charles Martin jelentkezett rá, megkereste a nőt. Mivel annak idején nem volt Facebook meg Twitter meg ismerkedős csodaoldalak, a férfi megtehette, hogy álnevet használt, ugyanis Raymond Martinez Fernandez volt az igazi neve.

A tökéletes férfi, Raymond Fernandez 1914. március 8-án, Hawaiin született spanyol szülők gyermekeként. Még gyermekkorában Connecticutba költözött a családjával. Később Raymond Spanyolországban élt feleségével és gyermekeivel. Katonának állt, majd felszállt egy Amerikába tartó hajóra, és többet nem tért vissza családjához. A hajón egy fejére csapódó ajtó miatt koponyatörést szenvedett, megsérült az agy frontális lebenye is. A baleset maradandó változásokat hozott a férfi viselkedésében.

Miután kiengedték a kórházból, lopás miatt börtönbe került, ahol fekete mágiával és voodoo-rituálékkal foglalkozott. Azt vette a fejébe, hogy különös hatalma van a nők felett. Miután kiszabadult, New Yorkba költözött nővéréhez, és magányos nők hirdetéseit bújta. Az volt a terve, hogy elcsábítja és kifosztja a gazdag, magányos asszonyokat, így teremtve magának megélhetést. Leitatta áldozatait, majd elvette pénzüket és ékszereiket. A szégyent a nők természetesen nem jelentették a rendőrségen.

1947-ben talált rá Martha Beck hirdetésére. Ekkorra már számos becsapott nő látta kárát a férfi ténykedésének. Egy nő, akit egy spanyolországi útra magával vitt, rejtélyes módon meghalt, miután gyanakodni kezdett a férfira. Raymond Fernandez több napot töltött Pensacolában, még házassági tervével is előállt. Marthát hamarosan kirúgták, útja New Yorkba vezetett Raymondhoz. Teljesen belebolondult a férfiba, leste minden kívánságát. Gyermekeit az Üdvhadsereghez küldte.

A férfi annyira megbízott a szolgálatkész nőben, hogy elárulta neki, mivel keresi kenyerét. Martha örömmel vállalta a bűntárs szerepét, ezentúl Raymond testvérének adta ki magát. Egyetlen gondja akadt csak: őrülten féltékeny volt a nőkre, akik körül a férfi legyeskedett. Azt még elnézte, hogy szerelme udvarol a nőknek vagy feleségül veszi őket, de a nászéjszakába nem egyezett bele. Ezért több „üzlet” meghiúsult, a csapdába ejtett nő elmenekült, vagy visszakövetelte vagyonát.

1948. február 28-án Martha és Raymond Pennsylvaniába utazott, ahol a férfit Esther Henne várta. Fairfaxben, Virginiában házasodtak össze. Esther azonban nem akarta a férfi nevére íratni biztosítási kötvényeit. Rossz híreket hallott Raymondról, így otthagyta. Veszített több száz dollárt és egy autót, de életben maradt, a későbbiekben biztos áldotta is magát. 1948 augusztusában a pár Illinois államba, Cook megyébe költözött, ahol a férfi feleségül vette Myrtle Youngot. A nászéjszakán a nőnek altatót adtak, és felrakták egy buszra, ami az arkansasi Little Rockba tartott. A nő többet nem ébredt fel, így a pár megkapta négyezer dollárját és autóját.

A következő áldozatra a New York-i Albanyben találtak rá. Janet Fayt, aki elmúlt hatvan, elbűvölte a férfi közeledése. Vagyonát és hatezer dolláros biztosítási kötvényeit a férfire íratta. Martha azonban egyre féltékenyebb lett az asszonyra. Nem vártak tovább, és egy baltával agyonverték a hiszékeny Janetet. A huszonnyolc éves Delphine Downing a michigani Grand Rapidsban találkozott a férfival. Feleségül ment hozzá, de ez a románc sem tartott sokáig. Delphine altatót kapott, de közben kétéves lánya sírni kezdett. A férfi fojtogatni kezdte a gyereket, s mivel a bántalmazás nyomot hagyott rajta, úgy döntött, lelövi Delphine-t, mert gyanakodni kezdene, ha látná a kislány sérüléseit.

Még napokig maradtak a házában, a kislány sírása azonban megint feldühítette a kegyetlen embert, és a medencébe fojtotta Rainelle-t. Mindenkinek azt mondták, anya és lánya nyaralni mentek, a testeket pedig a ház pincéjének padlójába betonozták. A rokonok és szomszédok azonban nem hittek nekik, s mikor a pár moziban volt, átkutatták a házat. Gyorsan rá is akadtak a két testre, a párt pedig letartóztatták. Közben fény derült Janet Fay esetére is. New York követelte, hogy megkaphassa az ügyet. (Michiganben nem volt halálbüntetés, New Yorkban viszont igen.)

Marthát és Raymondot 17 gyilkossággal vádolták, melyeket tagadtak. 1949 júliusában kezdődött a tárgyalás, ami negyvennégy napon keresztül tartott. A sajtó rávetette magát a kegyetlen gyilkosságok történetére, részletesen kitárgyalták a pár napvilágot látott perverz szexuális szokásait, és rendszeresen Martha Beck hatalmas túlsúlyán élcelődtek, de ahogy a legtöbb képen is látszik, a párocska nem vette a szívére.

Augusztus 29-én villamosszék általi halálra ítélték őket. A felmentésükre irányuló kérelmet a bíróság elutasította. 1951. március 8-án a Sing Sing börtönben hajtották végre az ítéletet. Raymond a kivégzés előtt levelet küldött szerelmének, melyben biztosította érzéseiről. A nő utolsó mondata így hangzott: „Most, hogy tudom, Raymond szeret, örömmel teli szívvel megyek a halálba."

Hasonló időtöltést ne szervezzetek romantikázás céljából, de a szinglik se keseredjenek el, mindenkinek van egy Beckje vagy épp egy Fernandeze, csak meg kell találni.

Bájos kapcsolatukat több film is feldolgozta, például a Gyilkos szerelem (Lonely Hearts) Salma Hayek, Jared Leto és John Travolta szereplésével, vagy a The Honeymoon Killers (ebben a főszereplő jobban emlékeztet Marthára), sőt még a Döglött akták (Cold Case) egy epizódja is.