Még hogy nem készülnek mostanában jó filmek! A 2016-os Hush újabb ékes példája annak, hogy a már kissé lerágott csont témákat, jelen esetünkben a home invasiont kreativitással, jó megközelítéssel, szeretni való főszereplővel, tehetséggel és hitelességgel mennyire jól lehet tálalni. A rendező, Mike Flanagan adta ki a keze közül az Oculust is, így természetesen ezúttal is minőségi alkotást tett le az asztalra.

Maddie (Kate Siegel) 13 éves korában egy agyhártyagyulladás szövődményeként siketnémává vált. Azóta úgy tűnik, hozzászokott új életéhez, íróként keresi kenyerét, egy erdő közepi házikóba költözött, vannak barátai, és épp legújabb könyvén dolgozik. Sérültségének köszönhetően felszerelkezett olyan eszközökkel, melyek megkönnyítik az életét, így nem kell aggódnia, hogy nem veszi észre, ha tűz van a lakásban vagy valaki hívja. Egyik éjszaka, miután szomszédasszonya elment tőle, furcsán kezdi érezni magát, mintha valaki figyelné, s mikor beigazolódik a gyanúja, fel kell készülnie az élet-halál harcra egy pszichopatával, aki először a lelkét akarja megtörni, és csak utána tör be a házába.

Az, hogy a főszereplő sérült, azonnal ad egy feszültségforrást az első pillanattól kezdve. Ugyanakkor biztosak lehetünk abban is, hogyha a rendező érti a dolgát, remek megoldásokkal lesz teletűzdelve a film, elég, ha csak a Várj, míg sötét leszre gondolunk, vagy a Júlia szemeire, ahol a főhősnők látássérültek-vakok voltak. Katie Siegel remekül játszik, karaktere azonnal szerethető lesz, és nagyon izgulhatunk érte. Pluszban rátesz az alapvetően pozitív tulajdonságaira, hogy rendkívül intelligens, így tehát megússzuk a logikai buktatókat, irracionális lépéseket.

A betörőt alakító John Gallagher Jr. is abszolút korrekt munkát végez, mikor maszk van rajta, akkor is a hátamon futkosott a hideg, de az álarc lekerültével sem szűnt meg ijesztő lenni. Nincsen benne semmi természetfeletti, amitől rémisztő lenne, nem nagydarab, hanem a kisugárzása adja az alapvető félelemfaktort, teljes mértékben hiteles. Horrorról lévén szó, nem szűkölködünk a gore-ban, sőt egészen erőszakos, aljas jelenetekkel is tele van tűzdelve. Ami pedig az ijesztgetéseket illeti, egy darab jump scare sincs, semmiféle erőltetett jelenet, csupán a helyzetből adódó alapvető rémület, és az okosan használt kamera. Pozitívan csalódtam a filmben, sőt kimondottan elnyerte a tetszésemet, ezért tőlem maximális pontszámot érdemel, és szinte biztos vagyok benne, hogy bár még messze van, az év végi személyes toplistámban helyet fog kapni.

Szerintem: 10/10

IMDb | mafab || magyar felirat (másik időzítés itt (köszönet érte LouisCyphre01-nek))