Ismét érkezett egy vendégírás! Puli az egyik Stephen King-regényt és az abból készült filmet mutatja be nektek. Köszönjük!

Könyv

Bevallom, nem olvastam King minden művét. Hetet-nyolcat, beleértve a Ragyogást és az Azt, melyeket méltán dicsérnek talán a legtöbben. Elismerem, remek könyvek, engem mégis Christine és Arnie története fogott meg leginkább, mindig nyugtázom a végén, mennyire egyben van minden: a történet, a karakterek, a hangulat…

Nem könnyű a kamaszkor. Tele vagyunk gátlásokkal és érzelmi viharokkal, keressük a helyünket, és megyünk a saját fejünk után. Lázadunk, hiszen mi akarunk döntéseket hozni és, ami az egyik legfontosabb, kivonni magunkat a szülők irányítása alól. Nem egyszerű. Arnie Cunninghamként pedig szinte elkeserítő.

Arnie a tipikus örök vesztes, a kívülálló. Legjobb (egyben egyetlen) barátja, Dennis ezzel szemben amolyan nagymenő, a focicsapat tagja, az a srác, akit mindenki bír, és nagyra tart. Arnie nem okostojás, nem stréber, egyszerűen csak magas, vékony, nem sportol, és nem is túl érdekes, s ez bőven elég ok arra, hogy mindenki lenézze és átgázoljon rajta. Még saját szülei is basáskodnak fölötte. Dennis az egyetlen, aki lát benne valamit, törődik vele, s ezt be is bizonyítja, nem egyszer védi meg barátját szekálóitól. Úgy tűnik, Arnie az a csendben szenvedő típus, aki azért is bocsánatot kér, hogy él. Így megy ez egészen addig, amíg egy nyár végi napon meg nem látja Christine-t…

Dennisszel munkából tartanak hazafelé, amikor egy LeBay nevű, hadseregből nyugalomba vonult veterán udvarán megpillantja Őt, az 1958-as Plymouth Furyt, akit, mint kiderül, Christine-nek kell szólítani. Bár Lebay cseppet sem szimpatikus, Arnie határtalan lelkesedésében igyekszik a kedvében járni, sőt irreális összegért megveszi az autónak alig nevezhető roncsot. Nem hallgat barátjára, aki az első perctől kezdve próbálja lebeszélni róla, hogy őrültséget tegyen. Mindhiába, ugyanis innentől kezdve Arnie mindennel és mindenkivel szembeszáll, aki nem szereti Christine-t, elsősorban szüleivel, akiknek fő problémájuk az, hogy fiacskájuk kocsit vett az ő megkérdezésük nélkül. Mivel nyilvánvaló, hogy otthon nem tarthatja, egy autószerelő-műhelyben bérel kocsiállást, ahol megkezdi Christine helyrepofozását. Ahogy autója szép lassan újjászületik, úgy változik Arnie is. Kívülről is, belülről is, mert attól kezdve, hogy Christine belépett az életébe, ráébredt öntudatára és önérzetére. Többé nem hagyja, hogy büntetlenül sárba tiporják.

De Christine sem…

A könyv első felében végig Dennis szemszögéből látjuk a történéseket, aki folyamatosan tanúja Arnie változásának. A kezdetektől gyanakodva tekint Christine-re, és ez később csak fokozódik. Furcsaságokra lesz figyelmes, pl. a Christine szélvédőjén lévő repedésre, ami érdekes módon magától eltűnik. Ezután Arnie néhány „jóakarója” helybenhagyja a kocsit, ám az gyanúsan hamar újra tündököl. Az elkövetők pedig megfizetnek.

{spoiler}Arnie hamarosan szert tesz egy barátnőre is, nem ám akárkire, Leigh a legszebb lány az iskolában. Úgy tűnik minden jól alakul, csakhogy Christine nem tűri a vetélytársakat. Arnie egyre inkább kifordul önmagából, imádott autójával együtt elmar maga mellől mindenkit, akinek fontos.

Eközben Arnie és Dennis értesül róla, hogy LeBay tragikus hirtelenséggel elhunyt. A temetésen találkoznak LeBay öccsével, akitől Dennis megtud egyet s mást Christine és jobb létre szenderült gazdája múltjáról, s arról, hogyan halt meg felesége és kislánya… Természetesen az autóban. Dennisnek lassan összeáll a kép, ám mire rájön, mi (vagy ki) mozgatja a szálakat, talán már sosem fogja visszakapni barátját.{/spoiler}

A Christine-t mindenkinek csak ajánlani tudom, mert amellett, hogy megadja a jóleső borzongást, olyan témát boncolgat, mely azt hiszem, mindig aktuális lesz: milyen következményekkel járhat, ha valakit egész életében elnyomnak és kiközösítenek?

9/10

Film

A John Carpenter által rendezett feldolgozás meglepően jól sikerült, én a magam részéről elégedett vagyok vele. Már a kezdés is jó, megalapozza a hangulatot, ami végig kitart, s a zenét szintén eltalálták. A színészek is egész jól alakítanak, főleg az Arnie-t játszó Keith Gordon, aki remekül visszaadja a könyvbéli karaktert.

Naná, kihagytak és megváltoztattak néhány dolgot, de ezeknek nincs is olyan nagy jelentősége. Van viszont két olyan módosítás is, ami már szúrhatja a szemünket. Hozzáteszem, az enyémet nem, ugyanis mindkettőt indokoltnak tartom. Először is, míg a könyvben LeBaytől vásárolja meg Arnie Christine-t, a filmben LeBay öccse veszi át a szerepét, jellegzetes stílusát, mondatait is.

{spoiler}Ezáltal az enyhén visszataszító LeBay-karakter megmarad, igaz, a filmben ő már eleve halott.{/spoiler}

*„- Miért olyan különleges ez a kocsi?

• Az életben először találtam valamit, ami még nálam is csúnyább…”*

Ezzel átugrottak néhány fejezetet, időspórolás céljából. Ügyes megoldás. A másik konkrétan a befejezés, illetve a válasz a „miértre”.

{spoiler}A filmben ugyanis kihagyták az egész szellemesdit, és a történéseket tényleg egy gonosz „lelkű” autóval magyarázzák, aki megbünteti gazdája bántalmazóit. Az akkori technikával nem hiszem, hogy túlzottan hihetően ábrázolták volna LeBay szellemét, bár elismerem, hogy a film képi világa amúgy teljesen rendben van. Ez így nem ugyanaz a történet, a végét kicsit össze is csapták, de attól még jól összerakott kis feldolgozás, kevés ilyen van a King-adaptációk között.{/spoiler}

Annak, aki olvasta és kedvelte King eme korai regényét, mindenképp ajánlom a filmet is, legalább egyszeri megnézésre, a könyv nagyszerűségét semmiképp nem befolyásolja ;)

7/10

IMDb | mafab