Igaz történet alapján - így hirdetik a filmet, ez már önmagában elegendő volt ahhoz, hogy érdekeljen. Emellett a főszereplő fiatal lány, Tess disszociatív személyiségzavarral küzd, a trailer pedig izgalmasnak tűnik.

Fiatalság, bolondság - szokták mondani a nagy öregek. Emlékszem, hányszor kerültem összetűzésbe a szüleimmel azért, mert valamiben nem értettünk egyet, vagy mert nem engedtek meg valamit, ami nekem akkor és ott baromi fontos volt. Mivel vannak emlékek, amik nem halványulnak, együtt tudtam érezni a film másik fontos szereplőjével, Lucyval, aki egy fontos kempingezésre készül a barátnőivel. Hazafelé tartanak, és nehezen, de előhuzakodik a kéréssel, anyja viszont szimplán nemet mond. Mit tesz erre egy tini? Dühöng, káromkodik, majd egy mozdulattal kiront a főút mellett álló autóból, ahol egy másik elüti, egy másodperc töredéke alatt tönkretéve számos életet.

Mint említettem, Tessnek komoly gondjai vannak. Új helyre költözött nagyon fiatal anyukájával (akit sokat is kell nélkülöznie, mert dolgozik), apja pedig katonaként szolgál, és csak webcamen keresztül beszélnek. Barátai nincsenek, vigaszt csak a gitárja nyújtana, de nem igazán megy neki, az iskolát később kezdi, esténként pedig szeret magányosan, a sötét kertben sétálni, annak ellenére is, hogy hangokat hall és ijesztő árnyak követik. A helyzet a sok gyógyszer ellenére sem javul. Tess megváltozik, már önmagára és másokra is veszélyt jelent, többször elveszíti az eszméletét, vagdosni kezdi magát, majd kórházba kerül, ahol végleg eltörik benne valami, és feladja az életét.

Lucy ezzel szemben élni akar, bocsánatot kell kérnie az édesanyjától, újra önmaga akar lenni. A kedves lány, akit épp elkezdtek érdekelni a fiúk, aki szeret énekelni, aki boldog. Egyetlen probléma van, mégpedig az, hogy halott. Így kölcsönveszi Tess testét, majd elindul a kálvária. Felkeresi az otthonát, próbálja a testet a sajátjához formázni. Mindenki értetlenül áll a dolgok előtt, majd Lucy anyja felvilágosítja Tessét, hogy a lány érzi a holtakat, időnként a testét is megosztja velük. Utána pedig rózsaszínbe borul minden, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. Egyszerű is lenne, igaz? Csakhogy sokan várakoznak még a porhüvelyre, és sosem tudni, legközelebb ki szólal meg Tess hangján…

A történet maga ennyi lenne. Egyetlen pillanatban kaptam a szívemhez, ettől eltekintve az egész film unalmas. Látjuk a szenvedést, hogy Tess nem érti, mi történik vele, és ettől piszkosul kétségbeesik, de ennyi. Az egész keszekusza, egy rakás elvarratlan szál marad.

{spoiler}A papra mi szükség volt? Vagy arra, hogy Tess megemlítse, hogy beszélt az öccsével, akivel csúnya dolgot művelt? Vagy a maszkos kissrácra? Miért kellett ennyire elhúzni a dolgokat?{/spoiler}

A kamera sokszor tök feleslegesen forog, olyan dolgokat mutat, amikre egyáltalán semmi szükség nincsen. Lehet, elírtak valamit, és eredetileg egy drámát néztem, mert a horrorhoz azonkívül, hogy belehalsz az unalomba, semmi köze nincsen. A légkör nyomasztó, és rám is nehezedett, de nem féltem, csak vártam, hogy így vagy úgy, de zárják már le végre. A színészek viszont jól játszották a szerepüket, kivéve a Tesst alakító Ryan Simpkins, aki szerepelt már ennél sokkal jobb filmekben. Nem tudom, hogy a sminkesek mennyit dolgoztak vele, de sokszor jobban hasonlított egy durcás, ámbár jóllakott óvodásra, mint egy fiatal lányra. A két anya (Annika Marks és Karina Logue) elszántan küzdött a saját gyermekéért, habár annyira irracionálisan viselkedtek, hogy az már bűn. A kedvencem mégis a kevés időt kapott Lucy volt (Amberley Gridley), a mimikája, a mozdulatai hűen tükrözték azt, amit éppen kellett. A többiek viszont említésre sem méltóak. Szokás szerint a tájat imádtam, a kanadaiak erre valahogy mindig nagy hangsúlyt fektetnek, de ez mégsem úgy sikerült, ahogy akarták. Semmi újdonság, klisé klisé hátán, nincs meglepetés, nincs félelem.

Összességében maximum akkor ajánlom, ha már megvan a film, és ezenkívül semmit nem tudsz nézni. Én szóltam!

5/10

IMDb | mafab