Ha valaki azt mondja, ázsiai horror, a legtöbb esetben valami hófehér arcú, magas, merev testtartású, hosszú, fekete hajú lány juthat az ember eszébe. A fekete haj valamiért sajátossága az ázsiai filmeknek, későbbiekben egy külön a hajjal foglakozó horrort is be fogok mutatni, de ezúttal egy szokványosnak induló, majdhogynem közhelyes filmet hoztam nektek, ami a cselekmény végére egész különlegessé nőtte ki magát. Ez pedig nem más, mint a borzasztó magyar című Az átok neve: Arang (Arang – 2006).
Különös halálesetek után kezd nyomozni a kényszerpihenőből visszatérő gyilkossági nyomozónő, aki új társat kapott. A halálesetek látszólag természetesnek tűnnek, mindegyik férfit szívroham vitte el, ám mégis van bennük valami közös. Az összes áldozat halála előtt beszámolt egy furcsa, rémisztő, fekete ruhás, hosszú fekete hajú nőről, aki kísértette őket, valamint haláluk előtti percekben egy rejtélyes honlap jelent meg a képernyőjükön, mely egy falusi sóház népszerűsítését szolgálta hajdanán. A nyomozónő, hogy saját sérelmeit is gyógyíthassa, magáénak érzi a különös esetet, ezért beleveti magát minden apró részletbe, így jut el egy tíz évvel ezelőtti szörnyű családi tragédiához és egy átokhoz.
A film alapjául egy koreai hiedelem, egy folklórból származó, szájhagyomány útján terjedő legenda, Arang hercegnő története szolgált. Az eredeti legenda szerint Arang egy Csoszon-dinasztiabeli (1392-1897) hercegnő volt, aki büszke volt szűziességére, és még 19 éves korában sem választott kérőt, pedig jócskán akadtak neki udvarló férfiak. Egy szolga, Pakku beleszeretett, de a hierarchia miatt természetesen közeledni sem közeledhetett hozzá, így cselt eszelt ki. Arangot elcsalatta a dajkával a közeli erdőbe, ott megtámadta, dulakodás közben leszúrta, meggyalázta a holttestet, majd elrejtette. Senki sem tudta, hová tűnt a leány; apja, a király úgy hitte, elszökött, bánatában pedig lemondott tisztségéről, és elhagyta a várost. Az őt követő tisztségviselők azonban mind sorra meghaltak egymás után, a történet szerint mindegyikőjüket Arang kísértete látogatta meg, akitől halálra rémültek. Kivéve I. Szangszát, akinek a kísértet el tudta mesélni sanyarú történetét, a férfi pedig bosszút esküdött. Arang pedig másnap egy fehér pillangó képében megjelölte gyilkosát, akit végül elért az igazság, a lány lelke pedig nyugalomra tért.
Mint minden legenda, ami szájhagyomány útján terjedt, ez is rendkívül sok változatot eredményezett, és a koreaiak mai napig az egyik legnépszerűbb kísértethistóriának tartják, minden évben rituálék keretén belül imádkoznak hozzá, és úgy tartják, hogy akit bántalmaztak, és Aranghoz imádkozik, a szellem addig kísérti majd a bántalmazót, míg meg nem bűnhődik. Ellentétben egy másik hiedelemmel, miszerint ha szerelmesek imádkoznak a szellemhez, az örökre megóvja szerelmüket.
Ebből a folklórból merített a 2006-os film is, a jelenbe ültetve, de egy csavarral is, melynek sikerült különlegessé tennie a történetet. A játékidő feléig úgy gondoltam, hogy A kör szolgalelkű másolata a film, de a megoldásnak hála tényleg sikerült meglepnie, és talán még egy kicsit műfajt is váltania. Érződik, hogy alacsony költségvetésből gazdálkodtak a készítők, ennek fényében pedig törekedtek a kreatív ijesztgetésekre, amikből szerencsére nincsen hiány. A főszereplő nyomozónő szimpatikus karakter, a cselekménynek pedig van egy drámai felhangja is. Összességében egy szokványosnak induló kísértethistóriát láttam, ami később fordulatossá és izgalmassá vált, így aki szereti az ehhez hasonló horrorokat, valamint az ázsiai folklórt, mindenképpen nézze meg.
Szerintem: 7/10