Mind tudjuk, hogy mi szokott lenni a sorsa a Stephen King egyébként zseniális műveiből készült filmek nagy részének: csúfondárosan félresikerülnek. Vannak azonban üdítő kivételek, mint például az Állattemető (vagy Kedvencek Temetője), az 1408, a Rémálmok és Lidércek sorozatban helyt kapó Csatatér, és nem utolsó sorban A titkos ablak is.

Az író ezúttal valamelyest visszafogottabb művet alkotott (legalábbis mindenkép könnyedebb történetet, mint a Bilincsben, vagy esetleg az Az), és inkább a thriller vizeire evezett Mort Rainey esetének elmesélésével. A Johnny Depp által nagyszerűen alakított, életkedvét vesztett író visszavonulva él kutyájával egy vidéki házban, miután felesége megcsalta, és már a váláson munkálkodnak. Egy nap egy ismeretlen kopog Mort ajtaján, aki miután bemutatkozik John Shooterként, azzal vádolja meg a férfit, hogy ellopta a történetét, amelyet aztán sajátjaként adatott ki. Habár Mort tisztában van azzal, hogy senkitől nem lopta a Titkos Ablak ötletét, Shooter hajthatatlan, és követeli, hogy tegye jóvá a hibáit, amik közül szerinte a legnagyobb az, hogy elszúrta a befejezést.Mikor az író magára marad, összehasonlítja későbbi zaklatója kéziratát a saját, megjelentetett verziójával, és a hasonlóság félelmetes: szinte szóról szóra megegyezik a két mű. Habár úgy tűnik, az ügy lezárul azzal, hogy Mort elárulja, az ő változata egy folyóiratban már korábban is megjelent, Shooter nem olyan ember, aki könnyen feladja, és Mort élete hamarosan még jobban felfordul, mint eddig. Nem elég, hogy feleségével, annak idegesítő szeretőjével, plusz a válással egyaránt meg kell birkóznia, még egy őrült is az életére tör, aki ráadásul nem válogat a módszereiben: betöréstől kezdve a gyilkosságig bármire hajlandó, hogy elérje célját.

Johnny Depp vitathatatlanul remek alakítása mellett leginkább a párbeszédek azok, amik kiemelkedőek. Mort cinikus megjegyzésein, a szerintem mindenki számára idegesítő szerető harmatgyenge bökdösődésein, és az azokra válaszként lereagált pontos, precíz és tökéletes ellentámadásokon hihetetlen jól lehet szórakozni. Habár a főhős nem kifejezetten egy akcióhős, ráadásul még motivációja sem igazán van azon túl, hogy túlélje az épp aktuális napot, mégis szimpatikus karakter.

A film tempója kellemesen felépített, már a bevezetés is feszültre sikerült, és való igaz, nem látunk vérben tocsogó gyilkosságokat vagy pörgős akciókat, mégis végig izgalmas és érdekes marad. A fokozatosság elve szépen látszik a filmen, ahogy Shooter először viszonylag kicsiben kezdi, majd végül, ha a helyzet úgy kívánja, az emberi élet sem jelent számára semmit. Ennek a szép felépítésnek köszönhető, hogy az egyébként gyorsnak nem nevezhető tempó előnyére válik az alkotásnak.

Való igaz, King mester fejéből pattant ki az ötlet először, méghozzá a Titkos ablak, titkos kert című könyvében jelent meg a Langolierekkel egyetemben (valójában a Napkutya és a Könyvtári nyomozó is ide tartozik, de a magyar kiadásban két külön kötetben adták ki a négy történetet), de a filmes megvalósításban részt vevők számára is jár a dicséret. Ők nem buktak el ott, ahol sokan mások igen: sikerült az eredeti mű hangulatát megtartaniuk, és King nevéhez méltó filmet készíteniük. Kisebb változások a könyvhöz képest persze előfordulnak, és a befejezést ezúttal is megváltoztatták (ez valamiért nagy divat a King-filmeknél), de érdekes módon most ez sem volt zavaró számomra.

Akik tehát egy izgalmas, ám mégis könnyen befogadható thrillert szeretnének nézni, azok nem fognak csalódni A titkos ablakban.

Értékelés: 7.5/10

IMDb | mafab